Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-390

6 Az országgyűlés képviselőházának szegezi azután azt, hogy a Hágában kötött egyezmények közül az utolsót, — ezt alá kell húznom — a jelenleg negyedik egyezményeket szereplő b) egyezményt nem minden hatalom ratifikálta, így mi sem. Azután kimondja azt a nagyon fontos elvet, hogy ezek az egyezmények egybetartozandóknak tekintendők s azokat mint ilyeneket kell megerősíteni. Ezt azért jegyzem most meg, mert volt jogi álláspont, amely aggályát fejezte ki a tekintetben, vájjon a IV. egyezményt, amelyet ismétlem, nem ratifikáltunk, ezen bevezető egyezmény rendelkezése folytán nem szükséges-e mégis ratifikálni, mert ez a bevezető egyezmény az egyességeket oszthatatlanul egybetartozandóknak mondja ki. Nyilvánvaló azonban, Ihogy az egybetartozandóság kritériuma csak azokra az egyezményekre vonatkozik egy konkrét állaim szemszögéből, melyet az illető állam el is fogadott, tehát amelyre nézve közvetlen szerződő félként szerepel. Nem untatom a t. Házat a megerősítés szabályaival, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, íhogy azt a nagyhatalmak, Franciaország, Nagybritannia és Olaszország már ratifikálták, sőt azok közül a hatalmak közül, amelyek közül csak egynek ratifikálása tüzetett ki feltételként, Belgium már szintén ratifikált, úgyhogy a ratifikáció gyors tempóban következett be. Hátra már csak az utódállamok és mi vagyunk. T. Ház! Az életbeléptetésre vonatkozó rendelkezés különbséget tesz a tekintetben, hogy az életbeléptetés az illető államra nézve mely időponttól kezdődjék. Ezt sem részletezem, hanem rátérek a legfontosabb egyezménynek, az I. egyezménynek ismertetésére. Az Ï. egyezmény 1. pontja mondja ki a nagy likvidációt, kimondja véigre azt, ami után már mindenki annyira vágyott, hogy mi a trianoni saldo, mit kell tennünk, hogy végre ez most stipulait kötelezettségeinken túlmenőleg Trianonból és a fegyverszüneti szerződésből folyó minden kötelezettségünk — aláhúzom: minden kötelezettségünk — megszüntettessék. Ezt aláhúzom azért, mert kifejezetten nincs meg a jóvátétel megszűnése is, miután azonban Trianonban benne van a jóvátétel, és kimondatik az, hogy minden kötelezettség megszűnik, ; ipso facto megszűnik a jóvátétel kötelezettsége is. Ezzel szemben Magyarország kötelezi magát az 1. pontban megállapított módon és időközökben annak a bizonyos 13*5 milliónak fizetésére és lemond maga is azokról az ellenkövetelésekről, amelyek őt illethették vagy illették. Ez a generális formula, ebiből kell kiindulni az egész anyag ismertetésénél. Ebiből ki van véve a 2. § szerint egy bizonyos anyag, amelyre nem vonatkozik, annak ellenére, hogy ez Trianonnnal kapcsolatos. Ez a háborúelőtti államadósságok kérdése és a clearing-egyezmények kérdése, amely két kérdés egyébként egymással is kapcsolatos. Itt ki kell térnem egy kérdésre, amely — amint meg méltóztatnak állapítani — a párizsi záróülés jegyzőkönyvében magyar fenntartás tárgyát is képezte. Arra a kérdésre tudniillik, hogy az 1924-ben ráink megállarpított 20 éves jóvátételi fizetségek évi annuitásában eddig volt jogunk bizonyos betudással élni. Ezt a betudást, amely annak idején a jóvátételi bizottság hatáskörébe utaltatott, a jóvátételi bizottság most úgy magyarázta, — látva, hogy ezek a terhek jelentősek — hogy ez elől a betudás elől bennünket elzárt. Ez kétségtelenül egy kedvezőtlen momentum, amelyre nézve