Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

114 Az országgyűlés képviselőházának í ket. mert kihúzták a tárgyalást a jóvátételig. — Zaj. — Elnök csenget.) Mi ezekbe a tárgyalásokba a Népszövetség kívánságára mentünk bele, nem a mi jószántunkból, hiszen gróf Apponyi Albert ezt a maga részéről kifejtette. De hogy mennyire nem a mi kívánságunk volt ilyen egyességekbe belemenni és összekapcsolni ezt a két kérdést, arra nézve hivatkozom egyrészt arra, amit már gróf Apponyi Albert elmondott beszédében, hogy amikor elfogadta a Népszövetségnek azt a határozatát, hogy az angol külügyminiszter úr égisze alatt folyjanak ezek iá tárgyalások, a kormánnyal egyetértésben kifejezetten azzal a feltétellel fogadta el, hogy a két kérdés Össze nem kapcsolható, másrészt ezenkívül én ezt az információt kiegészíthetem egy továbbival. Közvetlenül a hágai tárgyalások előtt Henderson külügyminiszter úr, mint a Népszövetség megbizottja, hozzánk a magyar kormányhoz hivatalos írást intézett, amelyben azt a kérdést tette fel, hogy hajlandó-e a magyar kormány résztvenni esetleg általa összehívandó tárgyalásokon, amelyek Románia és Magyarország között kellene hogy folyjanak a népszövetségi határozat értelmében, Erre mi azt a választ adtuk, hogy a magyar kormány erre,hajlandó, a maga részéről azonban a reparációs kérdéssel való kapcsolathoz hozzá nem járulhat és figyelmeztet arra, hogy Hágában ilyen tendencia van, ezért a magunk részéről mi egy ilyen konferencia összehívását igenis óhajtjuk. (Rassay Károly: Helyes!) A válasz azonban mi volt? Éppen az angol külügyminiszter úr válaszában azt tanácsolta a magyar kormánynak, hogy semmi körülmények között ne térjen ki a hágai tárgyalásokon ennek a kérdésnek tárgyalása elől, mert politikailag ez volna az egyedül helyes és lehető megoldás, úgyhogy a magyar kormány a maga részéről Hágában, a tárgyalások kezdetén, ennek a válasznak birtokában, tudatában volt annak, hogy maga a Népszövetség kiküldöttje is azsurnirozza ezeket a tárgyalásokat egy olyan időpontra, amely később lesz, mint a hágai tárgyalás, azért, hogy alkalmat adjon arra, hogy Hágában ez a kérdés elintézést nyerjen. Es erre minket direkt fel is szólított. Ilyen körülmények között és mert a velünk szembenálló összes hatalmak, mint categoricus imperativust állították oda, hogy ezt a kérdést Hágában szintén le kell tárgyalni, mert e nélkül megegyezés nem köthető, lehetetlenné tették, a mi részünkre, hogy ennek a kérdésnek tárgyalásába ne menjünk bele. Azt mondják, hogy hiba volt, hogy erre fizetéseket ajánlottunk fel. Kimutattam, hogy nem feltétlen fizetéseket helyeztünk kilátásba, hanem a magam felsőházi beszédemben is feltételesen szerepelt. ez. De hivatkozhatom báró Korányi Frigyesnek drra a levelére is, amelyet a párizsi konferencia végén válaszkép intézett a .párizsi konferenciához, és amelyben leszögezte a maga részéről, hogy nem vagyunk képesek teljesíteni a velünk szembenálló államok követelését, hogy reparációt fizessünk, hogy a 250. §-ról^ mondjunk le és belemenjünk ilyen tárgyalásba, az ootánsok ügyében való kompenzáció alánján. Ebben a válaszában szintén kifejtette, hogy igenis hajlandók vagyunk, de feltételesen, a szaldó érdekében áldozatokat hozni, nem pedig feltétlen fizetési készséget jelentett ki. (Rassay Károly: Csak akkor már tudtuk, hogy az optánsüggyel össze van kapcsolva. Felajánlottuk