Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-381
8 Az országgyűlés képviselőházának 38 őket csendőrszuronnyal és rendőrkardokkal elhessegetni a főbb utcákról... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék az ilyenirányú fejtegetésektől tartózkodni, amelyek a társadalmi osztályok közötti gyűlölet felkeltésére alkalmasak. (Zaj.) Malasits Géza: Már be is fejezem. Egy ideig el lehet^ hessegetni a nyomort, a kétségbeesést a főutcákról, sőt ennek az országháznak megszentelt térségeiről is, de amikor ez a nyomor, ez a kétségbeesés túlzottan felhalmozódik a tömegekben, akkor erupció következik és az erupciót semmiféle szép beszédekkel, sem litán iával, sem harangozással, sem rendőrkarddal nem tudjuk megváltoztatni. Most még van idő, uraim, most meg eszméljenek magukra és ne áldozzák fel két tucat kapitalista érdekeiért sok tízezer magyar munkás életérdekeit, A törvényjavaslatot elfogadom, az adott esetben nem tehetek mást, bár nem hiszem, hogy valami hatása lenne. A kormánynak sem általános politikájában, még kevésbbé munkásügyi politikájában nem tudok bízni azok után, amik történtek. En, mondom, elfogadom a javaslatot, bár nem hiszek eredményében, de ez alkalommal is azzal a figyelmeztetéssel fordulok mindenkihez, aki Magyarországon a közügyekbe beleszól, vigyázzanak az urak, idejében tegyenek intézkedéseket a tömegnyomor megszüntetésére, mert ha nem tesznek intézkedéseket, magukra vessenek a következményekért. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki sincs feliratkozva! Elnök: Senki feliratkozva nem. lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólani 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani! Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! A nemzetközi egyezményeknek az a sorsa rendesen a parlamentekben, hogy minden különösebb megjegyzés nélkül elfogadtatnak. Talán a régi időben, amikor egy-egy vasúti, avagy postai, esetleg itt-ott egy iparjogvédelmi nemzetközi egyezményről volt szó, még érthető ez. Ma azonban azt látjuk, hogy tulajdonképpen a gazdasági, társadalmi és kulturális életnek mind nagyobb területe az, — annak ellenére, hogy erős választófalak vannak a különböző nemzetek között, — mégis nemzetközi megállapodások jönnék létre. En fel tudnék sorakoztatni nagyon sok ilyen egyezményt. Csak a közelmúltban is voltak próbálkozások és bizonyos^ megállapodások a Népszövetség előtt gazdasági kérdésekben. Kétségtelen azonban, hogy ma különösen a szociálpolitikai egyezmények azok, amelyek vezetnek és amelyek az Összes nemzetek részéről leginkább elfogadásra is találnak. Ez feltétlenül azt jelenti, hogy az a szerv, amely ezekkel az egyezményekkel, ezeknek a megállapodásoknak létrehozásával foglalkozik: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, jól ( és^ lelkiismeretesen teljesíti a maga hivatását és kötelességét s talán az is hozzájárul ezek széleskörű elterjedéséhez, hogy ezek az egyezmények azok, amelyek lehetőleg mentesek a politikától, ami mindenesetre sokkal közelebb tudja hozni a népeket egymáshoz, mint olyan kérdések, ahol a politika átveszi a szerepet és ezáltal az ellentéteket nem tudja megfelelően kiegyenlíteni. Az a nemzetközi egyezmény, amely most az igen t. Ház előtt tárgyalás alatt van, szintén egy ilyen nemzetközi egyezmény, amelyről azt látom, hogy azt a t. Ház a maga egészében elfogadja és magáévá teszi. Nem értem az 1. ülése 1930 április 11-én, pénteken. igen t. szociáldemokrata pártot abban a felfogásában, hogy ezt az, egyezményt végeredményben olyan egyezménynek tekinti, amelyet azért vett elő a kormány, mert talán nem tudná egyéb dolgokkal foglalkoztatni a Házat, amelyet elneveznek kirakattörvényjavaslatnak, amelytől a szociáldemokratapárt nem vár semmi különösebb eredményt. En egészen másként jártam volna el igen t. képviselőtársaim helyében. Nemcsak elfogadtam volna ezt a törvényjavaslatot, de határozottan örömmel üdvözöltem volna és ezt fenntartom most is, mert ez a nemzetközi egyezmény, ha elfogadtatik, végeredményben akárhogyan vesszük, de egy lépés és haladás a szociálpolitika terén. (Ügy van! Ügy van!) De nem osztom igen t. képviselőtársaimnak felfogását a tekintetben sem, hogy úgy állítják oda a kormányt, minthogyha csak elvétve és némelykor jönne ide ilyen szociálpolitikai javaslatokkal, pedig nyugodtan merem állítani, hogyha ennek a kormánynak ténykedését objektíve, tárgyilagosan bírálják el, azt kell látniok, hogy többet tett a szociálpolitika terén, mint sok más kormány. (Malasits Géza: Látjuk a Társadalombiztosítónál. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bud János kereskedelemügyi miniszter: Számolnunk kellett a gazdasági erőviszonyokkal is, mertaz okos és józan szociálpolitikának is van határa: az ország gazdasági teljesítőképessége. (Ügy van! Ügy van!) Mindaz a szociálpolitika, amely túlmegy ezen a határon, lehet látszatkérdés, de sohasem oldhatja meg a kérdést, és éppen azoknak létét és exisztenciáját ássa alá, akiknek érdekében készült. (Ügy van! Ügy van!) Azt méltóztatnak mondani, hogy ez a törvényjavaslat végeredményben és . alapjában véve csak egy nemzetközi megállapodás, amelyet követniök kell más törvényes felhatalmazásoknak, amelyek nélkül ez nem érték. Kérdik az urak, hogy miért nem jött a kormány mindjárt most ezekkel a törvényes felhatalmazásokkal, ha értéket akar teremteni ezzel a törvényjavaslattal. En azt hiszem, erre Tobler és Kocsán igen t. képviselőtársaim mutattak rá helyesen, akik egészen objektíven megállapítotok azt is, hogy nem könnyű kérdésekkel állunk szemben. Mert a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia szervezete, ne méltóztassék annyira lekritizálni, — ne méltóztassék mindig a munkaadókat feltétlenül csak mint a munkásprobléma ellenségeit beállítani, — ez a szervezet egészen ügyesen v«an megoldva. Mert gazdasági problémákat és .mindenféle gazdasági kérdést csak a két irányzatnak egymással való megértésével lehet megoldani és ott vannak azután a közvetítő szerepet betöltő kormánykiküldöttek is. (Helyeslés.) Ha a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia óvatos volt ezeknek a megállapodásoknak létesítésében, ennek igenis megvolt a maga oka, mert igenis, óvatos volt abban az értelemben, amire Malasits igen t. képviselőtársam is mostt mutatott rá, hogy vigyáznunk kell, hogyan haladunk ezen az úton, mert amennyire helyes, hogy^ ahol igazságtalanság van a munkabér alakulásban, ott közbelépjünk, éppen annyira vigyázni kell, hogy törvényhozási intézkedések eredményeképpen ne jöjjenek létre .olyan^ állapotok és viszonyok, amelyek egyenesen ártalmára is lehetnek a munkásoknak. Könnyű kimondani az úgynevezett minimális munkabér megállapítását, de azt keresztülvinni az egész vonalon úgy, hogy ne váljék esetleg a gazdasági élet kárára, de ne legyen magának a munkásnak kárára sem,
