Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-383

88 Az országgyűlés képviselőházának ő méltósága a szomszédban vadászott, és ott állt azokkal a kocsikkal még az a külön kalauz is, akit minden ilyen kocsihoz odarendelnek. (Jánossy Gábor: Ez a háború után történt! — Zaj.) 'Ezek azok a bizonyos kérdések, amelyek rossz vért szülnek, s amelyek felidézik azoknak az emlékezetében, akik ilyen kérdésekkel komo­lyan foglalkoznak, azt a lelkiállapotot, amely­ben a francia forradalom előtt volt a francia parasztság, amikor az^ adószedési jogát bérbe­adta annakidején az állam, s bérlők hajtották be a rongyokba burkolt francia paraszttól az adókat ugyanakkor, amikor a francia nemesség és a párizsi lakosság tobzódott mindenféle luxusban és bővelkedésben. Égy nagyon krassz esetet tudok itt elmon­dani, amelyet a mélyen t. földművelésügyi mi­niszter úrhoz adresszálok, mert véletlenül abból a. minisztériumból való két tisztviselővel tör­tént. Nemrégen tartottunk az Omge.-ban egy igazgatóválasztmányi ülést, amelynek tárgya a mezőgazdaság jövedelmezőségéről szóló adat­gyűjtés volt, ahol az Omge. elnöke hálás köszö­netet mondott a földművelésügyi miniszter úr­nak azért, hogy erre a célra a múlt esztendő­ben — ha jól emlékszem — 30 vagy 35.000 pen­gőt folyósított. Miután azonban ilyen jövedel­mezőségi adatgyűjtés egy esztendei anyaga abszolúte nem alkalmas arra, hogy abból álta­lános tanulságokat lehessen levonni, természe­tesen az Omge, azon volt, hogy legalább egy tízéves ciklusban gyűjthessük össze ezeket az adatokat és tíz év tapasztalatai alapján álla­píthassuk meg azután a valóságot. Ebben benne voltak a mezőgazdaság vámterhei is. Akkor ki kellett, hogy jelentse az Omge. elnöke, hogy a földművelésügyi minisztériumból kapott ér­tesülése szerint — sajnos — a miniszter úr nincs abban a helyzetben, hogy ezt a 30 vagy 35.000 pengőt — most már nem emlékszem — továbbra is, <ai folyó évre is folyósíthassa, úgyhogy ezt az egész akciót el kellett halasfetani, mert pénz nemi lévén, tovább az Omge. nem tudta azt megcsinálni. Idáig minden jól van. Ezt a tárgyalást azonban végighallgatta a földmívelésügyi mi­nisztérium két aktív államtitkára, akik ott je­lem voltak, és amikor én gyalog felmentem az Omge.-ba, otí láttam a piros-fehér-zöld csíkos autót, és mikor lejöttem a tanácskozás után az Omge.-ből, még akkor is ott láttam a piros­fehér-zöld jelzéses autót, a földmívelésügyi műnisztérium tulajdonát, amely a két méltó­ságos úrra várakozott. Nem hiszem, hogy ezek közül a méltóságos urak közül egyik is «von Haus aus» hozzá lett volna szokva ahhoz, hogy ilyen útra is autón járjon. Ha csak ezt az egy autót méltóztatnak a minisztériumban meg­szüntetni, ennek költségeiből rögtön futj 30—35.000 pengős dotáció a mezőgazdasági sta­tisztikai adatgyűjtésre. Mélyen t. Képviselőház! A miniszterelnök úr hívott fel bennünket arra, hogy figyelmez­tessük a kormányt mindazokra a kérdésekre, amely kérdésekben hibát látunk, és a kormány a legnagyobb jóindulatai fogja mindazokat a figyelmeztetéseket figyelembe venmi, amelyek végrehajthatók. Rá kell térnem az adókra. Ez a figyelmeztetés nagyon régen megtörtént. Szokásom ellenére elsősorban saját szemé­lyemre vagyok kénytelen hivatkozni, aki 1922 nyarán, mikor a Kállay-féle adótörvényeket itt beterjesztették, először elkövettem mindent egyénileg a kormánypártban és a kormánnyal való személyes tárgyalás keretén belül, hogy ezeknek az adótörvényeknek meghozataláról — 383. ülése 1930 április 30-án, szerdán. amelyekről tudtam, hogy