Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

398 Az országgyűlés képviselőházának 389. ülése 1930 május 9-én, pénteken. rikai farmerek háta mögött ott van mind a három tartományi kormány. Kétségtelen, hogy a kanadai pool, habár a világpiaci árak emelésére lényeges befolyást nem is tud gyakorolni, mégis keresztülvitte azt, hogy az 1928. esztendőben métermázsánként 1'60 pengővel többet fizetett a gazdáknak, mint a világpiaci, és mint a kanadai piaci ár. Ez az oka annak, hogy különösen nyugati Kanada lakossága erősen ragaszkodik a pool-hoz, és a kanadai kormányokra olyan befolyást gyakorol, hogy midőn pénzügyi krízis fenyegette a kanadai gabonaértékesítő szervezetet, a kormányok siettek kijelenteni, hogy garanciát vállalnak a gabona értékesítéseért. Egy másik veszedelem van abban, hogy az Egyesült-Államok hasonló erős szervezetet iparkodik létrehozni, talán még nagyobb anyagi erővel, még hatalmasabb hitellel. Ugyanez a szervezkedés végigmegy Argentínán, Ausztrálián, és azt hiszem, nem lényegtelen erre az exportáló kis agrárországra, ha felhozom azt a körülményt, hogy már e négy hatalmas tengerentúli állam szervezetei arról gondoskodnak, hogy megteremtsék a legnagyobb világkartellt, a gabonaértékesítő szervezetek kartelljét. A négy ország értekezletén Gansas Cityben ott volt már az orosz megfigyelő is. Oroszország belépését a gabonatermelésbe és ia<zt a nézetet, mintha Oroszország felől nagyobb veszedelem fenyegetne, mint Amerika felől, nem ismerem el. (Sándor Pál: Igaza van, arany kellett nekik, azért küldték és zavart akarnak okozni!) Aki ismeri az orosz mezőgazdaság mostani erőszakos átszervezését, az tisztában lehet egyúttal azzal, hogy a szocializmusnak az a drasztikus keresztülvitele, ami Oroszországban «történik, hossszú időre aláássa az orosz mezőgazdaság prosperitását. Oroszország a múlt ősszel kezdette meg a kisbirtokok kollektivizálását azzal, hogy a módosabb kisbirtokosokat . . . (Gaal Gaston: Azért vigyázzunk, hogy az értékesítéssel ugyanezt a hibát el ne kövessük mi is!) — mondom, megkezdte azz/al,hogy a módosabb kisbirtokosokat, később azután 'az idén már az Összes kisbirtokosokat, erőszakosan beterelte a kolkozokba, a nagy állami birtokokba, amelyek 20—30 ezer hektáron egységes, nagy gazdálkodást akarnak folytatni. Az orosz földmíves, akit f ma állami cseléddé tettek, akit különböző kínzásokkal arra akarnak szorítani, hogy ebben a helyzetben a régi kedvvel dolgozzék, nagyon természetesen nem fog úgy dolgozni, mint mikor magántulajdonán gazdálkodott. Innen ered most már az orosz kormány hezitálása, a Stalin-kormány visszavonulása, hogy nem akarja már olyan mértékben erőltetni ;» kollektivizálást. Azoknak a propagandatudósításoknak, amelyek Moszkvából erednek és amelyek számadatokat közölnek, hogy az ötéves rendszer mennyire erősödik és mennyire keresztülvihető, ellenmondanak az eredmények, amelyek 'szerint Oroszország varosadban ismét nagy élelmiszerhiány mutatkozik, Oroszország városi lakossága körében újból nagy aggodalom van a miatt, hogy az élelmiszerek fogytán vannak. De Amerikának és a tengerentúli országoknak versenye is elegendő ok larra, hogy a legnagyobb aggodalommal tekintsünk a jövő elé é> keressük azokat a módozatokat, amelyek úgy a belső, mint a külső értékesítés megoldására alkalmasak. (Helyeslés.) Itt ki kell térnem arra az elmaradhatatlan következményre, hogy