Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

Ï0 Az országgyűlés képviselőházának rendszer van, akkor ez az a terület, ahol ezt tűrni és elnézni nem lehet. (Helyeslés.) Ugyancsak én magam tudnék nem egy olyan helyzetet felsorolni, amelyekben szintén ilyen alacsony munkabérekkel visszaélés történik. Biztos vagyok afelől, hogy ha majd idejövünk a másik törvényjavaslattal, — amellyel pedig ide fogunk jönni, — meg fogjuk találni a módját annak, hogy ezeket a kérdéseket helyesen oldjuk meg a munkások érdekében, de a gazdasági élet érdekében is. (Helyeslés jobbfelől.) Azt a vádat sem tudom magamévá tenni, amely arra vonatkozik, mintha a kormány közömbösen nézné ezeket a dolgokat. Méltóztattak az iparfelügyeletet kritizálni. En csak azt mondhatom, hogy ebben a tekintetben nagyon sokban egyetértek igen t. képviselőtársaimmal. Az iparfelügyeletet átorgánizálni akarom a mai kor követelményeinek megfelelően. (Elénk helyeslés.) Nem helyeslem, hogy az csak a kiazánvizsgálatokban merüljön ki. Én már a tervet elkészíttettem és két dolgot várok az iparfelügyelettől: erősebb szociálpolitika érvényesítését, de erősebb gazdaságpolitikát is. Nekem azért kellenek ezek a^ szervek, hogy segítségükkel mindig tisztán lássam a gazdasági helyzetet és azután tudjam, hogy a kormányzatnak hol kell belenyúlni a dolgokba és hol kell segíteni. (Elénk helyeslés a bal- és a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Az igen t. ellenzék részéről, specialiter a ' szociáldemokrata képviselőtársaim részéről méltóztattak azt mondani, hogy végeredményben nincsenek meg az előfeltételek, mert hol van a nyolcórás munkaidő, (Rothenstein Mór: Ügy van! Hol van?), hol vannak a kollektív szerződések? Ezidőszerint a nyolcórai munkaidőről nem akarok itt nyilatkozni. Méltóztatnak tudni, hogy ez tárgyalás alatt áll és a miniszterelnök úr vezetésével értekezlet volt ebben a kérdésben. Várjuk az érdekeltségek megjegyzéseit, es hiszem is azt, hogy az okos és józan meggondolás találkozni fog, nem fog túlzás bekövetkezni ezen a téren és meg lehet találni a megoldást. A kollektív szerződéseket illetőleg két álláspont lehet Az egyik az, hogy az állam kötelezőleg rendeli el azokat. En nem mernék erre vállalkozni és nem hiszem, hogy magának a munkásságnak is érdeke lenne ez. A munkásságnak is egy érdeke van, — és ezt az egyik szociáldemokrata képviselő úr helyesen mondotta a pénzügyi bizottságban — a lehető gazdasági szabadiság, az, hogy szabadon állapíthassák meg a szerződés feltételeit és szabadon mérkőzhessenek Össze. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Malasits Géza: Úgv van!) Ügy van, t képviselő úr, csak egyben van különbség, abban a tekintetben, — amint a bizottságban is mondottam — hogy én a szabadságot csak egyformán értelmezem. Nem tudom a szabadságot a világnézleti felfogáshoz és más feltételekhez kötni, én csak azt a szabadságot ismerem el, amely mindenkinek egyformán kijár. (Elénk helyeslés a bal- és a jobboldalon és a középen.) Mihelyt ebben az értelemben egyet fogunk érteni és nem ahhoz kötik a szabadságot hogy az illető benn legyen a szociáldemokrata szakszervezetben, vagy ne legyen benn, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) higyje meg, t. kénviselőtársam, akkor sok olyan kérdést meg fogunk oldani és könnyen fogunk megoldani, amelyek ma talán nehezeknek látszanak. (Malasits Géza: De most sem itt, sem ott nem szabad szervezkedni! Ez az igazság! Keresztény alapon sem engedik a szervezkedést!) S t uraim, én a kollektív szerződéseket illetőleg azon az állásponton vagyok, hogy ha 1. ülése 1930 qprilis ll-én, pénteken* ezek ilyen alapon jönnek létre, akkor érdekében állnak a gazdasági életnek is, mert biztonságot teremtenek a munkások és a munkaadók felé, de ezek erőszakolt keresztülvitelét a legszerencsétlenebb megoldásnak találom. