Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-389
Az országgyűlés képviselőházának 38 mondottam, hanem kormányintézkedések kellenek, amelyek a visszaéléseket megszüntetik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Teljesen egyetértek ! ~ Szilágyi Lajos: Az nemzet a kormány mögött állna! — Zaj. —- Elnök csenget.) Nincs olyan törvény, amelyet a kormány, ha akarja, alkalmazni ne tudna azokkal szemben, akik visszaélnek az ő hatalmukkal. (Rassay Károly: így van!) Bocsánatot kérek, de azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi budgetnél kötelességem ezeket a dolgokat felhozni. (Elénk helyeslés.) Itt van a harmadik kérdés, amelyet felvetek, a gabonakérdés. Azt hiszem, hogy a gabonaértékesítésnél fontosabb tárgy ma nincs. (Szilágyi Lajos: Sok gazdanagygyűlés ezzel foglalkozik! Vasárnap is lesz!) En, aki negyven évig gabonakereskedő voltam és talán a legnagyobb üzletem volt Nagy-Magyarországban — nem hiszem, hogy másnak lett volna nagyobb és kiterjedtebb üzlete — és aki az egész világon kereskedtem, nem tudok elképzelni más megoldást, minthogy mos/t, amikor nehéz szívvel lenyeljük a párisi megegyezést, legalább a konzekvenciákat vonjuk le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vonjuk le a konzekvenciáját annak, hogy most már semmi sem áll útjában, hogy Romániával, Jugoszláviával együtt védjük meg az érdekeinket. Ma volt nálam Jugoszláviából egy igen érdekes ember, aki a legelső helyeken fordul meg, így van nálunk bevezetve. ö vetette fel ezt az ideát. Azt mondotta, ők is ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi, (Ügy van! balfelől.) nekik is yédeniök kell magokat azok ellen az ipari államok ellen, amelyek azért, mert mi kifelé bizonyos refakciákat adtunk, rettenetes módon felemelték a vámtételeket, ök sem tudnak megélni, ők is keresni fogják iaz érintkezésit, miután látják és meg vannak győződve arról, hogy nekünk ma eszünkágában sincs revansot venni azért, mert elrabolták tőlünk Magyarország háromnegyed részét és hogy mi is csak azt keressük, hogy megélhessünk és ők is azt keresik, hogy megélhessenek. Azt hiszem, hogy helyesen cselekszik az, aki az első lépést teszi ebben az irányban, hogy Romániával és Jugoszláviával karöltve megcsináljuk azt a blokkot, amely szükséges ahhoz, hogy Európa tőlünk vegyen és ne az óceántúli államoktól. Ha pedig az ipari államok ebbe 'nem mennek bele, nem szállítják le vámjaikat, akkor a mi kezünkben, ha a három állam együtt van, a retorziónak olyian fegyvere van, amely az ipari államokkal .szemben nagyon hatásos lesz. Nem akarom ezt most bővebben kifejteni, mert nines rá elég^ időm; lesz talán még alkalmiam erről beszélni. De amikor kézzelfoghatóan azonos érdekeink vannak, miért ne tegyünk leneseket arra nézve, hogy az együttműködés meglegyen 1 ? (Gaaí Gaston: De r a Gyosz.-nak nem ez az érdeke! A Gyosz. másképpen beszél és az előadó úr is másképpen beszél 28 igazgatósági tagság terhével a vállán! — Mala sits Géza: Hogy tudja ezt mind ellátni'? — Derültség. — Elnök csenaet.) E helyett mi történik? Összeülnek az agráriusok, a mezőgazdák — teljes tisztelettel mondom — azok, akik termelni tudnak, akik azonban az értékesítéssel esiak keveset foglalkoznak ~és a kereskedelemnek, a tőzsdének, a 'kamarának, a szakegyleteknek teljes kizárásával (Bud János kereskedelemügyi miniszter közbeszól. — Zaj.) és titokban akarják megbeszélni azokat a rendszab ályoíkat, amelyekkel magukon segíteni KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVII. . ülése 1930 május 9-én, pénteken. 395 akarnak. Azokat tehát, akik eddig évtizedeken keresztül a legnagyobb sikerrel végezték Magyarország terményeinek értékesítését s akik az értékesítéshez értenek, kizárják. A t mi niszter úr azt mondja, hogy: meg fogúik őket is kérdezni. Ha már megtörténtek az elhatározások és akkor fogják őket megkérdezni, — amint minden post fesifca történik nálunk —- akkor ez teljesen hiábavaló dolog. Itt van az élen a Futura, ez a díszes intézmény, Magyarország büszkesége, amely már annyi pénzébe került az államnak, amely már annvi kellemetlenséget csinált és ahol semmiféle ehhez a szakmához való hozzáértés nincs. Ennek vezetőségével összeül a Hitelbank, a Leszámítolóhank és a Strasszer és König cég és ezek egyszerűen bevonulnak a kormány berkeibe és olvan üzleteket csinálnak, amelyekből az egész iközösséf később csak preszszió útján kapott. A refakeiákat már hetekkel előbb megkapták ezek a nagy cégek és csak amikor már megcsinálták üzleteiket, akkor jött rá a gabonakereskedelem, hogy itt lehet valamiről szó és csak akkor fordult a földmívelésügyi miniszterhez, hop-v adja meg ezeket a refakeiákat neki is. Utólag 180 percentjét teljesítették annak, amit kívántak tőlük. Először azonban heteken keresztül^ a Futura vezetésével az előbb említett cégek élvezték azt a rendkívüli nagv előnyt, hogy ők üzleteiket lebonyolíthatták, (ügy van!) De kérdem önöket, t. uraim, — és ezt a szemrehányást közvetlenül a r kereskedelemüo-vi miniszter úrhoz kell intéznem — egyáltalában hogyan kerül az értékesítés kérdése a földmívelésügvi minisztériumhoz 1 ? (Gaal Gaston: Gabona!) A termelés a földmívelésügyi miniszterhez tartozik. (Gaal Gaston: Akkor a dohányt mindjárt át kell tenni a, pénzügyminisztériumból, mert az termelés és most a pénzügyminiszter intézi!) A dohánynál monopólium van. De hogyan lehetséges az, hogy a földmívelésügvi minisztérium — tisztelet a hivatalnoki karának, amely érti a maga dolgát — az értékesítéssel foglalkozzék? Mert nem hiszem, hogy a földmívelésügvi minisztérium' olyan nae-yon értene a gabonaértékesítéshez, sőt azt hiszem, még a kereskedelemügyi minisztérium sem ért hozzá. (Derültség.) Hogyan kerül hát ez a kérdés a földmívelésügyi minisztériumhoz'? Hogyan tartozhatik oda a borértékesítés, emelynek tisztán a kereskedelem az alapja 1 ? Hogmn magyarázzam meg magamnak ezt? Mayer János, ez a tiszteletreméltó kisgazda, akivel én nagyon szimpatizálok, hn- —an értsen ahhoz, hogy Rotterdamban, Antwerpenben. Zürichben és Manitobában hogy kalkulálják a gabonaárakati (Rassay Károly: Majd Prónay báró!) Prónay báró? Teljes tisztelettel iránta, nem hiszem, hogy neki nagy praxisa volna abban, ho^- ezt megítélje. Talán tévedek: bocsánatot kérek, nem akarok gyanúsítani. (Rassay Károly: Ketten együtt!) önök ezt megcsinálják. Csinálnak kivételeket, adnak nagy cégeknek előnyöket két ízben is, amelyeket a kisebbek nem kapnak meg, és akarnak értékesíteni. Két esetről van tudomásom, amikor úgy megjárták, hogy ennél nagyobb rajtavesztést nem lehet elképzelni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Nincs időm, hogy kifejtsem ezt. Csúnyán beleestek. Természetesen bele kellett esni egy ilyen dologba, mert akik nem értenek az értékesítéshez, akik nem ismerik a külföldi üzanszokat, a külföldi szokásokat, akiknek nincsenek külföldi összeköttetéseik, azok most egy55
