Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-388
344 Az országgyűlés képviselőházának 3< ről az ország népére való kirovását. De a vitézségi érmek pótdíjánaik kérdését igazságosnak és méltányosnak tartom s meg vagyok róla győződve, hogy a kormánynak is ugyanez az álláspontja. Éppen azért említem fel ezt a kérdést és úgy gondolom, az a szerény nézetem, hogy ezt a kérdésit később, amikor majd sor kerülhet rá, valorizációs úton meg lehetne oldani. Helyeslem azt a már kiadott rendeletet, amely nagyon üdvösen azt célozza, hogy minden arra alkalmas legénységi állományú egyén a hadsereg kötelékébe felvehető legyen. (Helyeslés.) Helyeslem azt a másik törvénytervezetet is, amely most van előkészítés alatt, — amint a honvédelmi miniszter úr volt szíves ezt velem közölni — amely azt fogja lehetővé tenni, hogy a polgári altiszti állásokba a kiszolgált katonai altisztek és ezenfelül elsősorban a vitézek és a frontharcosok kerülhessenek. (Általános helyeslés.) örvendetesnek tartom és külön ki kell emelnem, hogy a nemzeti hadsereg teljesen egybeforrt a nemzettel (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és minden magyar büszkén vallhatja magáénak ezt a fegyelmezett hadsereget, amely érzésében és minden megnyilatkozásában magyar. A közvélemény, aa ország népe a régi magyar erkölcsök legszigorúbb szemmeltartását látja a nemzeti hadseregben és ennek a szellemnek ápolása bizalommal, megnyugvással és szeretettel tölthet el mindannyiunkat nemzeti hadseregünk iránt. (Ügy van! Ügy van!) Az a férfias nyíltság és megnem alkuvás, amellyel minden olyan esetet, amely a hadsereg tradicionális erkölcseivel, felfogásával ellentétben áll, a legkíméletlenebb módon kiküszöbölnek, — hála Istennek az ilyen esetek szórványosak (Ügy van! Ügy van!) — szintén örömmel és megnyugvással tölthet el bennünket, (Általános helyeslés. — Reischl Richárd: Máshol is így kellene!) Ez csak erősíti a bizalmat és a szeretetet a hadsereg iránt. (Ügy van! Ügy van!) A nemzeti hadsereg szelleme és ezeknek a hibáknak orvoslása csak mindjobban meg fogja erősíteni azt a tekintélytiszteletet, amelyet a forradalmak leromboltak. (Ügy van! Ügy van!) Végül egy tiszteletteljes felhívásom van a kormányhoz, éspedig az, hogy az Oroszországban sínylőlő és szenvedő hadifoglyoknak — akik megcsömörölve, megundorodva a szovjet szellemétől hazájukba vissza vágyakoznak — hazajutását a kormány erkölcsileg és anyagilag támogassa. (Általános helyeslés.) Egy határozati javaslatot .bátorkodóin ez irányban benyújtani, amely úgy szól, hogy: «Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogv az Oroszországban sínylődő, szenvedő hadifoglyok hazajutását, akik hazájukba vissza óhajtanak térni, tegye lehetővé úgy erkölcsi, mint anyagi támogatással.» Minthogy bizalommal viseltetem a kormány és a honvédelmi miniszter úr tevékenysége és személye iránt, a tárca költségvetését elfogadom. (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós» jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott t. barátommal teljesen egyetértek abban, hogy mindnyájan nagyon sajnáljuk és fájlaljuk azt, hogy a honvédelmi tárca költségvetése a múlt évvel szemben nem emelkedik, hanem csökkent, amikor úgyszólván minden állam, amint az igen t. előadó úr szám. ülése 1930 május 8-án, csütörtökön. szerűen kimutatta, védőerejét emeli, akkor nekünk is legalább a ránk diktált keretek közt igenis kötelességünk a legrosszabb gazdasági helyzet közepette is minden erőnk megfeszítésével véderőnk fejlesztésére mindent megtenni. (Ügy van! a jobboldalon.) Valóságos immoralitás, ami velünk történt, amikor az úgynevezett győztes államok, a gazdag államok az általános védkötelezettség alapján egészítik ki hadseregüket, akkor velünk, kifosztottakkal szemben, annak ellenére, hogy minket soha, semmiféle fronton le nem győztek, (Ügy van! a jobboldalon.) úgy járnak el, hogy ránk kényszerítik a legdrágább hadsereg fenntartását, a toborzott hadsereg fenntartását. (Egy hang a baloldalon: Mert félnek tőlünk!) Ezt az atrocitást csakis a rossz lelkiismerettel magyarázhatjuk meg. (Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Gonosztevőik!) Nem akarok ismétlésekbe, bocsátkozni, hiszen előttem szólott t. képviselőtársaim rámutattak a nyugdíjasokkal szemben való igazságtalanságra, különösen arra az óriási igazságtalanságra, amely a nyugdíjak kategorizálásából ered. Rámutattak arra, hogy nemcsak lelkileg, nemcsak emberileg, hanem igenis, politikailag és a jövőbe látás szempontjából is nagyon elhibázott dolog, hja nem tudjuk^ a rokkantkérdést kellően megoldani. Őszintén megmondhatom, ökölbe szorul a kezem, elfacsarodik a szívem, ha az utcasarkon hadirokkant koldust látok. Ezen a helyzeten változtatni kell. (Esztergályos János: Nyugodtan lehet a Lánchídra menni, azt a rokkant huszárt eltüntették, nines ott, tehát nem látja már ott! — Szilágyi Lajos: Ki az ügyeletes, Esztergályos vagy Rothenstein? — Esztergályos János: Az ön pártjából ön az ügyeletes!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Br. Podmaniczky Endre: Sóikat jár a hídra, úgy látszik!) Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon fontos kérdésnek tartom és én is sürgetem a vitézségi érempótdíjak valorizálását. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt különben nem kell a miniszter úrnak mondani. Meg vagyok róla győződve, hogy ő ezt, mihelyt lehet, meg fogja csinálni, úgyszintén a rokkantkérdés megoldását is, ha nem is hozzá tartozik, a hadsereg szellemére való tekintettel feltétlenül követelni fogja. E nagy kérdések után egy részletkérdésre kívánok rátérni, hiszen a nagy kérdésekkel már előttem szólott t % képviselőtársaim foglalkoztak. Ez a részletkérdés pedig a pótlovazás kérdése. A pótlovazás eddigi rendszerét nem tarthatom helyesnek. Az a helyzet állott fenn, hogy az ezredparancsnokok külön-külön vásároltak a nekik kijelölt területen lovakat. Külön vásároltak a tüzérek számára lovakat és külön vásároltak tiszti lovakat. Megengedem, hogy lehet valaki kitűnő ezredparancsnok, kitűnő vezérkari tiszt, de abból egyáltalában nem következik, hogy alkalmas lovakat tud vásárolni. Különös tehetség, különös szem, érzék és gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki meg tudja ítélni például azt, hogy egy fiatal, fejletlen lóból mi fog válni. Nem tudja akárki megítélni, hogy milyen hibát kell elnézni egy lónál. Mert nagyon sok hibát el kell nézni. Éppúgy, amint az emberek közt nincs hibátlan ember, nincs a lovak közt hibátlan ló sem. Az ezredparancsnokok azonfelül gyakran változnak, nem ismerik azt a területet, ahol lovakat kell vásárolniuk, ezért feltétlenül szükséges az, hogy állandó pótlovazó bizottságok állíttassanak fel és ezeknek élére a legarrayalóbb szakembereket állítsák. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem szabad külön megjelölni, hogy ebben a
