Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

66 Az országgyűlés képviselőházának ezt a kétségtelenül fennálló lehetőséget és kérem, hogy keressen mielőbb módot arra, hogy a szomszédos Ausztriával a lehető legszorosabb gazdasági kapcsolatot létesíthessük. Szükségesnek tartom továbbá a tőzsde reformját és főleg a gabonahatáridőüzlet kérdésének rendezését is. Nem szabad megengedni azt, hogy egyesek nem létező papirosbúzával üzérkedjenek és ilyen módon elősegítsék terményeink árának leszorítását. Sürgős és fontos a kartelitörvény megalkotása ás. Míg a kartell csak egy egészséges áralakulást céloz és a tisztességes verseny ellen védekezik, addig van létjogosultsága, de azt a törekvését, hogy magának bizonyos cikkek terén egyedárúságot biztosítson és az árakat jogtalan és igazságtalan haszon kedvéért indokolatlanul emelje, el kell ítélni és ez ellen az antiszociális tendencia ellen törvényes intézkedésekkel is védekezni kell. Elvégre azért igazán nincs szükségünk nekünk kartellekre, hogy egyes vállalatok igazgatói nagyobb jövedelmet húzzanak, mint Magyarország kormányzójának évi tiszteletdíja, és ezt éppen akkor tegyék, amikor hazánkban olyan nagy -a munkanélküliek száma, és azok, akik becsületesen dolgoznak a köz érdekében, csekély jövedelmükből alig tudnak megélni. A hitelválság megoldása is eg^ik előfeltétele gazdasáig helyzetünk javulásának. Sehogyan sem tudom megérteni azt, hogy miért kell nálunk Budapesten 9—10—12, vidéken 14—16%-os kamatot fizetni, amikor például iá szomszéd Csehszlovákiában 6—7%-os kamatra bőven áll úgy hosszabb, mint rövidebb lejáratú hitel a pénzpiac rendelkezésére. Kétségtelenül a legnehezebb kérdés hazánkban laz adók és egyéb közterhek leszállításának kérdése, nemcsak azért, mert állami költségvetésünk kiadásainak nagyobb felét a személyi járandóságok teszik ki, amelyeket belátható időn belül aligha lehet lényegesen csökkenteni, de azért is, mert a különféle társadalmi rétegek ma olyan igényekkel lépnek fel az állammal szemben, amelyeket csak polgárainak túlzott megterhelése révén tud kielégíteni. Már multévi költségvetési beszédemben hangoztattam a legnagyobbmérvű takarékosság szükségességét az állami életben. Ezt a takarékosságot, amelyre már az előttem szóló t. képviselőtársaim is rámutattak, a jövőben is minden téren szem előtt kell tartani és feltétlenül mellőzni kell minden olyan kiadást, amely nem okvetlenül szükséges és különösen azokat a kiadásokat, amelyek fényűzési célokat szolgálnak. Beruházásokra szüksége van az országnak, nemcsak kultúrnívónk fenntartása és fejlesztése szempontjából, de gazdasági életünk fellendülésének előmozdítása és a munkanélküliség csökkentése végett is. Nézetem szerint azonban beruházásokat nem szabad adóbevételekből eszközölni, hanem kizárólag hosszúlejáratú állami kölcsönök segítségével. Kétségtelen, hogy a munkanélküliség a trianoni Magyarországnak egyik legsúlyosabb problémája. A hazánkban ma fennálló munkanél; küliség nemcsak szociális szempontból aggasztó jelenség, — mert a magyar családok ezreit, sőt tízezreit a legnagyobb nyomornak teszi ki — hanem nemzeti szempontból is nagy veszélyt jelent, mert a fővárosban és a nagyobb vidéki centrumokban élő nagyszámú munkanélküli állandóan veszélyezteti az ország közrendjét és közbiztonságát, amint ezt a közelmúltban lezajlott többrendbeli utcai tüntetések bizonyítják. Bár én teljes mértékben elítélem ezeket az utcai megmozdulásokat, amelyek egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy a bajokon segítsenek, 382, ülése 1930 április 29-én, kedden. mégis a legnagyobb r részvéttel^ és megértéssel. viseltetem a munkanélküliek iránt és nem csodálom, ha a bennük élő elkeseredés és kétségbeesés mind gyakrabban és gyakrabban utcai tüntetésekben robban ki. