Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

50 Az országgyűlés képviselőházának eredményt: a gazdasági válság- káros-elhúzódását, ahelyett, hogy annak likvidálását mozdítanék elő. Egymagában az, hogy egy 600 millió pengős államkölcsön 40—50 millió f pengővel terheli meg évenként a költségvetést... Elnök: Lejárt a beszédideje a képviselő úrnak! (Felkiáltások: Meghosszabbítjuk!) Meghosszabbításnak helye nincs. Neubauer Ferenc: Tisztelettel vagyok bátor kérdezni: 50 perc vagy 60 perc a beszédidő, mert én pozitive emlékszem, hogy 5 perccel 12 előtt kezdtem beszédemet. Elnök: Képviselő úr, én iaz elnök úrtól az órát így vettem át, hozzá nem nyúltam. (Derültség.) Méltóztassék beszédét befejezni. Neubauer Ferenc: Mindenesetre rendkívül megható az az eset, amikor a képviselő beszédideje még- annak következtében is megrövidül, mert idő sem áll rendelkezésére, amelyet saját személyében fizikailag megállapítva képzetei alapján biztosnak tekintett magára nézve. (Zaj.) Befejezem tehát beszédemet. Engem megnyugvással tölt el a t. kormánynak gazdasági programmja, mind a mezőgazdasági, mind az ipari és hitelélet tekintetében, de kérem, hogy csak akkor fordítson a pénzügyminiszter úr az állampolgárok adójából valamit az ipar fejlesztésére, ha a mezőgazdaság már rendbejött. Egyébként én a magaímrészéről most a politikai helyzetre való tekintettel azt tartom, hogy amikor én és elvbarátaim ennek a rendszernek megalapozásához, fenntartásához hazafias lélekkel hozzájárultunk, azt azért tettük, hogy itt az országban a nyugalmas és békés munka lehetősége megteremtessék és azokhoz álltunk hozzá, akik errenézve a legtöbb biztosítékot és a legtöbb eredményt produkálják. Ebben a tekintetben a súlyos gazdasági viszonyok ellenére én ma sem látok semmi változást és ügy nem látok semmiféle okot arra, hogy a kormánnyal teljes szolidaritásban ne segítsük az országnak éppen mai nehéz helyzetben való boldogulását elő úgy, amint beszédem elején mondottam, amikor rámutattam arra, hogty minél nehezebb lesz az idő, . . , Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni! Neubauer Ferenc: . . . annál inkább szükséges, hogy minden hazafias ember tartson össze, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) tegye félre azt, ami elválaszt, dolgozzék azon, hogy az ország lakossága, a dolgozó emberiség jobb helyzetbe kerüljön. Ennek kövtekeztében én továbbra is azon az állásponton maradok, amelyen eddig voltam és kérve a t. kormányt, hogy az általam előadottakat, amennyiben lehetséges, legyen szíves a köz érdekében figyelembevenni, a költségvetést általánosságban elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra követkézül Gubicza Ferenc jegyző: Keiscíhl Richárd! Reischl Richárd: T. Képviselőház! az agrárpárt, amelyhez tartozni szerencsém van, évek óta elfogadta a költségvetést, mert ezt a kormány iránti bizalom kérdésének tekintette. Ha én ma nem vágyik abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam, annak oka egyedül az, hogy a pénzügyminiszter úrnak jó szándókát, amely megnyilatkozott abban, hogy beÍgérte, hogy a költségvetést tetemesen, de legalább is 5%-kai leszállítja, nem sikerült megvalósítani. Miután pedig ez lett volna az a minimális összeg,. amellyel költségvetésünket le kellett volna szállítanunk, én a költségvetést ez alkalommal nem tudom elfogadni. Foglalkozni akarok beszedem során első382. ülése 1930 április 29-én

