Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

Az országgyűlés képviselőházának 38. vámtarifarevízió megfelelő végrehajtására, amely az ország kereskedelempolitikai érdekei­nek biztosítása mellett lehetővé teszi a mező­gazdaság versenyképes termelését, a kereske­delmi forgalom teljesebb szabadságát és egy­úttal a vásárlóképesebb fogyasztást.» (Helyes­lés.) Ajánlom ezt a három határozjati javaslato­mat a t. Ház jóindulatába és miután általános­ságban sem fogadtam el a foudgetet, ezit a költ­ségvetést visszautasítom. (Élénk helyeslés és taps balfelől és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Schandl Károly ! Schandl Károly: T. Ház! Rendkívül nagy figyelemmel hallgattam Sándor Pál képviselő úr beszédét, (Bárdos Ferenc: Félbeszakított beszédét! — Kabók Lajos: Be sem volt fejezve!) mert hiszen ő a gabonakereskedelemnek évtize­dek óta egyik kiváló tekintélye. (Rassay Ká­roly: Mikor változtatjuk már meg a házsza­bályokat?!) Engedje meg a képviselő úr, hogy beszé­dének egy-két passzusára válaszoljak és kezd­jem azzal, amellyel nagyrészt egyetértek, tudni­illik a kartellkérdéssel. A legutóbbi budget­vita alkalmával hangsúlyoztam, hogy mennyire szükség van a kartellek visszaéléseinek meg­szüntetésére, épolyan keveset várok azonban attól, ha tisztán kartelltör vényt hozunk és egyéb rendszabályok nem történnek. A kartel­leknek elhatalmasodása teljesen együttjár a . nagyiparnak nemcsak ebben az országban, de világszerte való elhatalmasodásával. Es kez­dődik a baj ott, magánál a Népszövetségnél, Genfben: a gazdasági, világpolitikában sokkal nagyobb a befolyása ia nagyiparnak, mint ami­lyen ia befolyása a mezőgazdaságnak. Maga a magyar kormány mutatta azon­ban meg, hogy ott, ahol kell, igenis igénybe­veszi iazt a hatalmat, amely a kezében van, a vámpolitikai rendszabályok útján, hogy a kartelleket a mezőgazdiasági termelés jogos szükségleteivel teljesen egy vonalba hozza. Éppen a cukarrépatermelés kérdésére utalok, ahol annakidején, amikor a cukorrépateraie­lők jogos panasszal léptek fel, a koTmány ta­nácskozást hívott össze, amelynek során a cukorgyárosokat sikerült odaszorítani, hogy megfelelő cukorrépaátvételi árat adjanak a gazdáknak. Ezzel biztosította a kormány a cukorrépatermelés rentabilitását. (Rassay Ká­roly: Es a fogyasztóknak kell megfizetni!) A fogyasztók között vannak azok a százezrek is, akik a cukorrépa termeléséből élnek s akiknek megélhetése 'mindenesetre nagyon fontos. Ami a kényszere °"y es sédekről szóló meg­jegyzéseit illeti a képviselő úrnak, f egyetértek vele abban, hogy a kén-^szere^vességek száma nagy, annak ellenére, hogy az utóbbi hónap­ban némileg csökkent a fizetésképtelenségek száma, azonban ebben a kérdésben vele szembe fordítom azt a testületet, amely bizonyára Sándor Pál előtt is igen nagy tekintélynek örvend, a nagykereskedők egyesületét. A nagy­kereskedők kongresszusa állapította meg ép­pen ezekben a napokban, hogy a kényszer­egyességek nagy száma onnan ered, hogy a kényszeregyességi rendszabályok helytelenül vannak megállapítva és a kényszeregyességek során annyi visszaélés történik, hogy az fel­tétlenül reformra szorul. Az ilyen visszaélő kényszeregyezkedők rendítik azután meg a szolid cégeket is, amelyek a sok fizetésképte­lenség folytán, nem tudván követeléseiket be­hajtani, maguk is fizetésképtelenek lesznek. . ülése 1930 május 9-én t pénteken. 