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Arra nézve, hogy ezt a kérdést nálunk helyesen^ fogták fel, hivatkozhatok bíróságaink eljárására, amely helytálló és ebben a tekintetben egy nívón áll bármely külföldi állam hasonló kérdésben elfoglalt álláspontjával. T. Ház! Hallottam azt a megjegyzést is és olyan beállításban a t. képviselőtársaim részéről, mintha a munkanélküliséggel szemben mi tulajdonképpen — nem tudom — a helyzetet takargatnánk s hogy mi ebben a tekintetben semmit sem teszünk. Ezt a kérdést különösen kiélezte Kéthly Anna igen t képviselőtársam. T. Ház! Malasits igen t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy nézzük meg, Anglia mit tett ezen a téren. Méltóztassék elhinni, hogy nem volna boldogabb kormány és boldogabb miniszter, mint én, ha uf van azt mi is meg tudnánk csinálni, amit Anglia és Amerika megtesz, mert ahhoz ott nem kell nagyon nehéz elhatározás. Gazdag államok, jó sorsuk van, azt tehetik, amit a legjobbnak találnak és amit könnyedén meg tudnak tenni és nem kell ezer és ezer akadállyal megküzdeniök, amivel pedig nekünk meg kell küzdenünk. De emlékezetemben van, amit a hágai megegyezéssel kapcsolatban gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam itt mondott és ezt figyelmébe ajánlom igen t képviselőtársaimnak. Azt mondotta ő, hogy az ellenzék erejét nem fokozza, — nem szószerint idézem —• ha mindig negatív, hanem az ellenzék erejét az fokozza és növeli meg, ha elismeri más eredményét (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Nagy és éles az ellentét az angol parlamentben is. Nézzék meg az angol^ parlamentben ebben a tekintetben a munkásság képviselőit Ott is erős az ellentét a konzervatívés a munkáspártok között. De az nem fordul elő, hogy az egyik ne ismerje el a másik eredményét és ez adja meg nekik azt az erkölcsi erőt, amely képessé teszi őket a nagytömegek előtt való érvényesülésre. (Malasits Géza: A munkásosztály ott nem olyan vogelfrei, mint nálunk! Ez az igazság!) Engedelmet^ kérek, nem akarom hibáztatni a t képviselőtársamat, mert talán vannak más okok, amelyek kényszerítik önöket a folytonos negatívumra és kényszeríti talán a mi közvéleményünknek ilyen irányban való erős elterelődése, mert minden, ami negatívum, jobban tetszik a közönségnek, hamarább hajlandó elfogadni; de meg kell szoktatniuk önöknek a maguk tömegeit, mint- nekünk is a mi közvéleményünket, hogy a negatívum nem teremt, a negativum csak öl és a pozitívumok útján kell haladni, ha vannak pozitívumok, azokat el kell ismerni, mert ez áll a nemzet és az ország érdekében. (Helyeslés a jobb- és báloldalon.) T. Ház! Ezek után kérdem, hogyan tehetnek szemrehányást? Elmondtam ugyan már, de Napóleonnal tartok, hogy az ismétlés sohasem árt. Engedelmet kérek, emlékezzenek csak vissza arra

; amikor én átvettem a kereskedelemügyi tárcát, a legnehezebb viszonyok között, erősen előrevetette az árnvékát a munkanélküliség. A világ pénzniacának helyzete a legnehezebb. Belső tőkénk, sajnos, nincs, azok a szerencsétlen csanások, amelyek bennünket értek, tönkretették. (Pakots József: A kormány is egy szerencsétlen csapás!) Rá vagyunk utalva, hogy más tőkékkel dolgozzunk. Végeredményben le-