Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

Az országgyűlés képviselőházának 3, részére a tett engedmény. Es ez vonatkozik bizonyos kiadási tételek beállítására is. A falusi községek háztartásának mai helyzete nagyban hozzájárul a nehéz gazdasági viszonyok folytán kiütköző elégedetlenség fokozásához azáltal, hogy folyton szó van róla és miindig beszéd tárgya. Ezzel a kérdéssel nem akarok oly mértékben foglalkozni, amint aizt megérdemli, csak utalok arra a közismert tényre, hogy mióta a törvényhozás tagja vagyok, ezzel a kérdéssel foglalkozunk és nem oldottuk meg. Alig párhónapos képviselő koromban ígérte be Kállay Tibor az errevonatkozó törvényjavaslatot. Tudom, hogy ebben nem a miniszter urak a hibásak, hanem az ia sok egymást keresztező érv, érdek és aggály, amely a kérdés körül összeverődik és amely csak arra jó, hogy teljesen elhomályosítson minden egészséges ítélőképességet. Ezzel csak egy egészen határozott célt és bizonyos elvi szempontokat szem előtt tartó egyéni akarat tud szembeszállani. A pénzügyminiszter úr erre a feladatra egyenesen predesztinálva volna, mert elméleti tudásával felülemelkedik az apró szempontokon és irányt szabhat a reformnak. Sok képviselőtársam és iaiz egész magyar vidéki közönség nevében, különösen a háromezret meghaladó kisfalvak lakossága nevében kérem, tegye meg az elhatározó lépést és vigye dűlőre ezt a kérdést. Higyje meg, többet tesz, ha valamit tesz, mintha fölös laiggodalmaskodásból csak haladni engedi az időt És idetartozik a másik folyton égetőnek elismert, de soha meg nem oldott kérdés is, a közmunkaváltság ügye. Az útüggyel fogták egy hámba, ós ennek a nagy kérdénsek elintézésétől tették függővé. Az útkérdés azóta egészen más állapotba jutott és véleményem szerint a jelen idők rohamos változásai nem is alkalmasak ennek a kérdésnek intézményes rendezésére, ellenben ia beígért közmunkiareformot meg kell alkotni, mert már csak gúnyos mosoly az, amivel ezirányú nyilatkozatainkat a közönsg fogadja és méltán. Mindenütt vannak kerékkötők és tétovázók. Ezek a kérdések nem olyanok, amelyekben tovább tétovázhatnánk, hanem cselekedetre kell magunkat határozni, miután volt már időnk elég a gondolkozásra. Határozati javaslatot terjesztek elő errenézve is és kérem a t. kormányt fogadja el ezt (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy a helyhatóságok háztartásának rendezéséről és a közmunkák kötelezettség-ének megváltásáról terjesszen elő legkésőbb 1930. október 31-ig törvényjavaslatot!» En még ezeken túlmenőleg más ilyen könynyítéseket is keresztülvihetőnek gondolok, nemcsak kapcsolatban a községi adóztatással, hanem bizonyos kedvezmények. nyújtását a földadó, forgalmiadó, falusi házadó terep, valamint az Örökösödési és betétilleték terén, amelyek mind együttvéve nem kellene, hogy nagy összegeket jelentsenek az állam szempontjából, ellenben igen üdvös hatással lennének az adózó polgárságra és főleg a hazai tőkeképzésre, amelynek szempontját én mindenképpen előtérbe helyezendőnek tartom. Amikor pedig arról tettem említést, hogy bizonyos kiadási tételek kreálását is lehetőnek és keresztülviendanek tartom, a jelenlegi államháztartási keretek közt még a megtakarítások rovására is, akkor azokra az anyagi áldozatokra gondolok, amelyeket szerény nézetem szerint elsősorban a magyar mezőgazdaság érdekében tartok szükségesnek. Amennyire osztom azok nézetét, akik a krbokrosodott állami akciók be. ülése 1930 április 29-én, kedden. 