Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-394
122 Az országgyűlés képviselőházának szóló párizsi IV. számú egyezmény szövegét a bizottsági jelentéshez csatolta. Méltóztatnak ezt a határozati javaslatot elfogadni*? (Igen!) A Ház a határozati javaslatot elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és az 1. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 2. §-t). Elnök: Az előadó úr kivan szólni. Őrffy Imre előadó: T. Ház! A 2. §-hoz fű zött egyezmények magyar fordításánál egykét helyen szabatosság és magyarosság szempontjából módosításokat kell indítványoznom, amelyeket egyébként az általános vita elején bátor is voltam már benyújtani. Ezek a módosító indítványok a következők : A II. egyezmény VI. cikkének első bekezdése a fordítás helyesbítése végett ekként alakítandó át (olvassa): «Mihelyt az Intézőbizottság az I. cikkben meghatározott valamennyi perben hozott Összes ítéleteket kézhezvette, azonban mindenesetre • 1932. évi december hó 31-ike előtt, az ítéletekben megnevezett igényjogosulták közt arányos felosztást foganatosít; a felosztandó teljes összeg az Alap rendelkezésére álló összegeket nem haladhatja meg.» Meg kell magyaráznom ezt is, A «teljes» szó, amely rendkívüli fontosságú abból a szempontból, hogy esetleg több felosztási öszszeg lesz irányadó e sziakasz alkalmazhatósága szempontjából, az eredeti szövegben nem volt benne. Az általam javasolt szövegben most benne van és így most már a szöveg szabatos. . Kérem a II. egyezmény XVII. cikkének 2. sorába «egy egyesbíró kijelölésében» helyett: «egy egyes döntőbíró kijelölésében» szavakat iktatni. — Indokolást nem igényel. A III. egyezmény II. cikkének 1. és 2. pontjába «hitelező hatalmak» szavakat nagy kezdőbetűkkel kell beiktatni. (Fábián Béla: A hitelezőt mindig nagy «H»-val kell írni!) A 4. pont 3. bekezdése a fordítás helyesbítése végett következőképpen alakítandó át (olvassa): «A jelen Egyezmény 20. cikkében tárgyalt külön-tartalék igénybevétele esetén az Alap a fent elősorolt évi járulékokon felül még az említett cikkben meghatározott anyagi eszközök felett is rendelkezni fog.» ,. A változtatás csak annyi, hogy «igényibevétel» van* a «felhasználás» szó helyett. A francia «utilisation» szónak megfelelően. A III. egyezmény 8. cikkének 3. bekezdésében «a legkedvezőbb feltételeket» szavak helyett «kedvezőbb feltételeket» szavak iktatandók be. Ez felel meg a francia szövegnek. A III. egyezmény 9. cikkében az a) pontba «500.000 korona» helyébe «500.000 aranykorona»; a b) pontba pedig «Románia kormánya» helyébe «román Kormány» iktatandó. Végül az utolsó a III. egyezmény 22 % cikkének 2. sorába «egy egyes bíró kijelölésében» helyébe: «egy egyes döntőbíró kijelölésében» szavak iktatandók. Itt is «arbiter»-rŐl van szó, a «döntőbíró» szó tehát jobban felel aneg. Tisztelettel kérem ezeknek az indítványaimnak, amelyeket már (benyújtottam, elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Amikor a hj^zszabáiymódosításra vonatkozó javaslatot tárgyalta a "t. : Ház és amikor az ellenzék olda39U. ülése 1930 május 20-án, kedden. Iáról ismételten kifogás tárgyává tették a házszabályoknak azt a rendelkezését^ amely a beszédidőt egy órára kívánta korlátozni, akkor úgy az előadó úr, — aki ennek a törvényjavaslatnak is előadója — mint a többségi párt részéről is isimételten felhangzott az az érvelés, hogy egy óra alatt mindent el lehet mondani és akinek mondanivalója van, elmondhatja azt s legfeljebb összesűríti a maga beszédét. Ugyanezt kell elmondanom és ugyanezt az észrevételt kell mos tennem a miniszterelnök úrnak e törvényjavaslat tárgyalása során elmondott beszédére. A miniszterelnök úr e törvényjavaslat kapcsán szükségesnek tartotta, hogy védekezését két és fél óra alatt adja elő itt a Házban. Erre azt kell mondanom, hogy ha igaz és jó dolgot védett volna a miniszterelnök úr, akkor sókkal rövidebb idő alatt elmondhatta volna mondókáját és nem kellett volna ilyen hosszú 1ère ereszteni azt. (Br. Podmaniczky Endre: Nem lé volt az! — Derültség.) Ha igaz és őszinte dolgot védett volna, semmi szükség nem lett volna arra, hogy ilyen hosszan magyarázza meg a törvényjavaslat elfogadására vonatkozó indokolását. A miniszterelnök úr beszédében különösen két szempontot tartott szükségesnek ^ kidomborítani, az egyik szempont és beszédének a lényege az volt, — erre thelyezte a fősúlyt — hogy megmagyarázza itt a Ház előtt, hogy nem fizetünk jóvátételt és ami fizetés Magyarország részéről mégis történik 1944 után, azt nem a jóvátételi számlára, nem jóvátétel címén, hanem különleges kötelezettségek címén fizetjük, és pedig azért, mert Magyarország és a hitelező államok közötti szaldó passzív Magyarország terhiére. Másik észrevétele és a másik főszempont, amit beszédében kidomborított, az volt, hogy az optánspert akaratunkon kívül kapcsolták a nagyhatalmak, a hitelező hatalmak bele a meg: egyezésbe és tulajdonképpen az optánsok részére fizetendő összegnek lényegileg semmi köze nincs ahhoz a teljesítményhez, aanit ennek az egyezménynek alapján Magyarországnak fizetnie kell. Semmiképpen sem tudom megérteni ma sem, a miniszterelnök úr indokolása után sem, hogy vájjon hogyan lehet szétválasztani az általunk teljesített összegnek és az agrárperekben igényjogosultak igényeinek kielégítését, s miért nem lehet ezt e^y számlára hozni? Egyik érve az voit a t. miniszterelnök! úrnak, hogy amikor Párizsban még tárgyaltak erről a kérdésről, az igények kielégítéséről és a passzív szaldóról, sokkal nagyobb összeget követeltek velünk szemben. Én felszólalásomban utaltam arra, hogy ez valóban így volt, ez azonban nem a mellett bizonyít, amit a t. miniszterelnöki úr szükségesnek tartott hangoztatni, hogy a két kérdésnek — tudniillik a passzív szaldónak és az agrárperek igényjogosultjai kielégítésének — egymáshoz nincs semmi köze^ hanem igenis a mellett szól, hogy a két kérdés szoros viszonyban, szoros kapcsolatban van egymással. Az általános vitában tartott felszólalásom, alkalmával rámutattam arra, hogy tulajdonképpen csak a hitelező hatalmak voltak azok, amelyeik leszállították az agrárperek igényjogosultjainak igényeit, mert hiszen a harmadik egyezményhez fűzött mellékletben maga a kormány is Romániával szemben az igényt holdanként 225 aranykoronában, Jugoszláviával szemben 500 aranykoronában, Csehszlovákiával szemben 292 aranykoronában állapította meg és ezt az összeget a megegyezés során redukálták 174, 387, illetve 226 aranykoronára. Ez azt bizonyítja, hogy: Párizsban- valóban nagyobb ösz-
