Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-381
Az országgyűlés képviselőházának 381 Napirend szerint következik a mentelmi bizottság 884. számú jelentésének tárgyalása sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 9223/1929. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. 10.340/7— 1929. számú megkeresése szerint Somlyó Gyula feljelentésére ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított, mivel a «Népszava» politikai napilap 1929. évi május hó 26-i számában «Rokkantegylet pöre» feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei: «Rágalmazó levél, melyből egy szó sem igaz», «... összeállott egy társaság, amely mindenféle vádakkal és rágalmakkal áskálódott», «... Több tanút hallgattak ki, akik valamennyien azt bizonyították, hogy a Rokkantegyletben minden a legnagyobb rendben van», «... A bíróság több ilyen rágalmazót elítélt», «... Felfüggesztette a bíróság az eljárást», «... míg azok ja perek, amelyeket néhány a Somlyó társaságához tartozó rokkant indított, be nem fejeződnek...» az 1914 : XLI. te. 1. §-ába ütköző, 3. <§>-a 2. bekezdés 1. pontja szerint minősülő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének ismérveit látszik feltüntetni. A cikk névtelenül jelent meg, annak szerzőjét az illetékes szerkesztőség erre felhatalmazott tagja a nyomozó hatóság eljáró közege közvetlen felhívására sem nevezte meg, így a sajtójogi felelősség Farkas István országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, — felelős szerkesztő a bírói ítélettel elrendelt helyreigazító nyilatkozatot közzétette — zaklatás esete forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, hogy a mentelmi bizottság javaslatát, amely szerint a Ház Farkas István képviselő úr mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag ne függessze fel, méltóztatik-e elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és Farkas István képviselő úr mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság 885. számú • jelentésének tárgyalása Propper Sándor országgyűlési képviselő mentelmi jogának általa bejelentett megsértése tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! Propper Sándor országgyűlési képviselő a képviselőháznak 1929. december hó 10. napján tartott 337. ülésében mentelmi jogának megsértését jelentette be, mert Szegeden 1929. évi október hó 27-én, mikor az ottani munkásság és polgárság együttes ülésén a szociáldemokrata párt r képviseletében beszédet mondott, a hatóság részéről jelen volt rendőrtisztviselő előzetes figyelmeztetés nélkül tőle a szót megvonta és >az ülést feloszlatta. Nevezett képviselő szóval előadta bejelentésében, hogy a szómegvonás, akkor történt, mikor a «gyalázatos ajánKtfPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXVII. ülése 1930 április 11-én, pénteken. 25 lási rendszerről» beszélt és ezeket is mondotta: «Gerinces Parlamentre van szükség, melyben nem ülnek kinevezett szolgabírák és főispánok és nem ülhetnek olyanok, lakik fuldokolnak a panamákban.» A mentelmi bizottság egyéb adat hiányában a bejelentő képviselő előadását meg nem cáfoltnak tekinti és úgy találja, hogy a gyűlésre kiküldött rendőrtisztviselő azzal a tényével, hpgy a képviselőtől fentebb idézett állításai után a szót megvonta, őt képviselői kötelességei és joerai gyakorlásában nem akadályozta, hanem a parlament további nyilvános gyalázását, tekintélyének és súlyának rombolását tette lehetetlenné, miért is a képviselő mentelmi jogának megsértését nem látja fennforogni. A gyűlés feloszlatása tövényességének vagy törvénytelenségének elbírálása a bizottság hatáskörén kívül esvén, abban a kérdésben javaslatot annál kevésbbé tehet, miután annak vizsgálata — az előadottakra figyelemmel — a vélt mentemi sérelem elbírálása szempontjából közömbös. A mentelmi bizottság javasolja a t. Képviselőháznak: mondja ki, hogy ebben az esetben Propper Sándor országgyűlési képviselő mentelmi joga nem sértetett meg. Elnök: Kíván valaki szólni? Urbanics Kálmán jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! En a mentelmi bizottság javaslatával szemben javaslom azt, hogy méltóztassék az ügyet a mentelmi bizottságnak visszaadni új jelentéstétel céljából. Javaslom pedig ezt azért, mert a mentelmi bizottság kizárólag az ez ügyben eljárt rendőrtisztviselő vallomása alapján hozta meg ismert határozatát, már pedig aki gyűlésekre jár, az tudja azt, hogy a rendőrtisztviselők a legtöbb esetben nem gyorsírói feljegyzések alapján tesznek jelentést, hanem vagy emlékezetből, vagy jegyzetek alapján. Már pedig az ez ügyben eljárt rendőrtisztviselőt ez esetben nem lehet elfogadni elfogulatlan tanúnak, hanem igenis szükséges, hogy megállapíttassék az, hogy ezek a. kijelentések megtörténtek-e, igen, vagy nem. Ettől eltekintve is én szükségesnek tartom, hogy rámutassak arra a gyakorlatra, amely újabban kezd kialakulni a képviselőkkel szemben. Szükségesnek tartom, hogy rámutassak arra, miszerint a rendőrhatóságok egyáltalában nem tisztelik a képviselők mentelmi jogát. De feltéve, hogy mindaz igaz, amit itt a rendőrtisztviselő jelentett, — amit én a már előbb elmondottak alapján joggal vonok kétségbe, — az sem jogosította volna fel a rendőrtisztviselőt arra, hogy egy képviselőtől a szót megvonja. Ha az a képviselő olyan kijelentéseket tesz, amelyekkel akár a parlament tekintélyét, akár a törvényt sérti, módjában van az illető rendŐrtisztviselőnek jelentést tennie és e jelentés alapján az ügyészség, ha ennek szükségét fennforogni látja, tudni fogja, hogy miképpen járjon el az illető képviselővel szemben és a Háznak a határozata alapján a törvény előtt felelni fog az illető a tett kijelentésekért. De egyszerűen csak megállapítani a rendőrtisztviselő kijelentése alapján, hogy egy képviselőtől joggal vonta meg a szót, mégsem lehet. Ha erre a gyakorlatra méltóztatik rátérni, akkor a jövőben egyáltalában nem lehet bírálatot mondani, hiszen ennek a bírálatnak a határa, a nélkül is korlátozva van és ma már nem képviselőkkel szemben, ott talán ritkábban, de más alkalmakkor sokkal gyakrabban fordul elő ehhez hasonló eset. Hivatkozhatom arra, 4
