Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

Az országgyűlés képviselőházának 39 dését. (Zaj.) Eltekintve ennek a kérdésnek nagy politikumától, igenis pénzügyileg tönkretehettek volna minket igen rövid idő

1 alatt, mert olyan összegeket hajtottak volna be rajtunk, amelyeket mi eddig nem fizettünk meg, azért, mert tudtuk halasztani a döntéseket és tudtunk olyan politikát folytatni, hogy egyik és másik kérdés vitás maradjon. Ez állott tehát ezzel szemben. S ha azt kérdi, — megint nem tudom, melyik képviselőtársam — hogy miért nem használtuk ki azt a körülményt, hogy a Young-terv aláírására szükség volt, és ha mi nem kötjük meg a megegyezést, a Young-terv nem léphetett volna életbe — bocsánatot kérek, ez a kérdés sem áll így. A mi aláírásunkra a Young-tervhez nem volt szükség. A Young-terv életbeléptetéséhez szükség volt a kisentente-államok aláírására. És hiszi-e valaki ebben a Házban, hogyha mi a magunk részéről borítjuk fel a konferenciát, nem írták volna alá a velünk szembenálló kisentente-államok a Young-tervet 1 Sőt, nagyobb örömmel írták volna alá, mert kezükben lett volna egy teljesen izolált Magyarország, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) amely egyedül állt volna ott és amelyet úgy állítottak volna a, világ elé, mint békebontót. Ez a fegyver tehát — sajnos — nem állott rendelkezésünkre. (Rothenstein Mór: Az olaszok is cserbenhagytak volna minket? — Zaj. — Br. Podmaniczky Endre: Móric, mint szakértő! — Malasits Géza: Ert annyit hozzá, mint ön, báró úr! Szerzett annyi érdemet ebben az országban, mint a báró úr! — Zaj.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Malasits Géza: Ott kezdték a támadást! — Propper Sándor: Megint az a rossz Bandi! — Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István miniszterelnök: Végeredményben a helyzet az volt, hogy meg lehetett vívni a csatát a reparáció kérdésében eredménnyel, úgyhogy 1943 után ne fizessünk reparációt, de nem lehetett megvívni a créances spéciales kérdésében, mert ott — sajnos — egy passzívummal álltunk szemben a békeszerződés paragrafusainak intézkedései értelmében. És ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy a helyzet ez volt. Hiszen a békeszerződést nem mi csináltuk, hanem a velünk szembenállók csinálták (Rassay Károly: Tíz évvel ezelőtt! — Propper Sándor: Önök írták alá!) és ha azt képzelik a mélyen t. képviselő urak, hogy olyan szerződést csináltak a velünk szembenálló győző hatalmak, amelyből majd valamikor Magyarország részére egy aktív szaldó fejlődhetik ki egyik vagy másik pontban, mégis már túlságos naivitás azt feltételezni, hogy a trianoni békeszerződést így konstruálták. Hiszen ez szemben áll azzal, amit mindnyájan tudunk, hogy a trianoni szerződés intézkedései milyen értelműek. T. képviselőtársaim, így állott a helyzet, és ez az oka annak, hogy 13'5'milliót kell, hogy ezen a címen -fizessünk, és nem az, amit ezekbe az egyezményekbe minden áron belemagyarázni, beleinterpretálni, beledokumentálni kívántak, nevezetesen, hogy mi a 250. § alapján fellépett peres feleknek érdekeit védtük. Azt mondják most már egyesek, — és itt áttérek Nagy Emil t. képviselőtársaim okfejtésére — hogy még ha ez a szaldó passzív is volt, könynyen ki lehetett volna kerülni az ezen a címen való fizetést, mert hiszen a velünk szembenállók készek voltak ezeket , a créances spéciales-eket törölni azzal a kívánsággal szemben, amelyet mi felállítottunk, hogy a 250. §-ban emKÉPVISELŐHÁZl NAPLÓ. XXVIII. 