Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-395
Àz országgyűlés képviselőházának 3 helyiség 1 , valamint a vendéglő előterét is elfoglalják, akaratlanul is elzárván az utat a forgalmi szolgálatot teljesítő vasúti közegek elől. Az előcsarnok sem megfelelő, mert hetipiac és vásárok alkalmával be sem férnek a jegyváltó utasok. Az egyik személypénztári helyiség pedig fabódé, ami tűzveszélyes és a jegykiadásra teljesen alkalmatlan. Az épület már kívülről szemlélve is siralmas képet mutat, falazatáról táblákban hull le a vakolat s veszélyezteti az arra járókat. Az előbb említett tervezett felvételi épület mindenben megfelelne a követelményeknek. Tisztelettel rámutatok a Félegyháza szomszédságában fekvő Szentes állomásra, ahol 450.000 pengőt fordított a helyiérdekű vasúttársaság erre a célra. Nem azért mondom talán, mintha sajnálnám Szentes városától, sőt igen örülök annak a haladásnak, amelyet Szentes városa is felmutat, de .tudatában vagyok annak is, hogy ezek é helyiérdekű vasutak a maguk részéről is hozzájárulnának az építéshez és így merem remélni azt, üogy a városi hozzájárulás s a helyiérdekű vasutak hozzájárulása mellett a Máv. igazgatósága meg fogja tudni építeni a vasutat. így -ma semmi sem állhat útjában már annak, hogy az Alföldnek e minden tekintetben igen exponált és igen nagy forgalmat leímnyolító gócpontján a kereskedelemügyi kormány megépítse a vasutak hasznos beruházásaira fordítandó kölcsönösszegből az új megfelelő, a városhoz méltó indóházat. Egyébként a feÁezetet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Esztergályos János! . Elnök: A képviselő iir nincs ielen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: Nem óhajtok felszólalni! Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Várnai Dániel! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. Ház! Az Alföld gazdasági helyzete, az a sok kincs, amely oft még elrejtve van, különösen a Tisza és a Duna között csak úgy lesz értékesíthető és különösen csak úgy tudjuk azok által külföldi kereskedelmi mérlegünket javítani, ha azok megfelelő közlekedési eszközhöz jutnak. Az utak, vasutak, gazdasági vasutak tekintetében a múltban nagyon sok hiba történt; elhanyagoltuk ezt a vidéket. Tudjuk nagyon jól,, hogy 1867 ben is, amikor bizonyos rendelkezési jogunkat visszanyertük, inkább a Délvidéket gazdagítottuk, az Alföldet pedig elhanyagoltuk. (Jánossy Gábor: A nemzetiségi vidékeket gazdagítottuk.) Igen, a nemzetiségi vidékeket. Most ezt bizonyos tekintetben helyre kell hozni, iparkodni kell kiegyenlíteni a multak mulasztásait. Nekünk, kecskeméti képviselőknek a tárca keretében különösen három kérdést kötöttek lelkünkre, .hogy azokat lehetőleg támogassuk és vigyük keresztül. Ezeknek megoldása nemcsak a város érdeke, hanem közérdek is. Ügy voltunk evvel mi képviselők, mint a mi jó körösi szomszédaink a gyorsvonattal. Sokáig csak^ fütyült nekik és nem állt meg. Amikor megválasztották a képviselőket, kikötötték, az r volt a feltétel: de a gyorsvonat azután megálljon! Azonban ciklusok multak, több képviselő bukott meg, míg végre a gyorsvonat ma már megáll. Ezek azután a postaépület kérdése, a tiszai 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. \§1 híd s a pályaudvar kérdése. A posta ma már épül. Szerény lesz, megfelelő a mai szomorú viszonyoknak, de mégis nagy javulás lesz, legalább nem kell szégyenkeznünk a sok külfödi előtt, aki a nyári gyümölcsidény alatt odajön. Ügy épül a postaépület, hogy a szükséghez ké pest pótolni lehet. A tiszai vasúti híd is kész. Ehhez most már azt a kívánságot fűzzük, hogy azon át meginduljon a vasúti közlekedés túl a Tiszára, Kunszéntmártoníg. A költségvetésbe fel van véve a dunai hídhoz vezető út kiépítése, azonban túl a tiszai ré szén még nem történt semmi. A ihidat alig lehet megközelíteni, különösen sáros időben. Annak az útnak elkészítése nagy közszükségletet pótolna, kubikosoknak adna sok munkát és megkönnyítené annak a vidéknek, íhogy az áruit egy kereskedelmi gócpontba beszállíthassa. Vannak ott olyan vidékek, még Kecskemét határán is, hogy amikor a gazdasági vasút megnyílt és Herrmann miniszter úrhoz szerencsénk volt a megnyitásnál, csodálkozását fejezte ki, hogy vannak még ilyen vidékek, ahol semmiféle kultúra nincs, egypár szarkatapodta nyárfa, egypár borókafenyő van ott és buckák, homokhegyek. Ezeket mind művelés alá lehetne venni, ha meg lehetne közelíteni az utakkal és vasutakkal, úgyhogy ezeket a vidékeket mind értékessé lehet tenni. Nálunk úgy szokták mondani, hogy annakidején majd ebadóban is több jövedelmet hoznak ezek a vidékek, mint most össze-vissza. Nagyon fontos volna ezek 'bekapcsolása vasutakkal, illetőleg a már meglevőkkel összeköttetésbe hozása és fontos volna egy központtal megteremteni a megfelelő pályaudvart. Kecskemét ma negyedik városa az országnak; ebből a városból egyik legnagyobb külföldi kivitelt bonyolítják le. (Úgy van! jobbfelől.) Mégis igazán nyomorúságos teherpályaudvara van. Az utasok részére szánt hely is elég szerény ugyan, evvel azonban még várhatunk valameddig. A másiknál azonban igazán nagyon nagy szükség van arra, hogy mielőbb átalakíttassék. Tavaly több ízben, amikor gyümölcstorlódás volt, amikor 2000 vágón uborkát kellett elszállítani, sürgönyöztünk a szegedi üzletvezetőséghez és a minisztériumba is^s kértük, rendeljenek el vizsgálatot és személyesen gvőződjenek meg arról, hogy ott milyen lehetetlen állapotok vannak. Ha nagynehezen le is bonyolították a forgalmat, ha fel is vettek mindent, nem tudták kellő időben leadni a Németországból visszaérkezett kosarakat és kasokat, hogy a kereskedők másnap reggel ismét csomagolhassanak. Nagyon jól tudjuk, hogy nyers árúkkal, különösen gyümölccsel, barackkal nem lehet várni, éjjel-nappal kell dolgozni. A vasútigazgatóság mindent elkövetett, ami osak tőle tellett, éjjeli szolgálatot is tartott, kocsik is rendelkezésre állottak, azonban még sem sikerült lebonyolítani a forgalmat. Látom, hogy a költségvetési előirányzatban bizonyos összeg van felvéve a pályaudvarok kibővítésére, mégpedig nagyon szerény összeg, amely az elmúlt évben 1,345.000 pengő volt, most pedig csak 800.000 pengő. Néhány állomás fel van sorolva, de Kecskemét nincs közöttük. Időközben házilag ket sínpárral megnagyobbították a pályaudvart, de mindkettő vak sínpár. Azt mondják a kereskedők, hogy ez nem fogja az igényeket kielégíthetni, mert a tolatómozdonnyal mindig egy kilométert kell szaladgálni, hogy a kocsikat ki
