Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-383

Az országgyűlés képviselőházának 383. ülése 1930 április 30-án, szerdán. 87 rúg tárcánként az előző évben e címen befolyt lantiéin.» (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Rátérek mármost tulajdonképpeni társamra. Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy a magam részéről a legteljesebb elismeréssel nyilatkozhassam a pénzügyminiszter úrnak arról a törekvéséről, hogy az eddig folytonosan felfelé tendáló költségvetésekkel szemben egyszer már egy lefelé tendáló irányzatot is megindított. S amikor a maga részéről mindent elkövetett az iránt, hogy a költségvetés legalább percentualiter, ha mindjárt generálisan is 5%-kai lejjebb szállíttassák, az elismeréssel egyáltalában nem fukarkodom. Legfeljebb a módot nem találom a magam részéről teljesen célravezetőnek, mert hiszen nagyon jól tudjuk^ hogy amint ilyen lineáris percentuális leszállításról van szó, ez csak nagy^ igazságtalanságok által történhetik meg személyi részében éppúgy, mint dologi vonatkozásában. Ilyenkor legtöbbnyire úgy szoktak a minisztériumok takarékoskodni, hogy nem a szükségtelent, a feleslegeset és a haszontalant dobják ki ebből a túlterhelt hajóból, (Ügy van! Ügy van a jobb- és a baloldalon.) hanem éppen olyan kérdéseket vesznek ki azután és restringálnak, amelyekhez hozzányúlni lelkiismeretességgel nem volna szabad. En tehát, — és ezt ne méltóztassék rossz néven venni mélyen t. miniszter úr, mert nem tanácsot adok, bár Bethlen István gróf miniszterelnök úr felhívása erre is feljogosítana, mert hiszen ő azt mondotta, hogy az ellenzék álljon elő tanácsokkal és különféle tervekkel — at. miniszter úrnak sokkal hatásosabb módját javaslom az egyes minisztériumok költsége leszállításának. Javaslom elsősorban is a* hatáskörök megnyirbálását Tisztára abszurdumnak tartom azt, — és ez foglalkoztat ebben az országban különösen központilag sok-sok száz, ha nem ezer és ezer tisztviselőt — hogy a kormány ma már —bocsánat a kifejezésért, de egy kormány külföldi kritikájában olvastam — klozetügyekkel foglalkozik. (Derültség.) Olyan semmiségek kerülnek a minisztériumok elé és minisztériumi elbírálás elé, amelyeknek megoldása akár harmadfokon, akár bármely fokon miniszteriális feladat nem lehet. Méltóztassék ezeket a klozetügyeket kidobni a minisztériumok hatásköréből s ezzel automatice ezer és ezer tisztviselő válik feleslegessé, és automatice nagyon súlyos milliókkal lehet az állami költségvetést restriugálni. Nem lineá1 ris dologról lévén szó, hanem csak az államnak a felesleges ballasztoktól való megtisztításáról, ebből kifolyólag a közt semmiféle kár nem éri, sőt miután ezeknek az ügyeknek miniszteriális elintézése a közpolgáróknak évekig tartó szekatúráját és költségét jelenti, méltóztassék elhinni, hogy valóságos lelki megkönnyebbedés fog előállani ebben az országban, ha nem kénytelenek a polgárok minden haszontalan, apró üggyel a minisztériumokba menni. A másik, aminél nagy megtakarítást lehetne elérni, — s erre már az egyik határozati javaslatom is céloz — az úgynevezett dologi kiadások neve alatt összefoglalt összegeik. Mélyen t. Képviselőház! Akinek módja van vidékei? megfordulni, — mert ott az ilyen jobban feltűnik, ha azonban Budapesten egy 15—20-tagú komisszió megjelenik valahol, az itt nem látszik — az tudja, hogyha egy faluban arról van szó, hogy vasúti átjárót kell csinálni, vagy valahol iparvágányt kell csinálni, vagy valahol egy közúton hidat kell csinálni, vagy ne adj' Isten, a vasút