3. ülése 193Ô május iB-án, pénteken. 111 lített károsultak valamely kárpótlásban részesüljenek. Ilyen formában talán igaza van t. képviselőtársamnak, csakhogy elfelejti azt, hogy ezt a tételt talán lehetett volna így kompenzálni, de ezzel szemben a reparációs számlán követelték őik ezt a tételt, sőt ennél sokkal lényegesebb tételt, mert méltóztassanak visszaemlékezni, amikor Korányi Párizsban volt, nem 13*5 milliós összegeket emlegettek privát beszélgetések közben, — nyíltan még nem léptek elő, csak azzal, hogy Magyarország 37 éves fizetési tervvel terhelendő meg, egészen 1966-ig, és pedig reparáció címén — hanem sokkal lényegesebb és nagyobb összegekről volt ebben az esetben szó. (Farkas István: Ahhoz is hozzájárult volna!) ; : ! Es mit hoz fel t. képviselőtársam bizonyítékképpen még ezenkívül? Egy citátumot hozott fel a bizottságban, állítólag a Royal Institut of International Affairs hivatalos kiadványából, 'amelyből ő a következőket olvasta — idézeim az ő szavait — (olvassa): «Az Angol Királyi Külügyi Társaság hivatalos kiadványának február 13-iki számában megjelent közlemény szerint a hágai tárgyalások előtt a kisentente azt az ajánlatot tette, hogy Magyarország és a kisent'ente-államok között mindenféle kölcsönös elszámolás teljesen töröltessék, vagyis, mint mondani szokás, null von null geht auf. Ha ezt elfogadta volna a magyar kormány, akkor egyrészt 1943 után nem kellett volna semmiféle összeget fizetnie semimiféle címen, hanem nyilvánvalóan a nagyentente az 1943-ig részére már előzőleg kötelezett járandóságokból a magyar kormány számára tett volna engedményeket, viszont természetesen az optánsok és más igénylők ügyét Magyarországnak beltörvényhozásilag kellett volna elintézni.» T. Képviselőház! Ez egy citátum a Bulletin of International News-ból, amely azonban — ezt mindenekelőtt meg kell, hogy állapítsam — nem ennek a Royal Institut of Internationals Affairs-nek iái hivatalos kiadványa, hanem egy olyan kiadvány, mint sok más privát kiadvány, amely a többi privát kiadványtól csak annyiban különbözik, hogy a direktóriumban helyet foglal három tag, aki azon bizonyos társaság részéről küldetett ki. Ez tehát nem hivatalos kiadványa annak az egyesületnek, amely dacára annak, hogy «Royal Institut of International Affairs» címmel bír, még sem egy hivatalos egyesület, hanem egy privát egyesület, amelyben — ezt nem vonom kétségbe — igen tekintélyes emberek vesznek részt. (Nagy Emil: Az ilyen önkormányzatilag megy, nem kormányilag!) Éppen csak ezt akartam megállapítani. A szóbanforgó kiadvány tehát nem hivatalos kiadványa annak a társaságnak, és az a társaság nem egy hivatalos társaság és nem egy hivatal, hanem egy privát társaság, amelv nagyon előkelő, a közéletben szereplő férfiakból áll. (Peyer Károly: Mint nálunk az egyfeégespárt! — Derültség.) En is elolvastam ezt a cikket, és én ebből a cikkből homlokegyeneset az ellenkezőjét olvastam ki. (Rassay Károly: Ezt sejtettük!) Mert igaz, hogy benne van az a passzus, amelyet t. képviselőtársam citál, de ha végigolvassa t. képviselőtársam ezt az egész cikket, akkor azt fogja mondani, hogy: a miniszterelnök igazat mondott akkor, amikor azt mondotta, hogy igenis követelték tőlünk a reparációt. Ez a cikk le van itt fordítva, és ezeket a passzusokat most én olvasom fel kiegészítésképpen. '. A cikk, amely hisztorikumban adja elő a hágai és nárizsi tárgyalásokat, követke18