Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-393
Az országgyűlés képviselőházának 393. ülése 1930 május 16-án, pénteken. Már most azt mondják, hogy nyilvánvaló, hogy miután az az összeg, amelyet mi créances spéciales címén fizetünk, részben ezekbe-az alapokba folyik be, ennek folytán mi azért fizetünk, mert kártalanítani akartuk az optánsokat. Ez nagyon simplex okfejtés. {Propper Sándor: Ez a tény!) Ez a tény, de ez a tény csak akkor igazolná azt, amit a t. képviselő úr ezzel a ténnyel igazolni akar, ha igaz volna az, hogy a 13*5 milliót ezért fizetjük. Ez a bebizonyítandó kérdés. A magam részéről, azt hiszem, bebizonyítottam, hogy ez a tétel nem áll fenn, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) mert ha a forma egyedül a döntő és nem ez a tény, akkor mi azért fizetünk 1943 után reparációt, mert Görögországnak tartozunk csak — :- mert renarációnk nagyobb összege odafolyik — s ebben az esetben Bulgária azért fizet reparációt, mert Magyarország optánsait kell, hogy ő kártalanítsa, mert hiszen a bulgár reparációk is ebbe a kasszába folynak be. (Várnai Dániel: Tartozik nekünk Bulgária 150 millió aranyfrankkal!) És így tovább, t. Képviselőház. Egy egyszerű példát hozok fel erre. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ha valamely képviselőtársamnak például ügyvédi honoráriummal tartozom s azt egy szép napon megfizetem s ő ezzel a pénzzel másnap elutazik a Kiviérára és ott elkölti ezt a pénzt s harmadnap megjelenik valamelyik újságban egy cikk, hogy Bethlen István elutaztatta X. Y. képviselőt a Riviérára, hogy ne vehessen részt ezeken vagy azokon a tárgyalásokon: ez ugyanazzal a logikával volna állítható, mint amely^ logikával t. képviselőtársaim abból a formai tényből, (Várnai Dániel: Óvodai példák ezek! — Felkiáltások jobbfelől: Óvodásoknak!) hogy a hitelező hatalmak ezeket az összegeket arra a célra fordítják, hogy a maguk tartozásait egyenlítsék ki, (Propper Sándor: Gyengus ez, miniszterelnök űr!) azt akarják következtetni, hogy mi azért fizetünk, hogy ezt a lehetőséget nekik megadjuk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Csak Simon András hiszi el önnek! — Peyer Károly: Ne csinálj reklámot Simon Andrásnak! — Zaj.) De Összeférhetlenségről is kezdtek beszélnk (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az én 30 éves közpályám nyilt könyv s nem hiszem, hogy volna egyetlenegy képviselőtársam is, aki állíthatná, hogy ezen a 30 éves közpályámon valaha is összeférhetlen helyzetben voltam, vagy ilyenbe kerültem volna. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Semmiféle olyan intézetnek, semmiféle olyan vállalatnak soha tagja nem voltam, amellyel való kapcsolatom az összeférhetlen ség szempontjából a gyanúnak még csak árnyékával is illethető lett volna. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen. — F'elkiáltanák a szélsőbaloldalon: Jó volna, ha követnék a példát mások is!) Mindig el tudtam választani a magam érdekeit a közérdektől és nem szenvedek abban a moral insanity-ben, -hogy a magam részéről a két ércleket szétválasztani ne tudnám. De azt tudom, hpgy vannak, voltak és mindig lesznek a magyar közéletben férfiak, akik a maguk kvalitásainak hiányait azzal akarják pótolni, hpgy másoknak becsületében gázolnak (Igwz! Úgy van! Taps a jobboldalon és a középen.) és másoknak lerántásán keresztül akarnak a közéletben érvényesülni. (Egy hang a jobboldalon: Találva érzi maaát! — Rassay Károly: Ki érzi magát találva 1 ? Remélem, megmondja a miniszterelnök úr, hogy kire érti, mert a háta mögött azt mondják, hogy találva érzi magát! — Zaj a jobboldalon.) Ez annak a talmi demokráciának a faityúhajtása, (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) amely a maga részéről azt hiszi, hogy a demokrácia nem az alsó néprétegek felemelésében, hanem a jobb helyzetben lévők lealacsonyításában rejlik. (Igaz! Ügy van! —Tapsa jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Kinek szólít, nekem szólt? — Zaj.) Azt hiszem, hogy aiki Györki Imre képviselő úr fejtegetéseinél tegnap jelen volt, (Felkiáltások ! a jobboldalon: Szégyen! Gyalázat!) az nekem jogcímet ad arra, hogy ilyen formában beszéljek. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — Györki Imre: Mégis ön kapja a magyar adófizetők pénzét.) Elnök: Györki Imre képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: Mégis ön kap a magyar néptől! — Griger Miklós: Gróf Bethlen István becsületességében minden becsületes ember megbízik! — Igen! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Zlinszky István: Ök csak Surek elvtársukban bíznak meg! — Zaj a szélsöbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Összeférhetetlenségről van szó és ugyanakkor beterjesztenek egy indítványt a hadikölesönök valorizációja tekintetéhen és nem gondolják meg, hogyha az egyik esetben összeférhetlen voltam, ebben az esetben épolyan összeférhetlen vagyok, ha hadikölcsönt jegyeztem, — mint ahogy jegyeztem (Derültség.) — mert ha a hadikölcsönök valorizációja érdekében teszek lépést, annak ellenére, hogy ez a javaslat széles rétegeket érint, újabb összeférhetlen helyzetben vagyok, ha van összeférhetlenség a másik kérdésiben. — Ügy van! Ügy van! — Györki Imre: Azért nem verekedett hat éven keresztül Genfben! Ott szemben áll az egész közvéleménnyel!) Két indítvány adatott be, amelynek elfogadását kérik az indítványozók. Az egyik indítvány^ 25%-os vagyon dézsmát kíván kivetni a kártérítésben részesülő egyénekre. Ez a Rassay Károly és Sándor Pál t. képviselőőtársaim indítványa. Én magát a bázisát nem látom ennek az indítványnak, meri bázisa akkor volna, ha a magyar állam azért fizetne, mint ahogy t. képviselőtársaim állítják. (Rassay Károly: Ez a különbség köztünk ebben a kérdésben!) Ellenben magában az indítványban is az átgondolásnak csekély mértékét látom, — bocsásson meg t. képviselőtársam — mert azt mondja, hogy 25%-kai sújtassanak azok, akik az egyezmény folytán, kártérítéshez jutnak. Hogyan fog ez^ kinézni a második csoportnál, nemi az optánsoknál, hanem a második csoportnál, ott, ahol főhercegek, egyházaik, ipari stb. vállalatok szerepelnek'? Ott nincs limitálva ez az összeg, ott megtörténhetik, hogy a bíró megállapítja az egész kártérítési összeget, amely 800 milliót tesz ki. Ebbe a. 800 millióba a magyar állam részéről indirekt úton 5—60 millió folynék be. De ha a t. képviselő úr elveszi ennek egy negyedrészét, ha elvesz 200 milliót, akkor elveszi azt, amivel más államok, igenis, hozzájárultak ebben az, esetben a magyar állampolgárok kártalanításához és a magyar közgazdaság javára. Ez a helyzet. Átmegyek a második javaslatra. A második javaslat meztelenül feltárja a maga intencióját, mert egészen megfeledkezik arról, hogy egy második csoport van. Az első csoportot 30%-kai sújtja azért, mert kártérítése alacsony összegre van limitálva, a második csoportot pedig egészen kiereszti, mert annak kártérítése nincs limitálva. (Propper Sándor: Tessék a jobbikat elfogadni.) Aki ezeket az indítványokatcsak egy kicsit átnézi, az láthatja, hogy ezek p öltik ai hangulatkeltést céloznak. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) — ezt