Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-390

4 Az országgyűlés képviselőházának lehetséges volt-e a magyar állam részére, hogy magára hagyja azokat a fiait, akik a súlyos helyzet folytán ki voltak téve a kisentente államok kényszerítő intézkedéseinek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az atyafiak!) Vannak más ellenérvek is. Egy másik ellenérv az, hogy ha nekünk sikerült volna ezt az optánskérdést hamarabb rendezni, akkor talán sikerült volnia ezt a bizonyos különleges kötelezettségi kérdést is szerencsésebben megoldani. Első pillanatra ez az érv megvesztegető. Ám ha meggondoljuk, hogy nekünk ezek az optánstárgyalásaink hallatlanul hosszú évek erőkifejtései ellenére még csak román relációban jutottak annyira, hogy tényleg tárgyaltunk, jugoszláv és cseh vonatkozásban egyáltalában még nem is tárgyalhattunk, (Farkas István: Egyebet sem akartak, mint ezt tárgyalni!) akkor látjuk, hogy ez az érv, hogy nekünk előbb el kellett volna intézni az optánskérdést és amikor azután pontot tettünk utána, kellett volna leülnünk ezeket a kérdéseket tárgyalni, amelyeket az egyezmény első pontja szabályoz, látjuk, hogy ez ismét teljesen lehetetlen volt, rajtunk kívüleső okokból. (Halljuk! Halljuk! a jobboldaloon ) Hiszen a 250. § és az azon alapuló igények nemcsak az agrárperekre vonatkoznak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztatnak ismerni és nagyon szívesen rendelkezésére bocsáthatjuk a Ház igen t. érdeklődő tagjainak azt az összeállítást, amely a trianoni szerződés 239. §-a alapján jelentkező kötelezettségeiket foglalja magában. Itt fel vannak sorolva azok a nagyszámú, sok százmillióra menő egyéb igények is, amelyek túlmennek a szorosan vett agrárigényeken. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Habsburg-perek! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Felvetem azt a kérdést, hogy mi történt volna, ha sikerül nekünk az optánskérdést úgy, ahogy elintéznünk és jött volna a nagy leszámolás, mint ahogy kellett hogy jöjjön, hiszen le kellett likvidálni a trianoni szaldót. Ha a kisentente-nak sikerült volna utólag mégis olyan konstrukciót csinálni, ->- ismétlem, utólag — hogy a maga javára számoltatta volna el azokat az összegeket, amelyeket nekünk a trianoni szerződés folytán kell fizetnünk, mint különleges kötelezettséget, mi lett volna? Nem lehetett volna ez esetben is ugyanazt az okoskodást alkalmazni, hogy tulajdonképpen magyar adózók pénzéből fizetjük az optánsokat? Nyilván nem és mégis bizonyára felhozta volna az ellenzék az adófillérek ellenérvét, pedig ezt a junktimot fogalmilag is lehetetlen lett volna megkonstruálni. Még csak egyet. Az előbbinél enyhébb, talán jóindulatú kritika azt mondja: hát igen, az optánsperek elől nem lehetett kitérni, megvolt a kényszerhelyzet, megtettek minden emberileg mindent a hékedelgátusok, ami lehetséges volt; ha azonban nem lett volna optánskérdés, olcsóbban megúszhattak volna ezeket a békeszerződési külön terheket. Vagyis ez körülbelül azt a véleményt mondja, hogy ezek a békeszerződési különleges terhek azért lettek ilyenek, amilyenek, mert fedezetet kellett találni az optánsoknak. (Nagy Emil: Nekem már nem is kell félszólalnom! —Halljuk! Halljuk!) Amint voltam bátor felemlíteni, minden ellenérvet, amely a bizottságban felmerült, próbálok a tárgyalás anyagává tenni, mert hiszen mindnyájunk érdeke, hogy mindezek az érvek objektiv megvizsgáltassanak. (Ügy van! a jobboldalon.) Itt bátor vagyok kitérni arra, amit beszédem elején már említettem. Leszegeztetett