Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-388

Az országgyűlés képviselőházának 388. kerületben csak huszárlovat, abban a kerületben csak tüzérlovat szabad vásárolni, mert ennek következtében egyrészt a honvédség nem kapja meg a legjobb anyagot, — mert egyik kerületben a legjobb tüzérló is ottmarad, a másikban a legjobb hátasló is — másrészt viszont a tenyésztő is megbüntettetik, hogy véletlenül hátasló kerületbe, nem pedig tüzérló kerületbe tartozik az ő ménese. Ennélfogva nagyon fontos, hogy ez a rendszer mielőbb megváltoztattassák. Példát tudok mondani _ saját vármegyémből, ahol a lótenyésztési bizottmány elnökének ván^ szerencsém lenni. En az ezredparancsnok kívánságára két helyen nagy lóvásárt hoztam össze, hogy a hadsereg ott fedezhesse lószükségletét.^ Véletlenül ott akkor csak tisztilovakat vásároltak; 4—500 ló volt ott egy-egy helyen és csak 2—3 lovat vásároltak. így a tenyésztőik elkedvetlenedtek, potom áron eladták lovaikat külföldi vevőknek s fele árat sem kaptak értük. Ez úgy a hadsereg, mint a lótenyésztő szempontjából feltétlenül káros. Azonkívül, ha a mellett a rendszer mellett maradnánk, hogy csak teljes korú lovakat vásárolhatunk, a honvédség nem kapna jó lovakat, mert a mai gazdasági viszonyok között a tenyésztő nem várhat 2—3 évig, amíg a hadsereg talán megveszi lovát. Neki pénz kell, eladja tehát a lovát az első kereskedőnek féláron, harmadáron, a külföldi kereskedő azután tovább adja külföldi hadseregeknek. így igen sok jó kancaanyag is kimegy. Ezt feltétlenül meg kell akadályozni, ennek pedig egyedüli módja az, hogy csikótelepeket kell felállítani és 2—3 éves alkalmas csikókat vásárolva, ezeket ott tovább kell nevelni. Ez nem is kerülne sokba, mert ha 2—3 éves korában veszi meg a hadsreg a lovakat, olcsóbban jut hozzájuk s ebből a különbözetből nagyon kis ráfizetéssel fel is nevelheti őket. Ha valami kis ráfizetés volna is, az azután busásan megtérülne az anyag minőségében. Méltóztassanak - megnézni a statisztikát, 1926 óta a 109 magánménesből megszűnt már egyharmadrész, azonkívül a meglévő ménesek is 25—50%-kal csökkentették kancaanyagukat. Méltóztassanak azt venni, hogy ha a lovakat csak kis karámokban, udvarokon nevelik fel, — csikólegelője ma a kisgazdának nincs — elpuhult, rossz lovakat nevelnek, ez pedig éppen ellentéte annak a tulajdonságnak, amely által a magyar ló kitűnt, hiszen szívóssága, edzettsége tette a magyar lovat világhírűvé. Ha már most a esilkótelepekre behozzák ezeket a csikókat, akkor itt ismét edzett, jó lovakat lehet majd nevelni. Ezeknek a teleçeknek élére ugyanannak a pótlovazó bizottságnak elnökét lehetne parancsnokul állítani, aki vásárolja a csikókat, ö lenne annak a esikótelepnek parancsnoka, ő szeretettel, ambícióval nevelné azokat a csikókat,, (Jánossy Gábor: Szakértő is!) a mellett — amint Jánossy t. képviselőtársam mondja — a legszakértőbb ember és bizonyos, hogy, ő igazán gondot fordítana erre és ambicionálná is munkáját. Itt lehetne azután együttmunkálkodást teremteni a földmívelésügyi minisztériummal is, hiszen ez eddig is megvette az egyéves méncsikókat s azokat a hadsereg azután, ha nem voltak alkalmasak, átvette katonalónak. A miniszter úr ezeket az elveket, amelyekért mi lovasemberek évek óta hiába küzdöttünk, rövid minisztersége alatt már a megvalósítás stádiumába is hozta és azon az úton van, hogy megcsinálja.