Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

19â Az országgyűlés képviselőházának tudják húzatni. En nem vagyok szakember, csak a kereskedők nézetét tomácsolom. Ezenkívül óriási hátrányt jelent a közönségre nézve az is, hogy a teherpályaudvaron keresztül anegy egy nagy országút, az úgyneveezíbt szolnoki országút, amelyet áthelyezni neon lehet. Húsz évvel ezelőtt, amikor azon az úton a honvédhuszár laktanya épült, — ma is ott van a huszárlaktanya — Hazai akkori honvédelmi miniszter úr csak úgy egyezett bele a kaszárnya odahelyezésébe, ha a város és az Államvasutak kötelezik (magukat arra, hogy a közlekedés kérdését vagy átjáróval, vagy aluljáróval megoldják. Persze közbejött a háború, sok minden elmaradt és ez a kérdés még ma sincs megoldva, ami pedig óriási kellemetlenség úgy az Államvasutakra, mint a forgalomra és általában a lakosságra nézve is az üzletlebonyolításoknál. Tudomásunk van róla, olvastuk, be is van már nyújtva a törvényjavaslat, hogy a felveendő kölcsönből tekintélyes részt fognak az Államvasutak üzemeinek beruházásaira is fordítani. A aui kérelmiünk nem egy vidéknek vagy városnak kérelme, hiszen közérdek, államérdek, hogy ott megfelelő pályaudvar legyen, hogy ott nehézségek ne legyenek, hogy a külföldi kereskedőket a nehézségek ne riasszák el, sőt a külföldieket valahogyan oda tudjuk vonni. Ez nagy, országos érdek. Amikor egy képviselőtársam délelőtt beszélt és a helyi érdekeket hozta elő, valaki azt mondotta a fülem hallatára, hogy furcsák vagyunk mi képviselők: mindig a takarékosságot prédikáljuk, de mindnyájan kérünk valamit a kerületnek. A dolog úgy áll, hogy mindenki a maga baját ismeri, amely az ő háza körül van, de kötelessége is a közérdek érdekében, hogy a t. kormány figyelmét felhívja arra, hogy azon valahogyan változtasson. (Helyeslés.) Erre most itt van az alkalom a beruházási kölcsön alkalmából, amelyet az, Államvasutakra fordítanak, Nagyon kérném, hogy ezeket a kérdéseket méltóztassanak figyelembe venni. (Helyeslés.) Másrészt én igazán csak elismeréssel nyilatkozhatom az Államvasutak üzeméről. (Jánossy Gábor: Egyetértünk!) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sokat utazom, és látom, hogy a tisztaság, a rend, az előzékenység kifogástalan, ma már a Borsszem Jankó nem csinálhat Pokróc Ádámot a vasúti alkalmazottakból. Kifogásolni legfeljebb azt lehet, amit elő is adtunk annakidején, hogy a szomszéd országból, Romániából jönnek olyan piszkos kocsik a szeged—^budapesti vonalon, hogy fél az ember beleülni, nem kap-e valami bajt, r betegséget, azonkívül sokszor hibásak is. A télen megesett, hogy egyes nagy ablakokat nem lehetett felhúzni, az ember kénytelen volt ott dideregni. Hála Istennek, hogy nem lett senkinek se semmi baja. Az az ellentét, amely a Máv. kocsijai között és ezek között a kocsik között van, óriási. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, a Máv.-nak, amely szerződéses viszonyban van ezzel a külföldi vasúttal, joga van azt követelni, hogy olyan rossz tengelyű vagy rúgójú kocsikat ne küldjön, amelyek úgy ráznak, hogy nincs az az utolsó rossz parasztszekér, amely fagyos úton úgy rázna. Az igaz, hogy kíván, ságunkra visszafelé kicserélték a kocsit, megfelelő kocsival. Más kifogásom nincsen. A gyors közlekedés és egyáltalán a környék és a központ megközelíthetése céljából nagyon kérem, amit a pénzügyminiszter úr is különben már meg-> ígért a múltkor a pénzügyi bizottságban, hogy a motoros járatokra méltóztassék nagyobb 3 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. súlyt fektetni. Tudom, hogy ezeknek a motoros kocsiknak az előállítása drágább, de azt hiszem, üzembentartásuk sokkal kevesebbe kerül és így mégis csak gazdaságosabbak. Ügy tudom, hogy újabban Szolnok és Félegyháza között megindul a 'motoros közlekedés, de nagyon fontos volna a motoros közlekedés Budapest felé is Lajosmizsén át, hiszen itten község községet ér, egymásután vannak a lakott helyek. Meg vagyok róla győződve, hogy Kecskemét környékén a többi helyiérdekűn kívül minden tekintetben kifizetné magát a motoros kocsik üzembehelyezése. Ezeket voltam bátor az igen t. kereskedelemügyi minisztérium és a Máv. elnökségének figyelmébe ajánlani. Ne méltóztassék ezeket úgy venni, mintha hazabeszélnék, mert meggyőződésem szerint közérdek az, amit kérek, (Ügy van! Úgy van!) Hiszen most is többezer hold földet fognak rövidesen parcellázni, megindul majd a belterjes művelés. Ma is kétannyi uborka van elvetve, mint amennyi tavaly volt, amikor körülbelül 2000 vagonra volt tehető a termés. Ha most valami csapás nem ér bennünket, kétannyi lehet a termés, úgyhogy nekünk jogos követelésünk az, hogy az árú megfelelő pálya, pályaudvar, kocsik rendelkezésrebocsátásával és megfelelő összeköttetések megteremtésével külföldre tudjuk dobni, hogy a nyakunkon ne maradion. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Homonnay Tivadar! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Petrovics György jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, de nem járulhatok hozzá ahhoz az elismeréshez, amellyel az előttem szólott t. képviselő úr a Máv-nál lévő állapotokat illette. (Nánássy Andor: Ő is ellenzéki!) Megvallom azonban őszintén, hogy nem okolom ezért a Máv. vezetőségét. A Máv. olyanfajta hermafrodita alakulat, (Ügy van! balfelől) amely nem a saját hatáskörében működik. Meg vagyok győződve róla, hogy a mai vezetés mellett jól tudna működni, sajnos azonban, valószínűen állami érdekek követelik, hogy a közüzemek terén éppen a Magyar Államvasutak vezetőségét hozzák abba a kényszerhelyzetbe, hogy ne tudja a vasutat úgy vezetni, ahogy akarná és ezáltal nem tudja elérni azt a financiális eredményt, amely magát a Máv.-ot illetné. A financiális eredményre leszek bátor még majd visszatérni. Én azt hiszem, hogy a Magyar Államvasutak tekintetében végre rendet kellene csinálni. Amikor Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter széjjelválasztotta a budget-et egyrészt üzemekre, másrészt pedig állami bevételekre és kiadásokra, akkor ő tudta, hogy mit csinál, de nem tudta, hogy ezt az ő elgondolását nem lehet keresztülvinni. Végtére be kell látnia mindenkinek azt, hogyha, az állam szükségesnek tartja azt, hogy egyes árukra igen nagy refakciákat adjon, akkor azt a Magyar Államvasutak üzemének teljesítenie kell. Nincs azonban rendben az, hogyha az állam ilyen kedvezményt akar az állam érdekében, akkor az Államvasutak kontójára számítsa ugyanezt fel, mert az Államvasutaknál rendes háztartást soha sem tudunk elérni, ha ez így lesz. Utalok arra, hogy most már körülbelül egy és egynegyed éve mondottam itt egy beszédet a szén- és cementkartellekre vonatkozólag. Bocsánatot kérek, ha mindig visszatérek rá, de vissza