az európai agrárállamok, de az össszes európai államok kénytelenek lesznek, ha nem is szorosabb kapcsolatot, de valami gazdasági vámszövetséget létrehozni. Nem vagyok híve Pán-Európának. A nemzeti jellegnek, a nemzeti határoknak eliminálását, kiküszöbölését képtelenségnek, utópiának tartom. Akármenynyire erőszakolnak különböző nemzeteket egy | ország határai közé, azok a maguk nemzeti különállását megtartják. Példa erre a szerbek és a horvátok erőszakos egyesítése, amely körül ina a Zágrábban tartott bírói tárgyalás botrányos dolgokat leplez le. Nagyon jellemző ellenben az, hogy míg a Népszövetségben még csak a vámbékét sem tudták létrehozni, addig Briand francia külügyminiszter következetesen megmarad eszméje mellett, hogy az európai államokat valami gazdasági szövetségbe hozza. (Sándor Pál: Nagyon jól teszi!) Magam is helyeslem és ennek kifejezést adtam olyan körülmények között, amikor az európai államoknak különböző gazdaságpolitikusai együtt voltak. Briand a napokban memorandumot küldött ki a különböző államokhoz, kérdőív formájában. Ez a kérdőív két részre osztja a kérdéseket: taz egyik csoport a gazdasági politikára, a má^ik a rendészeti kérdésekre vonatkozik. Ami a gazdaságpolitikát illeti, nagyon helyesen fogja fel úgy Briand, mint Tardieu miniszterelnök a kérdést. A francia agráriusoknak, a francia mezőgazdaságnak éppenúgy érdeke az, hogy ez a gazdasági megértés a gazí da-sági szövetség vagy vámszövetség formájában létrejöjjön, mint azoknak az exportállamoknak, amilyenek között mi is vagyunk. Közép-Európa agrár-exportállamainak különösen létérdeke az, hogy valami történjék ebben a tekintetben. Sándor Pál képviselő úrnak teljesen igaza van abban, hogy ennek a négy exportországnak itt Közép-Euróoában, amely a gabonát exportálja, közelednie kell egymáshoz és meg kell értenie egymást. A római mezőgazdasági nemzetközi kongresszuson először adtam kifejezést — midőn arról volt szó, hogy hogyan lehetne a termelést fejleszteni — annak a kívánságnak és észrevételnek, hogy mindaddig, míg a meglévő gabonakészletek elhelyezéséről nem tudunk gondoskodni, a termelés fejlesztéséről nem lehet beszélni. A berlini interparlamentáris kereskedelmi konferencián a múlt esztendőben szerencsém volt résztvenni a magyar csoport részéről és meglepő megértésre talált felszólaláson! abban az irányban, hogy a középeurópai államok az agrár értékesítés tekintetében egymásrautaltságuk miatt együttműködésre készen keid állani. Egymásután szólaltak fel olyan politikusok, mint a román agrárblokk vezére, a bolgár parlament kiküldöttje, azután a görög delegátus, sőt a csehiszlovák delegátus is, hogy a magyar felfogáshoz csatlakozzanak. Ebből az incidensből eredt, hogy jugoszláfv részről érdeklődtek is már, hogv nem volna-e lehetséges magyar-jugoszláv kooperáció az agrár-export terén. A napokban a román kormány részéről Manoilescu államtitkár tartott előadást Budapesten és az európai mezőgazdaság tragédiájáról beszélt. Hangsúlyozta a román-magyar agrárizmus együttműködésének szükségességétAmennyire természetesnek találom, hogy ezek az államok — Jugoszlávia, Románia és Bulgária — a gazdasági élet törvényeinek vaskényszerűségénél fogva arra lesznek utalva, hogy velünk megállapodjanak az agrár értékesítésben és az ipari vámpolitikában is, anynyira nem találom természetesnek azt, hogy éppen Prágából indult ki egy mozgalom,