397 T. Ház! Áttérek most a legfőbb kérdésre, a mezőgazdiasági értékesítésre, amely kereske­delmünket és iparunkat egyaránt erősen meg­rendítette. A niezőgazdasági értékesítés nem tartozik tisztán a fÖldmívelésügyi miniszté­riumhoz, hanem erősen belevág a kereskedelmi tárca ügykörébe is. Ügy a belső értékesítés, mint különösen a külső értékesítés kell hogy a kereskedelmi tárca gondoskodásának tárgya legyen. Nagyon érdekes, ha végigkísérjük a búza­áralakulást száz éven keresztül. Nem sok szám­adatra fogok hivatkozni, hogy ki ne fárasz­szam az igen t. Ház figyelmét. 1825—29-ig 13*91 pengő volt a búza átlagára. 1830—34-ig 17'40, a következő öt évben 13*28 pengő; 1840—44-ig 18*01 pengő, 1845—50-ig 22*82 pengő, 1851—60-ig kezdett emelkedni erősen a búza, 24—28 pengőig; 1860—70-ig 25—26 pengő volt, 1871—76-ig 28*70 pengő; ez volt a legmagasabb búzaár, amelyet a múlt században a gabona­piac felmutat. 1882—86-ig esett már a búzaár; az első amerikai verseny éreztette a maga nagy hatását. 1887—90-ig már 19*5 pengő és 1892—26-ig 17*5 pengő volt a búzaár. Ez az az időszak, amikor a legkatasztrófálisább volt a helyzet a gabonapiacon, janiikor az 1895 szep­temberi börzei árkimutatás a legalacsonyabb búzaárat tüntette fel, ami csak volt az or­szágban, — eltekintve a maximális idejétől, tehát a szabadkereskedeiem idején -- 14.5 pengő. Á következő idők, midőn a gabonavámvé­delem már kezdett érvényesülni, némi emelke­dést mutatnak fel. 1905-ben 20*70 pengő, 1910­ben 22*10 pengő, 1913-ban, az utolsóelőtti béke­esztendőben, 25*75 pengő volt a búzaár. 1914 nyarán is körülbelül ez a búzaár érvényesült és ettől kezdve megszűnt a gabonapiac egészen 1922-ig, amikor 22 78 pengő volt az átlagos búzaár. Közben a gabonarekvirálás és maxi­málás korában a legmélyebbre ment le a búzaár, egészen 8 pengőig. 1925-ben 36*90 pengő volt a búza ána. Ez körülbelül évi átlagban a legmagasabb ár, amelyet 1900 óta a gabona­piac felmutat. 1928-tan már 30 pengő és 1929 október 1-én 21*75 pengőre esett vissza a búza. A mostani tőzsdei árak ennél valamivel, 10—20 fiiérrel alacsonyabb árakat mutatnak. T. Ház! A mezőgazdiasági értékesítés nagy nehézségei nem egyedülállók ebben az ország­ban, hanem valamennyi európai országban, export- és import-országban egyaránt nagy nehézségekbe ütközik az értékesítés. A tenge­rentúl versenye, és pedig egyaránt Kanadá­nak Észak-Amerikának, Argentínának, Auszt­ráliának versenye Euróna valamennyi orszá­gának mezőgazdaságát abba a helyzetbe hozta, hogy ma kivétel nélkül valamennyi parlament­bén legaktuálisabb kérdés a mezőgazdaság krí­zisének megoldása. Nagy áldozatokat hoznak e tekintetben az egyes kormányok és ameny­nyire 'könnyebb egy importországban megta­lálni a remediumot, annyira nehéz ez az ex­por torsaágiban. Ha az amerikai helyzetet nézzük, itt egy ferde felfogással kell szembeszállni. Sokan ab­ban reménykednek, hogy hiszen Kanadának. Amerikának a gabonaértékesítő szervezete már meggyengült. Sokat hallottunk a kanadai és amerikai pool-ok pénzügyi válságáról s eb­ből sokan arra következtetnek, hogy Amerika versenye csökkenni fog. Teljesen ferde felfo­gás. A kanadai pool szervezete 1924-ben kezdő­dik és kiindult állaani kezdeményezésből. Az­óta az amerikai farmereknek körülbelül 75%-a szervezkedett a kanadai pool-ban és az ame­55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom