Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

Az országgyűlés képviselőházának' 381. nagy óvatosságot és körültekintést igényel. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez magyarázza meg azt is, hogy a Nemzetközi • Munkaügyi Konferencián a megállapodás létesítésekor az összes nemzetek bizonyos tartózkodással voltak éppen azzal az indokolással, amely itt hallatszott a Házban, hogy a minimális munkabér maximális munkabér is lehet és igazságtalanságot igazságtalansággal tetéz. A magam részéről nyiltan és mindig azon a nézeten vagyok, — és ezen a helyen kétszeresen, — hogy rosszul képviselném azt a hivatást, amelyet betöltők, ha azt állítanám, hogy én csak a vállalatoknak vagyok a minisztere. Nekem éppen olyan kötelességem a munkások miniszternek is lenni, (Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) sőt kétszeres kötelességem a munkások miniszterének lenni, (Rothenstein Mór: Nem vesszük észre

Î — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) mert véleményem szerint, csak a munkaerő az, amelyen felépül az ország sorsa. De ugyanakkor ne kívánja és nem is kívánhatja tőlem senki, hogy szélsőséges álláspontokat képviseljek, (Ügy van! balfelől.) mert én is azt mondom, nagyon könnyű azt beállítani, hogy nálunk alacsonyak a munkabérek, végeredményében azonban gazdasági viszonyaink is mások. Egészen más a helyzete egy olyan államnak, — nem is beszélek azokról az államokról, amelyek a világháborúban nem vettek részt, tehát ezt a katasztrófát nem élték át, — amely államban teljesen leírt vállalatok vannak, amelyeknek megvan a saját forgótőkéjük, s amely vállalatok már kiszabadultak abból a fázisból... (Pakots József közbeszól.) Igen L Pakots képviselőtársam, én sohasem vontam kétségbe az ön irodalmi elsőbbségét, de engedje meg, gazdasági tekintetben én jobban ismerem a kérdést. (Zaj. — Pakots József: Ne legyen olyan érzékeny a miniszter úr! Ténveket állapítottam meg! A békeidőben is a legalacsonyabbak voltak a munkabérek Magyarországon! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Éppen azért, mert én átengedem neki az egyik téren az elsőbbséget, engedje meg, hogy a másik téren azt magáiménak mondhassam. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urak erős támadásokat intéztek a kormány ellen. Nem egyezik meg a parlamentáris szabadsággal, ha az ellenkező vélemény megnyilvánulását megakadályozzák. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nagyon örülök, hogy ezek a kérdések felvetettek, mert hiszen helyes, hogy ezek a kérdések tisztáztassanak. Igazuk van a képviselő uraknak, a békében is rosszabbak voltak nálunk a viszonyok, sőt hivatkozhatnának rám, akinek a gyermekmunkáról, az otthonmunkáról értekezéseim vannak és kívántam ezeknek a kérdéseknek megfelelő megoldását. (Gál Jenő: Szóval, irodalommal tetszik foglalkozni! — Mala sits Géza: A fejére olvassuk majd! — Zaj.) Nem szépirodalommal, de ha szépirodalommal tudnék foglalkozni, annak is igen örülnék és boldog volnék. (Zaj a szélsőbaloldalon. -~ Elnök csenget.) Ez a kérdés azonban a gazdasági irodalom körébe tartozik. A magam részéről csak azt mondonv hogy aki a békében látta Európa gazdasági fejlődését, annak tudnia kell, hogyan alakult à világháború előtt Európa gazdasági struktúrája és igen t. képviselőtársaimat csak egészen röviden akarom figyelmeztetni arra. hogy az egész európai gazdasági élet megváltoztatása tulajdonképpen az úgynevezett német Zollverein következménye, amikor az úgynevezett Li=t-féle teória alapján a védvámosrcndszer kialakult. Ennek már száz éve. MélKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXVII. ülése 1930 április 11-én, pénteken. 