Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-393

Az országgyűlés képviselőházának 39 3 mert nemcsak az optánsok, akik a kártérítés folytán nem teljes összegben részesülnek, nem kapják meg ugyan birtokukért a teljes vagyonértéket, hanem az itteni földbirtokosok sem, akik vagyonának értéke szintén tetemesen devalválódott. (Ügy van! Ügy van! half elől!) Hasonlítsuk össze például a mai földárakat a háború előtti földárakkal, — természetesen a pénznek vásárlóerejét is tekintetbevéve — és akkor látjuk azt, hogy ha ma egy földbirtokos eladja a földjét, bizony ő sem kapja meg azt az ellenértéket, amelyet joggal megkaphatna, ha a háború előtti pénzviszonyokat és eladási viszonyokat tekintetbe vesszük. Itt is történt tehát devalválódás, itt is történt vagyoncsorbulás, amelybe bele kell törődniök. Ha tehát a vagyoncsökkenés megtörtént ott, megtörtént r itt is. Es ezen alapon nincs ok, mely méltánylásra indítana azokkal szemben, akik kártérítés folytán jutnak vagyonuk bizonyos részéhez. Ezenkívül a földtulajdonokat, akik ebben az országban vannak, vagyondézsma is érte, mert az itteni földbirtokosok földjét 20%-ig elvették az állam részére. (Barabás Samu: Az optánsok 100%-ot veszítettek!) Nem fogják elveszíteni a 100%-ot a megegyezés következtében. Ha 100%-ot vesztettek volna, akkor ezek az egyezmények ily formában nem kerültek volna r ide. Az itteni földbirtokosokat vagyondézsmával sújtották, van tehát alap arra, hogy azok a földbirtokosok, akik ma bizonyos kártalanításban részesülnek, szintén sújtassanak a vagyondézsma bizonyos mérvével. Itt van azután a földreform, amellyel kapcsolatban szintén nagy vagyonveszteségük volt az itteni földbirtokosoknak. A földreform vagyonvesztésébe alól is mentesülnek ezek az emberek, miután ennek a. törvénynek határideje már lejárt. Még egy nagy szempontra akarok rámutatni, t. Ház. Ha ebben az országban akármi Íven kisember valamilyen ingatlant vásárol, akár földet, akár házat, akkor vagyonátruházási illetéket fizet. Ezek az optánsok abban a kedvező helyzetben lesznek, hogyha abból az összegből, amelyet kielégítésül kapnak, itt új földbirtokot•vásárolnak, akkor azok nem fognak vagyonátruházási illeték alá esni, (Zaj jobb felöl.) Nem tudom, miért rossz ez a beállítás? Azt hiszem, egy évvel ezelőtt tárgyaltunk egy törvényjavaslatot, amelyben kimondottuk, bogy elengedjük az átruházási illetéket azoknak az optánsoknak, akik ottani földbirtokuk helyett itt vásárolnak földbirtokot. (Br. Podmaniczky Endre: Keveset fognak kapni!) Mindezektől az érvektől eltekintve ^azonban, — mondjuk, hogy a t. képviselő uraknak igazuk van — még van egy^ szempont, amely igenis javasolja, 25% dézsmával való sujtását ezeknek az összegeknek, nevezetesen az, hogy a háborúnak nemcsak ők a károsultjai. A háborúnak vannak még itt az országban olyan károsultjai is. akiket sokkal jobban sújtott a háború tragédiája, és semmi kárpótlásiban nem részesültek. Itt vannak a hadirokkantak, a hadikölesönkÖtyénytulajdonosok, itt vannak azok, akik takarékokiba és bankokba tették be a pénzüket, amely teljesen devalválódott, és amíg ezelőtt tisztességes exisztenclájuk volt, ma kénytelenek koldulással keresni kenyerüket. Ezek is a háború károsultjai, nem is szólva azokról a hősökről, akik ott a harctéren életüket áldozták fel és hátramaradottaikat ma néhány pengővel segíti az állam. Éppen a napokban hallottam egy tiszt hadiözvegyétől, hogy «havonta 16 pengő nyugdíjat kap. Ezek is nagy áldozatai a háborúnak, és amikor arról van szó, hogy kártalanítsuk a háború áldozatait, akkor nem szabad KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVIII. ülése 1930 május 16-án, pénteken. 