feltételesen! — Walkó Lajos külügyminiszter: Akkor még nem tudtuk!) Az őszinteség hiányát vetik szememre most 3. ülése 1930 május 16-án, pénteken. már abban a kérdésben is, hogy mi titkoltuk, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) hogy ezeknek az összegeknek, amelyeket fizetünk a créances spéciales címén, a 13'5 milliós összegeknek egyrésze végeredményben befolyik az A-kasszába, —• hogy így fejezzem ki magamat — egy másik része pedig a B-kasszáha. (Propper Sándor: A Bethlen-kasszába. — Felkiáltások a jobboldalon: Pfuj! Ízléstelen beszéd! ízléstelenség!) Nincs ebben semmi titkolni való! (Zaj a jobb- és szélsőbaloldalon. — Br. Podmaniczky Endre: ízléstelenség ilyet mondani! — Peyer Károly: Csak annyit tévedett, hogy az az A-kasszáha folyik be! — Elnök csenget. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Én ezt soha sem titkoltam. Nincs ebben semmi titkolnivaló. (Zaj. — Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nincs ebben semmi szégyelnivaló, mert abban a percben, amikor mi ezeket az összegeket nem azért fizetjük, — mint ahogy kimutattam, hogy nem azért fizetjük — hogy privát személyek bizonyos rckompenzációt kapjanak, hanem azokból az okokból fizetjük, amelyeket sajnos, a trianoni szerződés értelmében ránk róttak, (Ügy van! a jobboldalon.) akkor nincs is ebből a szempontból semmi titkolnivalóm. Nem is titkoltam soha. Hiszen mit mondottam, amikor visszajöttem Hágából és beszámoltam a Ház előtt? (Halljuk! Halljuk! a középen.) (Olvassa): «T. Ház! Magyarország ezekhez az alapokhoz, amelyeket így bátor voltam ismertetni, külön nem járult hozzá, de tudomással bírunk arról, hogy úgy az 1943-ig fizetendő reparációs öszszegből, valamint az 1943 után Magyarország t részéről más címeken teljesítendő fizetésekből ' egy rész ezekbe az alapokba fog folyni annak folytán, hogy azok az államok, amelyek Magyarországtól részben az 1943-ig fizetendő reparációkat, részben az 1943 után egyéb címen teljesítendő fizetéseket élvezik, lemondtak ezekről a fizetésekről ezen alapok javára.» Ez volt az első nyilvános beszámolóm a Házban, a hágai tárgyalás után. Arról nem tehetek, 'hogy egyes t. képviselő urak nem olvassák el, vagy nem hallgatják meg a beszédeket és beszámolókat, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon ) és azután önként konstruálnak vádakat, amelyeknek végeredményben semmi alapjuk sincs. (Friedrich István: Nem, miniszterelnök úr, a hágai egyezmény szövegét nem kaptuk meg! Csak a lapokban jelent meg és az is helytelen volt! Ha megkaptuk volna, más lett volna!) Egyetlen állam sem közölte azokat a szövegeket. (Friedrich István: A lapokban mégis megjelent!) Hogy a lapok hogyan szerzik meg, abban én nem vagyok technikai szakértő. De mondom, egyetlenegy állam sem közölte; nemcsak mi nem, hanem a kisentente-államok sem közölték, és a nagyhatalmak sem közölték, ami természetes is, mert hiszen előzetes szövegek voltak, amelyek még sok módosításon kellett hogy keresztülmenjenek (Pakot József: Hátrányunkra!) és újabb nehézséget kreált volna az, ha először az első szöveget, utóbb a második szöveget közölték volna, minden egyes olyan államra, amely a második szövegben esetleg valami engedményt tett az első szöveggel szemben. Nem közölték tehát és mi sem közöltük. Nem vagyunk ebben hibásak, mert ez volt a megállapodás és ezt az összes államok egyformán betartották.