a hágai tárgyalások elején, hogy akár igényel390. ülése 1930 május 13-án, kedden. tétnek az optánskövetelések, akár elállunk azoktól, sőt túknenőleg, ha az összes a 250. §-ból ©redő igényektől elállunk, mégis kell tárgyalnunk^ sőt fizetnünk. Ez a körülmény már maga lefűrészeli ennek az okoskodásnak alapjait. De tovább megyek, hogy arra nézve, hogy sok-e, amit az egyességekben elvállaltunk, szerény véleményem szerint csak egy nézőpont lehet irányadó: az, hogy vájjon ezekkel az egyességileg vállalt fizetésekkel szemben miktől szabadulunk, szóval a trianoni szerződésből folyó és nem jóvátételi kötelezettségek pénzügyi természete és súlya mekkora. (Ügy van! jobbról.) Ez az egyetlen szempont szerény véleményem szerint. (Farkas István: Azok felelősek, akik csinálták. — Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Őrffy Imre előadó: Ez az a főelőfeltétele az ítélet megalkotásának. (Farkas István: A felelősségrevonás nem marad el! — Zaj. — Elnök csenget.) Az tehát, hogy Trianon alapján menynyi nem jóvátételi kötelezettséget kellett volna teljesítenünk, és mennyit fizetünk de facto a most kötött egyezmények alapján? Ez a döntő mérleg. Ha ezt a mérleget méltóztatnak matematikailag megkonstruálni, nem hiszem, hogy nem méltóztatnak arra az eredményre jutni, melyre a bizottságnak igen nagy többsége jutott, — igaz ugyan, hogy egy része más indokkal, nagyobb része megint más indokkal — hogy az egyezményeket el kell fogadni. A mi indokolásunk és a bizottság többségének indokolása az, hogy ez a mérleg kedvező, mert a kinyomatott indokolásnak, íha jól tudom, 70. oldalán, fel vannak sorolva azok a pontozatok, amelyek ellentételeként jelentkeznek a most vállalt kötelezettségeinknek és amely ellentételeket, ha figyelembe veszünk, a mérleg csak kedvező lehet az egyezmény »megítélése szempontjából. (Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Ha mármost az optánspereknek anyagi jelentősége felett szemlét tartunk, szemlét kell tartanunk e perek fölött, nem kevésbbé súlyos szempontból, erkölcsi szempontból is. Kérdezheti valaki: okozott-e kárt az optánskérdés erkölcsi szempontból a magyar államnak. (Farkas István: De mennyit okozott.) r Itt megint egy előkelő, nem többségi véleményre hivatkozom, amely a bizottságban elhangzott. Az, hogy mi az optánskérdés elől nem zárkózhatunk el, nemcsak hogy nem okozott anyagilag kárt, hanem reánk nézve nagy erkölcsi tőkét is jelentett két szempontból. Egyrészt el nem zárkózásunk lehetővé tette a nemzetközi atmoszféra javulását, amely nemzetközi t atmoszféra javulása és javítása az egyezményekben az aláírók hatalma részéről nem egyszer mint döntő momentum szerepel. (Ügy van! a jobboldalon.) A másik szempont pedig, amelyet már érintettem, az, vájjon nem érdemelte-e volna ki a művelt világ elítélő ítéletét a magyar állam akkor, ha ezeket az optánsokat a sorsukra hagyta volna, viszont azzal, hogy megvédte őket, nem érdemelte-e ki éppen a művelt világ megbecsülését. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem igen fontos-e erkölcsig szempontból ez is? Mint a bizottsági többség véleményének ismertetője megállapíthatom tehát, hogy úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból az optánskérdésnek elintézése nem okozott kárt, sőt erkölcsi vonatkozásban haszonnál járt. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Sándor Pál képviselőtársamnak és társainak határozati javaslatára csak akkor fogok rátérni, ha az egyezményeket röviden ismertetni fogom, mert úgy érzem, hogy akkor