a kormány a bizottságban őszintén !be is jelentette, hogy nehéz szívvel tudta a megállapodás ehlhez 390. ülése 1930 május 13-án, kedden. a részéhez hozzájárulását megadni, de nem volt más kiút. Hogy azonban ennek a kedvezőtlen momentumnak súlyát gyengítsem, kétszeresen alá kell itt húznom, hogy ezekből az annuitásokból éppen legsúlyosabb kötelezettségek, amelyeket utólag vállaltunk, a háborúelőtti államadósság és a elearing-kötelezettség, eddig sem voltak betudhatok, úgyhogy ebbem a tekintetben nagy helyzetrosszabbodás nem áll be. Ha ugyanis számszerű összehasonlításit csinálok a háborúelőtti államadósságunk és clearingterheink összege és egyéb hasonló terhek között, megállapíthatom, hogy az jelentékenyen kisebb, úgyhogy, ismétlem, ennek a kedvezőtlen momentumnak jelentősége is» ezáltal összezsugorodik. T. Ház! Ebben a 2. §-ban van szó a külföldi állampolgárok által a vegyes döntőbíróságoknál emelt azokról az igényekről, amelyek tekintetében már itt-ott ítéletek is vannak és amelyekben előbb-utóbb ítéletek is lesznek. E tekintetben kétségtelen dolog, hogy a legkedvezőbb eredmény az lett volna, ha sikerült volna ezt a masszát is áttolni az évi annuitások terhére. Hoo-v ez nem sikerült, az nem éppen kedvező momentum, de vigasztalásul szolgál, hogy az egész összeg, amelyet eddig megítéltek, alig négy és félmillió korona és a fizetési feltételek rendkívül kedvezők. Ezekre vonatkozólag ugyanis kimondja az egyezmény, hogy ezeket sem most, hanem majd osak 1944 után és rendkívül előnyös, 3%-os kamatozás mellett Tcell fizetni, tehát a minimumra redukálták azokat az igényeket, amelyeket a külföldi állampolgárok bírói ítéletek alánján velünk szemben támaszthatnak. A folyamatban lévő perek tekintetében, amelyek szubsztratuma 20 milliót tesz ki, és amelyeknél iaz eddigi tapasztalatok szerint legfeljebb 40% lesz ellenünk megítélhető, szintén megvannak ugyanazok a fizetési kedvezmények, úgy, hogyha most megpróbáljuk tőkésíteni az egész terhet a jelenlegi időre, 5%-os tőkésítés mellett nem kapunk többet, mint 8*4 millió tőkét. Ez az össszeg, ha figyelembe veszj szűk a budget számait és az itt mutatkozó egyéb összegeket, nem nagyon jelentős. TJjból aláhúzom a harmadik cikk kapcsán, hogy 1944-ig mindennemű fizetést elhárítottunk magunktól, ami rendkívül jelentős. Tehát ott is, ahol nem sikerült százszázalékig eliminálni a fizetési kötelezettséget, mint a 'most jelzett egy-két kérdésnél, csak 1944 után támadnak fizetési kötelezettségeink. E mellett a lehető legkedvezőbb kamatfizetési feltételeink vannak. 1944-ig fentartatott az a rendkívül fontos valutapolitikai rendelkezés its, hogy pengőben fizetünk és a Magyar Nemzeti Bank elnökének jogai is biztosíttatnak, hogy e pengőfizetések értékesítése ne történjék olymódon, hogy az valutánk kárára lehet. 1944 után a negyedik cikk a fizetéseket aranyban és feltétlenül fizetendőknek jelenti ki. Miután ez a fizetési kötelezettség csak 14 év mulvai áll be — ezt el kellett fogadni. A hitelező hatalmak számlája most már meg fog szűnni a jóvátételi bizottságnál és a Nemzetközi Fizetések Bankjánál fognak új számlát nyitni számunkra. Nagyon fontos és nagyjelentőségű dolog, amit az egyezménynek a 6. cikke mond ki, ez a gyűlöletes és generális zálogjognak megszűnése, amely az egész állami vagyont és jövedelmet terhelte. • Érdekes vitára adott alkalmat a 7. cikk, amelynek lényege az, hogy valamelyes — bár-