Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-390

Az országgyűlés képviselőházának 390. ülése 1930 május 13-án, kedden. 5 plasztikusabban tudom felvonultatni azokat az ellenérveket, amelyeket fel lehet és fel kell hozni a Sándor Pál és társai-féle határozati javaslattal szemben. A történelmi ismertetés után át ^ kell térnem magamak az egyezmény anyagának ismertetésére. A részletek ismertetése előtt^ általános rendszert kell adnom már csak azért is, hogy a t. Ház a szétágazó anyagról áttekinthető konstrukciót és képet kapjon. Már voltam bátor jelezni, hogy Trianon, mint kódex is, súlyos kifogás alá esik, mégis meg kell kísérelnem nagy általánosságban rámutatni arra, hogy micsoda nagy jog- és kötelezettség-csoportokat állapít meg ez a szerződés. A szerződés megállapít Magyarországgal szemben kötelezettségeket, mégpedig úgy külföldi államokkal, mint külföldi állampolgárokkal szemben, viszont megállapít magyar állampolgárok terhére és javára kötelezettségeket és jogokat a külföldi államokkal szemben. Ha ezt előrebocsátom és megpróbálom ezeket a szempontokat beilleszteni a most kötött egyezményekbe, akkor megállapíthatom, hogy az első egyezmény tárgya a magyar államnak helyzete és pedig sajnos, főképp kötelezettségben nyilvánuló helyzete az idegen államokkal és az idegen állampolgárokkal szemben; a második és harmadik egyezmény tárgya pedig a trianoni szerződés 250. §-a alá tartozó igények egy része, az agrárpereknek ügye. • Itt jegyzem meg, hogy a magyar állampolgároknak egyéb, nem agrárigényei, amelyek szintén a 250. §-on alapulnak, idetartoznak ugyan fogalmilag, de nem rendeztettek a második és harmadik egyezménnyel, hanem az úgynevezett negyedik egyzménnyel, amelyre később rátérek úgy tartalma, mint jogi természete szempontjából. Ha ezt a szisztémát felállítottam, felállíthatom azokat az elveket is, amelyek a magyar tárgyalókat vezették ezeknek az egyezményeknek megkonstruálásában. Az első elv az volt, hogy a magyar állam kötelezettségét úgy az idegen államokkal szemben, mint az idegen államok állampolgáraival szemben lehetőleg redukáljuk. Ezt célozza az első egyezmény. A második szempont a 250. §-ra nézve hangoztatott, hogy tudniillik a 250. § fenntartassák elvileg a maga érintetlenségében; értem ez alatt a vegyes döntőbíróságok érintetlen hatáskörét. Végül a 250. § alapján emelhető igényekből külön kiemelt agrárigény ékre nézve az a harmadik szempont volt irányadó, hogy ezeknek az igényekinek, amelyeket tudvalevőleg az utódállamok saját helyi törvényei igen redukáltak, legalább emberileg elérhető minimuma biztosíttassék. Ezeík voltak a vezérszempontok, amelyek szemszögletéből kell az egyezményeket nézni és én azt hiszem, hogy ezeket a vezérszempontokat sikerült is megvédelmezni az egész vonalon. Vörös fonálként vonul végig tehát mindenhol a 250. §-nak, a vegyes döntőbíróság elvének elvi érintetlensége. Méltóztassék tehát az egyezményeket akár jóindulatú, akár erős kritika szemével is nézve, mindig e 250. §-nak szemszögéből tekinteni. Ezután az általános történelmi és konstrukcióbeli bevezetés után engedjék meg, hogy magára az egyezményeknek ismertetésére rátérjek, Vezetni fog engem itt is két szemport. Először, hogy túlságos részletességgel ne homályosítsam el a lényeget és másodszor, hogy kiemeljem, az első egyezmény a legfontosabb. A javaslat öt szakaszból áll, amint méltóztatnak