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a világ felforgatására törekvő bolsevista propaganda az elégedetlen munkanélküliek körében igen termékeny talajra talál világfelforgató eszméinek terjesztésére. A munkanélküliség megszüntetése vagy legalább is lényeges csökkentése megfelelő munkaalkalmak teremtése révén tehát úgy szociális,. mint nemzeti szempontból elsőrendű fontosságú állami feladat. T. Képviselőház! Örömmel üdvözlöm azt a körülményt, hogy a tárgyalás alatt álló költségvetés végre évek óta az első, amely a múlthoz képest a kiadásokban csökkentést tüntet fel. Kernelem, hogy ez csak a kezdete egy lassú, de állandó leépítési folyamatnak, s hogy ennek nyomában csökkenthetők lesznek majd az adóterhek is, és hogy belátható időn belül talán lehetővé válik majd a legigazságtalanabb és legantiszociálisabb adónemnek, a forgalmiadónak eltörlése. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a közéleti morál meg nem irott, de éppen azért erkölcsileg minden irott jogszabályánál erősebben kötelező törvényeit közéletünkben ma nem részesítik az őket megillető figyelemben. Ezért feltétlenül szükségesnek tartom az álláshalmozásokban és a mammutjövédelmek megállapításában rejlő visszaélések könyörtelen kiirtását. A protekcionizmus is túlságosan elhatalmasodott az utóbbi években, miért is túltengésének a jövőben gátat kell vetni. Sürgős feladat továbbá e téren a képviselői összeférhetlenség kérdésének újabb rendezése is. (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Gaal Gaston: És a tisztviselői összeférhetlenség!) Ezen a téren csatlakozom az előttem szólott Reischl Richárd t. képviselőtársam határozati javaslatához. Végül még a jelenkornak egy igen szomorú és minden hazáját, nemzetét és faját szerető magyar embert komolyan gondolkodóba ejtő jelenségére akarom a kormány és a Képviselőház figyelmét felhívni s ez: a családi élet súlyos válsága. Az állam és a társadalom alappillére a család. Éppen ezért a családi élet bomlása az államot is alappilléreiben támadja meg. Nem fér kétség ahhoz, hogy a családi élet mai bomlásának gazdasági okai is vannak, de e szomorú jelenség legfőbb okát én mégis a mi házassági törvényünkben látom, amely a házassági elválásokat annyira megkönnyíti és e^ réven valóságos melegágya a könnyelmű házasságkötésnek. A statisztika azt mutatja, hogy CsonkaMagyarországon 1928-ban több, mint kétszer annyi házasságot bontottak fel az állami bíróságok, mint az utolsó békeévben, tehát 1913-ban Nagy-Magyarországon, Ha e téren nem tesszük meg hamarosan a szükséges óvóintézkedéseket s a családi élet további bomlásának teret engedünk, ez nemzeti szempontból igen káros következményekkel fog járni. Örömmel látom, hogy e téren nemcsak a katholikus egyház tartja fenn régi álláspontját, de komoly lépéseket tett már legutóbb a Magyar Kálvinszövetség is, és társadalmi téren is tapasztalható már némi megmozdulás a magyar család és családi élet megmentése érdekében. En nagyon kérem a kormányt és különösen az igazságügyminiszter urat, tegye megfontolás tárgyává házassági törvényünk (mielőbbi gyökeres reformját. (Elénk helyeslés a balközépen. — Dabasi Halász Móric: Dehogy helyes! Ez kellene még ennek a nyoma-