Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-389
396 Az országgyűlés képviselőházának i szerre csinálni akarnak egy kis kört, amelynek fogalma sincs az értékesítésről, és azzal akarják lebonyolítani Magyarország gabonakereskedelmét. Vigyázzanak, t. uraim! En ismerem a tőzsde hangulatát, ismerem ia gabonakereskedelmet; tudom, hogy amig gabonakereskedelem volt, addig a gazdának nem kellett koldulnia az intézeteknél, hogy hitelt kapjon, még aláírás nélkül is kapott hitelt, még kamatmentesen is kapott hitelt addig, amíg volt kereskedelem és amíg volt a kereskedelemnek hitele! Ma a gabonakereskedelem azért, mert van egy Futura és vannak külön intézkedések és a minisztériumnak külön útjai, el van keseredve és ha önök tovább is olyan intézkedéseket fognak tenni, amelyek a gabonakereskedelemnek tönkremenésére vannak bazirozva, — a nélkül, hogy önök ezt akarnák, — akkor én kijelentem önöknek, hogy ia gabonakereskedők egytől-egyig mind be fogják csukni boltjaikat, a tőzsde be fogja zárni kapuit és nem is fog jegyezni, mert nem tud jegyezni. Ha örök az egyik oldalon egyoldalú törekvéseikkel lehetetlenné teszik az üzletet az egész vonalon, akkor ne akarják, ne követeljék, hogy <a<zok, akik ma már féligmeddig tönkrementek, teljesen a tönk szélére jussanak. En figyelmeztetem ma és emlékeztetni fogom az urakat, — már más dolgokra is emlékeztettem — vigyázzanak: Nicht das Kind mit dem Badenwasser ausgiessen. (Helyeslés.) Ne hozzanak határozatokat, míg olyan embereket jmeg nem hallgattak, akik ehhez az üzlethez értenek, akik életüket ebben az üzletben töltötték. Ha pedig ez mégis megtörténik, akkor arra is figyelmeztetem az urakat, hogy a munkanélküliek ezer és ezerszámra fognak szaporodni. Mert ha ma a kereskedelem feladja üzleteit, ezer és ezer kisexisztencia kerül koldusként az utcára. (Ügy van!) Miután pedig kisexisztenciákról beszélek, figyelmeztetem a t. Házat arra, hogy nem siránkozás az, amit a kereskedelem részéről hallunk ma minden oldalon. Nem, ez ia kétségbeesés jajszaviai. Bocsánatot kérek, a kereskedő addig viszi üzletét és addig tartja meg alkalmazottait, ameddig bírja. Mert a leépítés a mai szociális törvényeink szerint rettentő dolog. Neki végkielégítést kell adnia minden egyes hivatalnokának azokhoz az évekhez mérten, ameddig az az alkalmazott ott dolgozott és ezek ia végkielégítések valóságos kapitálist tesznek ki. A kereskedők tehát nem képesek leépíteni a hivatalnokait, mindamellett, hogy kellene és ha egy üzletnek 25%-kal kisebb a forgalma, vegyék tudomásul, hogy annak az üzletnek tönkre kell mennie, mert azt ia rezsit, amely addig 100%-ra volt alapítva, a 25%-kal kevesebb forgalom mellett nem hozhatja be. (Ügy van! Ügy van!) Ezek olyan kérdések, amelyeket itt nagyon ritkán pertraktáinaik és amelyek jó, ha egyszer idekerülnek a Ház elé, hogy mégis lássák a valódi képét ennek az egész helyzetnek és gondolkozzanak azon, hogy ezek az állapotok fenn nem tarthatók. (Krúdy Ferenc: Nem az a hiba, hiainem a nagy differencia a termelői és a fogyasztói árak között. Ez ia betegség!) A termelői és fogyasztói árak közötti differencia természetes. (Krúdy Ferenc: Nem természetes! Túlnagy a differencia!) Majd meg fogom magyarázni. Tessék kiszámítani a mai adókat. (Krúdy Ferenc: Kiszámítottuk! Harminchét százalék a differencia!) Elnök: Krúdy képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Sándor Pál: Nem is folytatom ezt, t Ház, 9. ülése 1930 május 9-én, pénteken. mért nincs ná időm, de rögtön adok egy bizonyítékot. Honnan van az a 150.000 inzolvencia, amelyről 'már szó volt? Ha jó dolguk volna a kereskedőknek, akkor nem buknának meg egymás után, akkor lenne hitelük, akkor az elsőrendű cégek nem buknának meg. Hol van az a nagy haszon, amelyet bezsebeltek? Ez olyan döntő bizonyíték, amelyet megcáfolni nem lehet. (Krúdy Ferenc: Majd elmondjuk mi is! — Rassay Károly: Helyes, legalább élénkebb lesz a vita!) Itt van a vámtarifa kérdése. Két év előtt Bethlen miniszterelnök úr kijelentette, hogy a vámtarifát revízió alá veszi. Történt valami a mai napig? Van-e az agrártársadalomnak, a mezőgazdaságnak csak egy csepp haszna is ebiből a leszállításból? En mindjárt mutatok önöknek egy jelenséget, amely f Önöket meg fogja döbbenteni. A cukorvámnál az intézkedés igenis jazonnial megtörtént, 24 óra alatt, lámakor látták, hogy dumping árakkal jön be a cukor, akkor megtalálta a kormány az eszét. A mezőgazdaságnál azonban nem tudott egyetlenegy tételt sem leszállítaná; még azokat sem, amelyeket én itt előhoztam a gépeknél, amelyek szükségesek a mezőgazdaságban. A cukornál rögtön megvolt a remédium, 24 óra alatt hat koronával felemelték a behozatali vámot. T. Ház! Ez nem egyenlő elbánás. Ez nem az az út, amelyen prosperálhatunk. (Ügy van! Ügy van!) A vámok, mint rettentő súly nehezednek az egész országra. En nem mondom azt, hogy azoknál a tételeknél, ahol a magas vámot vitális ipari érdekeink szükségessé teszik, fenn ne tartsuk a magas vámot, de van egy egész halom olyan tilsztán oénzügyi vám äz egész vonalon, amely szükségtelen. Nekem a Kereskedelmi Csarnok elnöke — megmondom a nevét: Beck Gyula — a következő esetet mondotta el: ö vett Párizsban egy áruházban egy kis statuette-t 25 frankért, ami 5 pengőt tesz ki, ezt a szobrocskát itt elvámolták és 180 pengő vámot vetettek ki rá. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni! Sándor Pál: Egy szóval sem beszélek többet, csiak három határozati javaslatomat vagyok bátor benyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Első számú határozati javaslatom a követ-' kező (olvassa): «Utasíttassék a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy a magyar királyi államvasutaknak a magyar közgazdasági élet érdekében teljesíthető aktívabb tarifapolitikáját a Máv. költségvetésének olyan irányú reformjával biztosítsa, amely e költségvetés politikai nyugdíjterheinek másirányú fedezésével lehetővé teszi a költségvetés feleslegeinek a díjszabások, különösen pedig a kiviteli díjszabások mérséklésére való felhasználását.» (Helyeslés.) Miután most erre nem terjeszkedhetem ki, a magyar államvasutak tételénél fogok ennek a határozati javaslatomnak az indokolására visszatérni. Második számú határozati ja-vaslatom a következő (Halljuk! Halljuk!) (olvassa): «Utasíttassék a kereskedelemügyi miniszter úr egy Vámszaki Tanács felállítására, — ebbe a kérdésbe e pillanatban kezdtem bele —amely az érdekeltségek képviselőinek bevonásával véleményező szerv legyen a vámkezelések ellen felmerült felszólalások feletti döntésnél.» (Helyeslés.) Harmadik számú határozati javaslatom a következő (Halljuk Halljuk!) (olvassa): «Utasíttassék a kereskedelemügyi miniszter úr^ a vámtarifa revíziós bizottság összehívására és a