tudni. Ehhez az öt szakaszhoz — már most jelzem — egy külön hatodik szakaszt leszek bátor indítványozni, amelynek szövegét mlár be is adtam, amelynek indoka az, hogy a bizottságban hangok hallatszottak a tekir tétben, hogy vájjon nem okoz-e a magyar államra nézve bonyodalmakat az a tény, hogy az optánsok igényeit, amelynek elvileg a 250. § alapján egyedül a bírói megállapítás a korlátja, beskatulyázzuk egy alapba, amely tulajdonképpen az igények nagyságának leszorításával jár. A kérdés az volt, vájjon nem eredményezhet-e ez az optánsOk részéről visszkereseti jogot az állammal szemben. Ennek az egyébként nem túlalapois félelemnek végleges eliminálása és az esetleges felesleges perek elkerülése végett külön szakaszban óhajtjuk lefektetni azt, hogy a magyar állam ilyen esetleges visszkereseti igényekért nem felel és nem perelhető. (Helyeslés jobbról.) ; T. Ház! A szakaszokat egyenként véve sorra, az első két szakasz tulajdonképpeni főtárgya az L, II. és III. egyezmény. Miután ezekkel kell a legrészletesebben foglalkoznom, először végzek a 3. és 4. § tartalmával, amelyek tudvalévőleg hizonyos speciális jogi személyek helyzete tekintetében hoznak elég fontos rezoluciókat. Román és jugoszláv viszonylatban ez a kérdés nem fontos, román és jugoszláv viszonylatban inkább csak az van leszegezve, hogy fogunk tárgyalni bizonyos kérdésekben, vagyis^kimondatott annak a szüksége, hogy egyességet kössünk ennek az anyagnak tekintetében. Csehszlovák vonatkozásban a kérdés sokkal nehezebb volt, e tekintetben igen nehéz helyzete volt a bizottságnak. Tudvalevőleg az utolsó napok legnehezebb problémái közé tartoztak ezek. Az utolsó napokban tárgyalták különösen a gördülő anyagra vonatkozó részt, az egyes műemlékek és hasonló kérdéseket és főként a különleges jogi személyeknek, alapoknak és alapítványoknak kérdését. Az első két kérdést sikerült is eliminálni, ellenben ezeknek harmadik csoportjára nézve azok, akik a helyzetet ismerték, előreláthatták, hogy itt olyan megegyezéseket kell csinálni, amelyek kétségtelenül elég súlyos terheket jelentenek. T. Ház ! Itt két elvről, a területi elvnek vagy a kölcsönös kiadásnak elvéről volt szó. Tisztán láttuk és tudtuk azt, hogy akármelyik elvet is fogadjuk el, ránk nézve súlyos áldozattal fog járni. A területi elvet fogadták el kiküldötteink hosszas mérlegelés után, a mellett azonban iparkodtak olyan fenntartásokat tenni, amelyek a területi elv alkalmazását enyhítik, különösen a Hangyát és a budapesti Tudományegyetem vagyonát illetőleg, fenntartva ezek számára továbbra is^ a bírói eljárás lehetőségét. (Rassay Károly: Más fenntartás nincs?) Amennyiben erre vonatkozólag nyilatkozatra van^ szüksége az igen t. képviselő úrnak, talán kérjen kormány-nyilatkozatot. A Pálffy-alapítvány tekintetében is téves nézet alakult ki. Ügy állították be a dolgot, mintha mi ezt visszaadnók, holott de facto a helyzet úgy áll, hogy a területi elv kimondása folytán csak azt kellett leszegezni, hogy ez ott marad, ahol jelenleg van és sajnos, ez az alapítványi vagyon a területi elv elfogadása után ott is maradt cseh birtokban. Most^ következik a négy egyezmény^ rövid ismertetése. Tudvalévőleg három egyezmény képezi a ratifikáció tárgyát, ezt megelőzi a párizsi bevezető egyezmény, amelynek lényege az, hogy rövid történeti visszapillantást vet, megmondja, mi volt a hágai konferencia célja, le-