Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

•116 Az országgyűlés képviselőházának valljuk meg nyíltan — és ebbe azt hiszem, olyan magas testület, mint ez a Képviselőház, nem mehet bele. (Br. Podmaniczky Endre: Ezzel lehet agitálni!) T. Ház! Felhozatott a valorizáció kérdése is ezzel a kérdéssel kapcsolatban és erről is kell egy pár szót szólnom. (Rassay Károly: Halljuk! Ez a fontos!) Elismerem, hogy a hadikölcsönöik valorizációja fontos és a magyar kormány részéről akkor, amikor ennek lehetősége megvan, el nem utasítható követelés. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elismerem azt is, amit Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam tegnap mondott, hogy a karitatív valorizáció, akármilyen jól is van adminisztrálva, ezt a kérdést véglegesen nem oldja meg. Két körülményt méltóztassanak azonban mégis figyelembevenni. Az egyik az evvel összekapcsolódó külföldi tartozásaink kérdése, amely ettől a kérdéstől soha el nem választható, (Ügy van! jobbfelöl.) a másik a magyar budget helyzete. En a magam részéről erre a két körülményre való figyelemmel nem indítványozhatok ebben a percben ebből a szempontból valami további lépést, de kijelentem azt is, hogy a imagyar kormány ezeknek a szempontoknak honorálása fellett igenis a hadikölcsönök valorizációjának kérdésével foglalkozni kíván majd annakidején. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor? — Felkiáltások jobb felől: Majd ha less pénz? ~ Györki Imre: Majd ha az optánsok megkapják pénzüket, vagy az optánsok lemondanak. — Zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Mire megvénülünk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Bethlen István miniszterelnök: En megjelöltem az időpontot. Pár szót kell mondanom arról az atmoszféráról is, amelyben a hágai tárgyalások lefolytak. Gróf Apponyi albert szólt arról a Brennus-kardról, amelyet a serpenyőbe szoktak a győzők dobni az ilyen tárgyalások alkalmával. Rámutatott arra, hogy igenis a serpenyőben ilyen mentalitás szerepelt különösen a tárgyalások elején és a kisentente részéről. En is azt mondom, hogy a háborús mentalitás még nem múlt el teljesen és talán sohasem is lesz olyan idő a világon, amikor csakis az igazság dönti el a kérdéseket az érdekeken kívül. Az én meggyőződésem az, hogy javul ez az atmoszféra. De tartsuk mindig számon azt is, hogy minden igazság annyit ér végeredményben, amennyi erőt annak érdekében talpra lehet állítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A magyar történelem nagy katasztrófái talán nem következtek volna be, és nem következtek volna be úgy, mint ahogy bekövetkeztek, ha szem előtt tartottuk volna ezt az igazságot, s nem szenvedtünk volna gyakran abban a gyengeségben, hogy nagy igazságokat véltünk védhetni kis erőkkel. T. Képviselőház! Azt mondják, hogy ez a jobb atmoszféra érvényesült Ausztriával szemben, de nem érvényesült Magyarországgal szemben. Itt kell hivatkoznom Rassay t. képviselőtársamnak egy citátumára, amelyben ő tévedett. Azt mondta, mintha én a pénzügyi bizottságban azt mondtam volna, hogy a külföldön Magyarország gazdag államnak van beállítva és ez a mentalitás volt az, amely nekünk handicapképpen szolgált a hágai tárgyalásokon. Kikerestem a gyorsírói szöveget, hogy én mit mondtam. En azt mondtam (olvassa): «Ausztria helyzete egészen más,» — tudniillik mint Magyarországé — «Ausztria a háború után csak mesterségesen volt életben tartható azoknak a hatalmaknak 3. ülése 1930 május 16-án, pénteken. jóvoltából, amelyek élelemmel és más segítséggel látták el. Ausztria a világ közvéleménye előtt egészen más színben szerepel, mint Magyarország. Mi tudjuk, hogy Ausztria helyzete nem olyan rossz, mint ahogy hirdeti és Magyarország helyzete nem olyan jó, mint ahogy külföldön sokan hiszik. De tény, hogy a világnak kialakult a közvéleménye, amely Ausztriában az elszegényedett államot látja, s ezért érvényesül más mentalitás vele szemben, mint velünk szemben.» (Rassay Károly: Miniszterelnök úr, engedje meg, én ezt citáltam. Szóról szóra nem mondhattam, de az értelme ugyanez volt. — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam, megmagyarázom, hogy mi a különbség és megmagyarázom azt is, hogy miért helyezek erre súlyt. A különbség az, hogy t. képviselőtársam az én szavaimat úgy citálta, mintha én azt mondtam volna, hogy külföldön Magyarország úgy szerepel, mint abszolút gazdag állam, én pedig csak annyit mondtam, hogy Ausztriához viszonyítva relatíve jobb helyzetben van. (Rassay Károly: Ugyanezt mondtam én is!) Ez nagy különbség és nagyon fontos ez a különbség, mert amint én tiltakozom az ellen, hogy Magyarország mint gazdag állam állíttass ék oda, a magam részéről nem mehetek el odáig, hogy Ausztriára és Magyarországra nézve egyforma mentalitást követeljek, mert de facto Ausztria a relief kölcsönökben 800 milliót vett fel, aminek^ következménye az volt, hogy a hágai tárgyalásoknál sok olyantól szabadult, amitől Magyarország nem szabadulhatott. Ne méltóztassék azt mondani, hogy ez olyan normális kölcsön, amit természetesen mindenki normálisan fizet. Ez olyan kölcsön volt, amelyből Ausztria közgazdaságának semmi, de semmi haszna nem volt; egy kölcsön volt, amely a fogyasztást szolgálta, a lakosság életbentartását a kritikus helyzetben addig, míg Ausztria a maga részéről mint önálló állam konstituálódhatik és azután a saját talpán továbbmehet. Ez az oka pénzügyi szempontból annak, hogy Ausztria jobban járt és ez az oka, hogy ezek után a relief kölcsönök után ő igenis, fokozódó és mind nagyobb terheket kénytelen viselni, amelyek elmennek — ha jól tudom — talán 24 millió erejéig. Azonkívül a reliefkölcsönök részére volt elsősorban Ausztria minden vagyona lekötve, úgyhogy itt a reparáció és az összes többi kérdések csak másodlagos zálogokkal bírtak. De nincs-e nagy politikai különbség is az atmoszféra szempontjából? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ausztria a maga részéről belehelyezkedett a maga st. germaini szerződésének a helyzetébe. Ausztria beletörődött, beletörődhetett sokkal könnyebben, mint mi, mert nem volt egységes állam. (Györki Imre: De Tirol nem volt olasz!) Ausztria tehát belehelyezkedhetett ebbe a helyzetbe és politikailag nem renitenskedett, a revíziót nem követeli, ő a^ lefegyverzés tekintetében semlegesen áll az egész szituációval szemben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldoion és a közéven) Mi, akiknek országát darabokra hasították, nem vagyunk-e kötelesek a kisebbségi kérdést ott, ahol azt a szerződések értelmében tehetjük, napirenden tartani. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mi talán belenyugodhatunk abba az egyoldalú lefegyverzettségbe, amelyet a trianoni szerződés reánk kényszerít? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a baloldalon.) Nem egyhangú követelése-e az egész magyar nemzetnek, hogy a békés revízió kérdésének