a, mezőgazdaság vesz­tét fogja okozni — a kormányt lebeszéljem. Mikor nem sikerült, bejelentettem már elő­zőleg is, hogy ha ezeket az adótörvényeket a kor­mány beterjeszti, és ezeket változtatás nélkül elfogadják, akkor én tovább a kormánnyal egy úton nem haladhatok, mert azok következmé­nyeiért a felelősséget részemről vállalni haj­landó nem vagyok és kénytelen leszek nemcsak az elnökségről lemondani, de — bármennyire nemezemre is esik egyénileg, — a kormánypárt­ból is kilépni. Tehát a figyelmeztetés a kor­mány részére megvolt, de nemcsak tőlem volt meg. Azon az értekezleten, ahol utoljára tár­gyaltuk a javaslatokat, mikor én még a kor­mánypárt tagja voltam, Hoyos Miksa gróf és Prónay György báró is felszólalt és nálam még sokkal erősebb hangon ostorozta ezeket az adó­törvényeket. Csak a konklúziókban tértünk el egymástól. (Gál Jenő: Azok is kiléptek a kor­mánypártból? — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Én szerény felszólalásomat azzal végeztem: ha pe­dig a kormány mereven ragaszkodik ezekhez a törvényekhez és kilátásba nem helyezi a meg­felelő lényeges megváltoztatásukat, kénytelen leszek a konzekvenciákat levonni: úgy az egy­ségespártból kilépni, mint az elnökségről le­mondani. A másik két szónok közül az egyik azt mondotta, hogy a mezőgazdaság pusztulá­sára vezethetnek ezek a javaslatok, tehát lelki­ismerete szerint el nem fogadhatja, de ha a kor­mány mégis ú^y kívánja, meg fogja szavazni. (Mozgás a baloldalon.) Mind a két szónoknak az volt a végkonkluziója. Azóta is tagja mimd a kettő az egységespártnak, az egyik idebenn, a másik a Felsőházban. Denique a kormányt ezek­nél az adótörvényeknél igenis figyelmeztettük. És hogy ezeknél - az adótörvényeknél száz szá­I zalékig nekem lett igazam, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezeknek az adótörvényeknek szerzője, Kállay Tibor igen t. képviselőtársam e törvények miatt itt ül az ellenzéken. Köztünk már meg volt akkor is a differencia. Beszél­tem vele, s ő azt mondta, hogy nem számított ezekkel a törvényekkel többre mint legfeljebb pár száz milliós emelkérié^e. de hogy ezeket ii gy dolgozzák ki és úgy hajtsák végre. ho*w ez eredetileg 400 milliós budget 1000 millió**»? emelkedjék, arra nem gondolt soha, az eszeágá­ban sem volt. Akkoriban erről a helyről figyelmeztettem ezt a minisztert arra, hogy amint ezt a fegyvert a bürokrácia kezábe adia. megállás többé nem lesz. (Mo-aásA s mindaddig fogják nyúzni Ma­gyarország adózóit az adóbürokraták, amíg azokban utolsó csepp nedvesség és élet van. Ez megtörtént. Nekem száz százalékig lett igazam, (Ügv van! a balközépen. — Mozgás.) Végtelenül sajnálom, hogy nekem lett iga­zam, s szívesebben vallanám be azt, hogy téved­tem, csak magyar gazdatársaim lennének olyan helyzetben, hogy meg tudjanak élni. így azon­ban kénytelen leszek konstatálni a koldus ma­gyar földmívelőség romjai felett, hogy, sajnos, száz százalékig az én figyelmeztetésemnek lett igaza. Ha a miniszterelnök urat ilyen beha­tóan, hathatósan figyelmeztették inren, a Ház padjairól, — és pedig nemcsak én, hanem az egész ellenzék, amely állandóan, évről-évre folyton ezt hangoztatta és követelte a kormány­tól — ha, morídom, mindez megtörtént, és a kor­mányt a helyett, hogy visszafelé ment volna, mindent elkövetett a költségvetés felduzzasztá­sára és az adózásnak még jobban való kihasz­nálására, akkor a miniszterelnök úrnak nine's joga bennünket figyelmeztetni arra, hogy ad­junk neki jótanácsokat, figyelmeztessük, hol

Next

/
Oldalképek
Tartalom