49 szüntetését kívánják, megállapítván bizonyos akciók eredménytelenségét, ami tulajdonképpen készteti a közvéleményt arra az általánosításra, mely már túlmegy a helyes mértéken, annyira kész vagyok mindent megszavazni a kormánynak egy jól átgondolt, célirányos, kevés, de hatásos és erélyes rendszabályból álló tervének keresztülviteléhez, amely kiragadná a mezőgazdaságot mai súlyos helyzetéből és rendes megalapozott nyugodt termelést tenne lehetővé, Tudom, hogy a kormánynak ez a legfőbb gondja és elismerésre méltó buzgalommal ragad meg minden gondolatot, melyet nem sikerül ellenérvekkel elgáncsolni, de ezeknek az érveknek és ellenérveknek, javaslatoknak és előterjesztéseknek tömkelegében elporladni látszik .a ráfordított anyagi erő és az eredmény ennek megfelelően nem tud átütő erővel érvényesülni. Kérem megfontolni, nem lenne-e itt is néhány nagy életcél kiragadása, az anyagi erőknek koncentrálása és végső megfeszítése az a módszer, mellyel biztosítani tudnók legalább belföldi viszonylatban a termelés rentabilitását és figyelemben tartva azt, hogy szigorúan a termelés eredményéhez igazodjék a segítség, olyanok kezébe juttatnók az anyagi előnyöket, akik nem dőzsölik, vagy utaznák el, hanem vagy félreteszik, vagy termelésük fejlesztésére fordítva a hozott áldozatot fokozott adózóképességgel térítik vissza a köznek. Részletekbe nem bocsátkozom, csak az irányadó szempontra mutatok rá, tudom, hogy lesznek elegen, akik evvel ia témával foglalkozni fognak. Ezzel szemben természetesen ellenzék mindent, ami éppen a mezőgazdasági termelés helyzetét súlyosbítaná. Éppen ezért óvást kell emelnem minden olyan terv ellen, mely más foglalkozási ágak szociális terheinek javára a mezőgazdák által viselt közterhekből akár bármennyit is kihasítani. Meg vagyok győződve róla, hogy a kormánynak nem lehet szándékában akkor, midőn a mezőgazdasági munkásság biztositását azért nem ldhet megcsinálni, mert a termelés azt nem bírná el, egyetlen fillérrel is többet fordítani a Társadalombiztosító Intézet felmerült nehézségeinek eloszlatására az egész adózó polgárság által beszolgáltatott állami bevételekből. Ki kell jelentenem, hogy ily intézkedéshez szavazatommal alig járulhatok hozzá, (Felkiáltások a baloldalon: Alig?) mert ezt a küszködő földmíves lakosság előtt igazolni nem tudnám. De úgy tudom, hogy ez* igen sok képviselőtársamnak is a leghatározottabb álláspontja. Álláspontot kell foglalnom végül még a kormány, illetve az igen t. pénzügyminiszter úr által tervezett államkölcsön tárgyában is. Tekintve az általam kiemelt 1929. évi mesterségesen sűrített gazdasági válságot és a gazdasági salto mortalét, mely a kereskedelmi mérleg deficitjét 370 millióról leszállította huszonkettőre s amely processzus ez évben — mint voltam bátor rámutatni — még fokozott mértékben folytatódott, én-csak helyeselni tudom azt, ha a kormány az ekképpen előállott helyzet túlszigorú következményeit enyhíteni és egy megfelelő államkölcsön segítségévei a gazdasági kibontakozás helyes tempóját biztosítani igyekszik. Azt hiszem, hogy nyilt ajtókon döngetek, de mégis szükségesnek tartom éppen a pénzügyminiszter úr álláspontjának megerősítése érdekéberi, hogy kifejezésre juttassam, miszerint ettől a szempontéi eltekintve a legnagyobb óvatossággal és rigorozitással kell eljárni xigy a kölcsön felvétele, mint hováfordításá körül, ha nem akarjuk elérni vele éppen az ellenkező