} kedden. sorban az állami tisztviselők felelősségének kérdésével, amiről az utóbbi időben nagyon sok szó esett. Ha visszatekintünk az elmúlt 7—8 esztendőre, azt látjuk, hogy sok esetben követtettek el hibák magasállású tisztviselők részéről, akik nem ellenőrizték kellőiképpen a reájuk bízott állami vagyonokat és az alárendelt tisztviselőket s egyetlen egy esetben sem láttuk azt, hogy ezek ellen a tisztviselők ellen fegyelmit indítottak volna. Ha ez megtörtént is, az talán csak házi fegyelmi vizsgálat volt, A parlament, amely érdeklődik az ilyen dolgok iránt, soha tudomást nem szerzett ezekről. Azért örömmel üdvözöltem, ma, amikor az újságban olvastam, (hogy Gömbös miniszter úr ráütött azoknak a kezére, aíkik ő alatta is megpróbálták az ilyen panamákat és nagyon helyes az, s mondhatom nem fog ártani a tiszti tekintélynek, ha a tisztikar ki tudja tisztítani maga közül azokat, akik ilyen dolgokat követnek el és nem odavalók. A pénzügyminiszter úrnak egy interpelláció keretében annaik idején elmondtam azokat a dolgokat, amelyek a vámhitelcsalásnál, min? visszaélések az egész országban beszéd tárgyát képezték. A miniszter úr itt a Ház előtt nyíltan megmondotta, hogy 5-5 millió pengő a kár, amely az államkincstárt ezekből a visszaélésekből kifolyólag érte. Ügy tudom, hogy ez a kár valamelyest szaporodott is. Ha jól vagyok értesülve, idáig hét millió pengőt tett ki. Már akkor azt kérdeztem, elvették-e büntetésüket azolk, akik ezekben a panamákban résztvettek? Elvette-e büntetését az a magasállású tisztviselő, akinek osztályába tartozik a vámhitelkérdés és aki a kellő ellenőrzést nem gyakorolta és ennek következtében állhatott be az, hogy ez a nyomorult állam hétmillió pengővel megkárosodhatott. Erről ina még a Háznak, az országnak tudomása nincs. Szerintem a tisztviselőtől, aki iránt minden tisztelettel viseltetünk, mert azért a munkásságért, amelyet a magyar állam felépítése érdekében végez, kötelesek is vagyunk neki a tiszteletet megadni, aki élvezi a bénéket, élvezi a nyugdíjat, megkövetelhetjük, hogy tett esküjéhez, fogadalmához hűen ragaszkodjék. A tisztviselőkérdéssel óhajtottam foglalkozni, (de mivel a sor hirtelen rámkerült, nem tudtam dolgaimat bevégezni és ezt a kérdést más alkalomra fogom hagyni. Itt vannak még közéletünknek olyan jelenségei, amelyek megdöbbentően hatnak azokra, akik a közéletben érdekelve vannak, itt vannak a dolgok, amelyekről suttognak az országban és nekünk, akik konzervatív politikát folytatunk, akik félünk forradalmi megmozdulástól, akiknek van veszíteni valónk, elsősorban kötelességünk, hogy a Háznak és a kormánynak figyelmét felhív juk ilyen jelenségekre, amelyek módot adnak az alsőblbrangú osztálynak, amely ezekkel a dolgokkal csak újságokból való értesülés után foglalkozik, hogy ezeket a dolgokat mind sötét színben lássa. Olyan a beállítás az izgatók részéről, hogy a hangulat a nép között állandóan, rosszabb és rosszabb lesz és nekünk kell őket lecsitítani, s mi vagyunk az a villámhárító, akik, ha kimegyünk,, a falun ezeket a hangulatokat lecsendesíteni óhajtjuk. A multikor olvastam az Újság egyik számában, egy szegény forgalmiadóellenőrről, akinek héttagú családja volt. Ötvenhat pengőt elsikkasztott, öt hónapra bezárták. Helyes. Megtévedt, megérdemelte a büntetését. De kérdem, a közélet szereplői között hány és hány van és volt a múltban, aki megtévedt? A legutóbb egy bank bukása alkalmával lát-