103 megfeledkeznünk azokról, akiket elsősorban kellene kártalanítani, mert részben a méltányosság követeli ezt, részben pedig az a körülmény, hogy inkább rászorulnak, mint sok tekintetben azok az optánsok, akiket a törvény értelmében kártalanítanak. Meg vagyok arról győződve, hogy azok, akik e tekintetben ellenmondanak nekem, belsőleg maguk is érzik, hogy igazam van, 'hogy a nemzetnek nagy tartozása van azokkal a károsultakkal szemben, akik nem az optánskérdéssel kapcsolatosan, hanem a háború következtében hozták meg az áldozatot, amelylyel szemben áz államnak kötelessége, hogy minél előbb kártalanítsa őket. Mérlegelve^ az elmondottakat, az egyezményekben, az elért eredmények dacára sem találok annyi momentumot az örömre, mint amenynyit a szomorkodásra. De ezt nagyrészben a felmerült nehézségeknek, mint kiküldötteink eljárásának tudom be. Mégis táplál egy remény azokat a szomorú eredményeket illetőleg, amelyeket ez az egyezmény Magyarországra vonatkozólag tartalmaz. Nevezetesen az, hogy talán úgv fordulnak az idők, hogy 1944 után mégsem kell ezeket az összegeket szolgáltatnunk.. Amint ugyanis a fizikai világrendben az akciót reakció követi, valahogy úgy van az erkölcsi világrendben is. Newton tétele nemcsaik a fizikai rendre áll, hanem áll az erkölcsi világrendre is. Ott sem marad semmi megbosszúlatlanul. Meg vagyok győződve arról, hogy rövidesen eljön az idő, amikor az igazság argumentuma többet fog érni a serpenyő mérlegében, mint a Brennus-%ard, amellyel Párizsban és Hágában ellenfeleink operáltak és amelynek élével kér y szerit ettek az egyezményeknek az elfogadására. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nemzet igazsága előbb vagy utóbb napfényre fog kerülni s hogy a Brennus-kardnak éle ki fog csobulni. Ebben a reményben a tárgyalás alatt lévő javaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra feljegyezve senki sincs. Kérdem, lkíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólani. (Zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Kérem, a vita be van zárva, a miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Ne vegye rossz néven a legutóbb felszólalt ellenzéki képviselőtársam, hogy az ő beszédével hosszabban nem foglalkozom, — és itt nem Csik József képviselőtársamra, hanem Baracs Marcell t. képviselőtársamra célzok — re vegye rossz néven azért, mert az ő fejtegetéseivel szemben meg fogja találni beszédem egész fonalában a választ. Három megjegyzésével mégis foglalkozni kívánok, minthogy ezek kapcsolódnak bele szervesen abba az anyagba, amelynek ismertetése feladatom és ezért ezekre válaszolok. Ö azt mondja felszólalásában, hogy azok a fizetések, amelyeket Magyarország fizet, az a 13-5 millió, feltétlenül fizeterdő, feltétélhez nincs kötve, nincs tehát remény arra, hogy ezeket a fizetéseket valamikor kisebbíthetjük és ez azért van, mert ezek a fizetések összefüggésben állnak az optánskérdéssel és abba a kasszába folynak bele, amelyből az optánsok kielégítést nyernek. T. Képviselőház! Ez nem egészen így álll. Ezek a fizetések feltétlenekké tétettek azért, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a hágai tárgyalásnál remcsak velünk szemben, hanem az öszszes nemzetekkel szemben, amelyeik fizetésre köteleztettek, igyekeztek az ez után terjesítendő fizetéseket, feltétlenekké tenni. Méltóztatnak 17