9 tóztassanak utánanézni, hogyan alakult "ki. Az első fázis kivétel nélkül minden országban az, hogy először a tőke áramlik oda, — rendszerint idegen tőke — amely vállalatokat alapít, majd később bekapcsolódik a saját tőke, az egyes országok részéről, a bankok alapítják, avagy finanszírozzák az iparvállalatokat. Az utolsó fázis az, amikor a vállalat le van írva, amikor az alaptőkéjét ki tudta egyenlíteni, mikor egy pengőben, vagy pedig egy márkában, vagy nem tudom miben könyvelik el az egész vállalat berendezését, amikor ott van a háttérben a saját, önmaga által való finanszírozás lehetősége, akkor van tulajdonképpen kialakulva és kiépülve az a vállalat. S ha a háború előtti Magyarország helyzetét is veszem, nálunk az iparfejlesztés és az ipari fejlődés tulajdonképpen az 1900-as években kezdődött erőteljesebben, ezt a fázist járja először és nem ok nélkül szoktam rá hivatkozni, de el is kell ismernünk, hogy a magyar pénzintézeteknek nagyon nagy részük volt az ipar fejlesztésében. Sajnos azonban, a világháború megakadályozta a következő folyamatot. De nemcsak megakadályozta, hanem miután iparvállalataink nagyrésze Önálló leírt tőkével, megfelelő forgótőkével rendelkezett, még azt a forgótőkét is elvitte, ami volt, az állótőkében azokat megtámadta, és ott állunk harmad-, negyed-, ötödüzemekkel. Ezek tehát az indokok. En elismerem a többi indokokat is, amelyeket abszolúte nem teszek vizsgálat tárgyává, hogy talán lehetne többet elérni, hogy lehetne egyenletesebb megoszlást a jövedelmek terén elérni stb.. de végeredményben itt van a súlypontja annak, hogy akkor, amikor erős világkonkurrenciával állunk szemben, miért nem tudjuk mi, bármennyire a szívünkön fekszik és óhajtanok is, azokat a viszonyokat elérni a munkabérek terén, amelyeket más államok, amelyek nálunk kedvezőbb helyzetben vannak, elértek. Ez hozzátartozik ta kép helyes megítéléséhez, mert csak így látunk nyiltan és tisztán, és ne áltassuk magunkat olyan dolgokkal, amelyek tulaj donkénpen nem léteznek. Ezek olyan nehézségek, amelyeknek elhárítása, sajnos, nem rajtunk múlik. De méltóztassanak még azt is hozzávenni, hogy iá mi egész gazdasági életünkben nincs különbség ipar és mezőgazdaság között. A tőke szempontjából a helyzet ugyanaz, még eggyel tetézve, azzal, hogy mi kénytelenek vagyunk a legdrágább tőkét, az elvett forgótőkét egy nagyon drága kamatozású tökével pótolni. Ennek kell először megszerezni az ellenértékét és csak azután jönnek az egyéb kérdések, amelyek megoldásra várnak. Ez az. amit az ilyen kérdések megítélésénél figyelembe kell venni. "En azonban <

A magam részéről azt tartom, — és ebben teljesen e^vetértek az összes felszólalt urakkal, — hogy a helyes egyensiily megteremtése a munkabér és a tőke között elsősorban magának a tőkének az érdeke. (Ügy van! Ügy von! balfelől.) Minden más dolgot ki kell zárni és csak olyan kérdés megvalósítására kell törekedni, amely ezt az egyensúlyt megteremti. (Malasits Géza: A farkasnak tetszik mondani, hogy nem szabad bárányhúst enni!) Ezért van az, hogy ennek a törvényjavaslatnak is megvan a mnga jelentősége és fontossága. Méltóztatott azt is mondani. — egészen objektíve, azt hiszem, Peyer Károly képviselőtársam mondotta, — hogy még a nemzetközi megállapítások is elsősorban a meg nem felelő munkabérek ellen irányultak. Kétségtelen, hogy ennek a törvényjavaslatnak elsősorban ez, lenne <a hivatása és pedig azért, mert, ha valahol kitízsórázás, ahogy tudományosan jelzik, izzasztási 2