* Ezért minden lovasember nevében, de különösen minden tenyésztő nevében ülése 1930 május 8-án t csütörtökön. 345 mély tisztelettel üdvözlöm őt. (Éljenzés jóbbfelől) De továbbmenve, megtiltotta a miniszter úr azt is, — amint egy igen szigorú parancsból tudom, amelyet véletlenül láttam — hogy a pótlóavató bizottságok kereskedőktől vegyenek lovakat, nem pedig maguktól a tenyésztőktől. (Helyeslés jobb felől.) Mik történtek azelőtt, míg ez a parancs nem volt meg? Tanuja voltam egyszer annak az esetnek, ihogy a lóavató bizottság elnöke az ő számára összehozott lóvásáron kiválasztott ötven és egynéhány lovat^hogy az neki alkalmas. Amikor azután körülnézett, azt mondta: ötven ló, hiszen az szinte lehetetlen, hogy annyit megvegyek, mert mit veszek akkor másutt az országban. Üjból vizsgálat alá vette a lovakat és kidobott harmincat. Az állatorvos ezután dacára, hogy azon a vidéken szembaj úgyszólván nincs, azt a húszat ismét megvizsgálta, szembaj konstatálása folytán 10-et kidobott, úgyhogy maradt tíz és egynéhány és biztos tudomásom volt róla, hogy kis idomulva kereskedőtől százával vette a lovakat. Csak ilyen erélyes paranccsal, úgy, mint a miniszter úr tette, lehetett ezt megakadályozni. Kérem a miniszter urat arra is, — mint lovasember kérem ezt, — hogy nagy gondot méltóztassék fordítani arra, hogy a tenyésztő, különösen a kistenyésztő megkaphassa teljes pótló árát a lovának. Természetesen bizonyos határig és jobb lóért többet, rosszabb lóért kevesebbet. Nem szabad azonban annak előfordulni, — konkrét esetet tudok, — hogy az egyik bizottság megvásárolt egy lovat, (amely nem is félvérű, amilyen a hadseregnek kell, hanem amerikai, és fizetett érte 4300 pengőt az Assentkomisszió és ezt természetesen be kellett spórolnia a kistenyésztőkön. Ez lehetetlen helyzet. Egy másik intézkedést is tett a miniszter úr, amelyért szintén nagy köszönettel tartozunk a miniszter úrnak. Nemcsak a lovakat illetően követeli meg, hogy csak tenyésztőtől vegyék, hanem van egy rendelete, amely szerint a lótápot is csak termelőtől szabad vásárolni. (Élénk helyeslés.) A miniszter úrnak ez iaz intézkedése az egész gazdatársadalom körében nagy megnyugvást keltett. {Ügy van! Ügy van!) De különösen nagy bizalmat keltett az egész országban, a legszélesebb néprétegekben, a miniszter úr egyenes, határozott szembenézése a korrupcióval és a visszaélésekkel. (Élénk helyeslés és taps.) Különösen a mi gazdaságilag lerongyolódott országunkban, ahol minden gyanú azonnal hitelre talál, (Zaj. — Reischl Richárd: Nem csoda!) különös jelentősége van ennek. Más, gazdag államok talán (megengedhetik maguknak azt a kétes luxust, hogy paraimákat esetleg eltussolnak, (Ellenmondások a balközépen.) de meggyőződésem az, hogy ez a szegény csonka-bonka koldusország csak & legtisztább, legpuritánabb erkölcs útján juthat jobb jövőre. (Ügy van! Ügy van!) A miniszter úr^ iránti bizalmam folytán költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Tabódy Tibor! Elnök: A képviselő úr nines itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Esztergályos János jegyző: Pozsegár Rezső! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? 48'