Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

110 Az országgyűlés képviselőházának díj is olyan jog', mint a földbirtokhoz való jog! — Friedrich István: Ugyanaz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérők, képviselő urak, minden oldalon. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Ház! Az az ötlet, az a gondolat is felmerült és az a szemrehányás is felmerült, hogy miért nem állított fel a magyar kormány a hágai konferencián területi rekompenzációra vonatkozó követeléseket és miért nem vetette fel a revízió kérdését is. T. Képviselőház! Én azt hiszem, abban a tekintetben, hogy Magyarország a békés revíziót óhajtja, közöttünk pártkülönbség nincs. (Ügy van! Úgy van! — Éljenzés a jobboldalon.) De az, hogy ezt a kérdést mikor és hol kell felvetni, nem az óhaj kérdéise, harem a politikai opportunitás, az alkalom, a célszerűség és az időpont kérdése. (Propper Sándor: Tehát nem győzelem, hanem opportunités!) S én azt hiszem, hogy mindent lehetett Hágában tárgyalni, csak éppen ezt laz egy kérdést nem. T. Képviselőház! Emlékezzenek vissza az első hágai konferenciára, ahol Németország állott szemben a hitelező hatalmakkal, s ahol Sdhacht, akkori Reichsbank-President, a német nemzeti bank elnöke, bizonyos politikai kérdéseket vetett fel. Nem a revízió kérdését, nem lényeges kérdéseket, hanem apró-cseprő politikai vonatkozású kérdéseket, és csak az a tény, hogy ilyen kérdéseket vetett fel, majdnem a konferencia szétmenetelére és meghiúsulására vezetett. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Borzasztó lett volna! — Friedrich István: Csak majdnem! — Zaj.) T. Képviselőtársam, azért csak majdnem, mert Schacht nem követte tovább ezt az (Friedrich István: De elment egy bizonyos mértékig!) De milyen eredményt ért el? (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Miért ez a nagy izgalom? — Br. Podmaniczky Endre: Maga izgul! — Malasits Géza: Már szeretnének tapsolni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Friedrich István: Azt sem tudják, mit mondtam! — Pakots József: Noli me tangere a revízió kérdése! — Zaj.) Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Akkor ez majdnem szakításra vezetett. Es miért nem vezetett oda? Azért, mert többé-kevóshbé dezavuálták Schachtot, és mert többé-kevésbbé visszavonták azokat a dolgokat, amelyek miatt ez szakításra vezetett volna. Hát elképzeli a magyar parlament egy tagja is, bármennyire óhajtjuk mindnyájan a revíziót, hogyha Hágában ezt a kérdést felvetettük volna, ezzel az egész konferenciát abban a pillanatban nem sprengolom? Nem értem volna-e el csak azt az eredményt, hogy Magyarországot úgy állítják oda, mint aki pénzügyi téren nem óhajt megegyezést, mert tudatosan felvet egy olyan kérdést, amely az egész világ előtt talán még éveken keresztül nagy politikum lesz?! Ezek olyan követelések, amelyekkel talán lehet vidéken hatást elérni, (Felkiáltások jobbfelől: A hordón! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán. Gr. Bethlen István miniszterelnök: ...de olyan társaságban, mint amilyennek én a magyar Képviselőházat látom, ahol komoly politikai férfiak ülnek együtt, azt hiszem, ilyen formában ezt a követelést felvetni nem méltó annak a testületnek szellemi nívójához, amely ilyen kérdésekben több ítélettel kell, hogy bírjon. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Tapsolni! —Zaj.) ê. ülése 193Ó május 16-án

} pénteken. T. Képviselőház! Azt mondták, hogy miért nem szakítottuk meg a tárgyalást ezekért a créances spéciales-ekért. (Rassay Károly: Én mondtam?) Nem mondtam, hogy ezt t. képviselőtársam mondotta. (Rassay Károly: Félek, hogy még négyest kapok, pedig az elsőt sem látom! — Derültség és zaj. — Halljuk! Halijuk! ~ Elnök csenget. — Györki Imre: Kérdezzék meg az adófizetőket, hogy ők is ilyen kedélyesen veszik-e a dolgot?) Valaki, — most már igazán nem tudnám megmondani, hogy ki volt — talán. Pakots i. képviselőtársam követelte, (Pakots József: Felvetettem!) illetőleg felvetette azt a kérdést, hogy hiszen ha 13-5 milliót követeltek végeredményben ' tőlünk ezekért a créances spéciales-ekért, miért nem szakítottuk meg a tárgyalásokat? (Pakots József: Azt mondottam: mi lett volna! — Bródy Ernő: Mi lett volna, ha nem ülnek le?) Mi lett volna! Nézzünk szemoe ezzel a helyzettel! (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Nem szabad kérdezni? Kérdezni szabad! Miért haragszanak megint? — Zaj.) Elnök: Friedrich képviselő urat figyelmeztetem, hogy nemcsak közbeszólni nem szabad, hanem közbeszólás alakjában kérdezni sem a házszabályok szerint. Méltóztassék csendben maradni! (Zaj.) Gr. Bethlen István miniszterelnök: Anynyira nem haragszunk ezért a kérdésért, hogy egyenesen örülök, hogy a választ megadhatom. (Rassay Károly: Sőt meg vagyok róla győződve, hogy sokkal jobb erre felelni, mint egyebekre!) Egyebekre is fogok felelni és nem fogok kitérni a válaszadás elől. Mi lett volna, ha megszakítjuk e miatt a tárgyalásokat. Először is megbukott volna a hágai konferencia, és Magyarország úgy állott volna ott, hogy a békeszerződésből folyó és vele szemben nyilvánosan, joggal felállított követeléseket nem akarván a maga részéről honorálni, — (Rassay Károly: Mi az, hogy: «joggal»?) ez a beállítás következett volna be — ebből kifolyólag Magyarország a hibás azért, hogy Közcpeurópában és Európában normális gazdasági es pénzügyi helyzetet teremteni nem lehet. De lett volna ennek más következménye 5». Ezeknek a különféle követeléseknek tárgyában különféle fórumok határoznak. Határoz a reparációs bizottság, vannak vegyes döntőbíróságok, amelyek határoznak, különféle komissziók vannak kiküldve a gördülő anyag és hasonló kérdések eldöntésére. Hogy ezek a kérdések a mai napig nem dőltek el hátrányunkra, azt méltóztassék annak tulajdonítani, hogy a magyar kormány éveken keresztül húzta és halasztotta a dolgokat, nehogy egy kedvezőtlen határozat hozassák velünk szemben, mert ha ilyen határozatok hozatnak, ebben az esetben azok teljesítése elől kitérni nem lehet, mert hiszen minden eszköz megvan a velünk szembenálló hite lező hatalmak kezében, hogy egv megállapított követelés nem teljesítése esetén ezt kényszereszközökkel is keresztül tudják vinni. Nem hoztak tehát határozatot éveken keresztül e halogató, elhúzó taktika folytán. De kérdem: lehető lett volna-e ez a taktika abban az esetben, ha mi ezekben a kérdésekben a hágai konferencián tagadó álláspontot foglalva el, felborítjuk ezt a konferenciát? Nyomban összehívták volna a reparációs bizottságot, hogv az megállapítsa a megszálló hadseregek költségei címén fizetendő követeléseket, nyomban összehívták volna a vegyes döntőbíróságokat, s azok döntöttek volna, mert ott nem lett volna akkor nehézség abból a szempontból, hogy a Népszövetség megtagadja a bíró kikül-