alatt kell a vizet átveKÉPVISELÖHÁZT NAPLÓ. XXVII. zetni, akkor a sáskajárás kismiska ahhoz képest, (Derültség) amennyi tisztviselő egy ilyen kérdés elbírálásához útiköltséggel, napidíjjal, szóval dologi kiadásokkal kiszáll. Mert ezek a költségek mind a dologi kiadások között nyernek elszámolást, holott ez tiszta költségvetési falzum, — megengedem, jóhiszemű, de falzum — mert az útiköltség stb. címen kiadott személyes dotációk csak azzal a költségvetési szelleminél sorozhatok a dologi kiadások közé, amely a tulajdonképpeni lényeget el akarja takarni. Hát ha a mélyen t. miniszter úr először az úgynevezett klozetügyeket kidobja a minisztériumokból, másodszor megszűr, téti ezt a mérhetetlen kiszállási lázat és vágyat, amely egyes tisztviselőkben oly mértékben van kifejlődve, hogy veszekszenek bent a hivatalban, hogy melyik juthasson zsírosabb kiküldetéshez, ha ezeket megfelelően méltóztatik restriugálni s az ilyen személyes dotációkat méltóztatik megszüntetni, akkor nem 5%-kai, hanem 15%-kaI szállíthatja le egy csapásra a t. miniszter úr annak az évnek a költségvetését. (Gál Jenő: Milyen nagyképűséggel csinálják a kiszállást! - Zaj.) ! Nyitott kaput döngetek, amikor még egy harmadik dologra is felhívom a miniszter úr figyelmét, amelyet kormánypárti szónokok is már nagyon sokszor hangoztattak, és amelyet én évek óta állandóan, újból és újból felhozok, s ez az, hogy koldusország tisztviselői kara, koidusország államháztartása alkalmazkodjék az ország viszonyaihoz. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Nem fejthetünk ki olyan luxust, mint amilyent nagy, hatalmas államok kifejtenek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) s ezen a téren igenis, a kormány kötelessége jó példával előljárni. (Gál Jenő: Nem kell prédálni!) En egyszer már felhoztam itt a Házban, hogy 1906-ban, amikor képviselő lettem, falusi ember lévén, gyalog jártam be a Házba. Minden reggel pontosan abban az órában indultam, pontosan abban az órában értem ide, amikorra én azt kiszámítottam, és a Lánchídnál pontosan találkoztam nem kisebb emberrel, mint idősb. Wekerle Sándor miniszterelnökkel, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akivel attól fogva kettesben jöttünk be gyalog a Házba. Akkor NagyMagyarország volt, hatalmas monarchia, hata^ lom voltunk, pénzünk volt, jólét volt, minden volt, s a miniszterelnök és a többi miniszterek is gyalog vagy villamoson tudtak a Házba bejárni. Ma méltóztassék nekem megmutatni azt a miniszteri osztálytanácsost, akinek — ha hivatalos ügyben kimegy — nem derogálna villamosra felszállni, aki ha nem állami autóval, legalább is taxival ne menjen oda, olyan sürgős lévén a dolga, hogy bizonyára az egész ország felfordulna, ha Ő nagysága vagy ő méltósága esetleg egy perc késéssel érkezik meg oda, ahova éppen megérkezni akar. Mélyen t. Képviselőház! Ez az autóláz csak egy szimbólum. Van ilyen még seregesen, tudnék előhozni sereg példát, ha időm engedné. Csak azt vagyok bátor. a mélyen t. kormány figyelmébe ajánlani, hogy ezek az úrhatnámságok, s ezek a pazarlások iszonyú rossz vért szülnek odakint. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ma már ezt nemcsak mi, az intelligencia látjuk, de látja a nép is. Látta a nép azt a bizonyos magasrangú állami tisztviselőt, aki külön szalonkocsiban jött ki oda az én vidékemre vadászni, és külön teherkocsi hozta el ő méltósága autóját, hogy onnan az állomásról autón mehes^ sen el vadászni. A teherkocsi és a szalonkocsi ott állt három napig azon az állomáson, amíg 13