Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-381
Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1930 április 11-én, pénteken. 7 most kérdem a t. Képviselőházat, kérdeni önöket, a magyar képviselőket, annyira érdeke ennek az országnak az, — hogy Viczián képviselő úr nyelvén beszéljek — hogy idegen faj úaknak ekkora lehetőséget adjunk, (Viczián István: Hát idegenfajúak?) hogy ez a család magyar munkások tízezreit a legkétségbeesettebb állapotba tartsa? Erdeke a magyar államnak, hogy rendőrséggel,, csendőrséggol, szuronnyal megakadályozza ezeknek szervezkedését, akik nem akarnak semmi egyebet, mint hogy jól lakjanak, rendesen ruházkodjanak és emberhez méltó lakáshoz jussanak? És még egyet, t. elvtársaim... Elnök: Méltóztassék figyelembevenni, hogy à Képviselőházban méltóztatik lenni és az elvtárs kifejezéstől szíveskedjék tartózkodni. Malasits Géza: Már megint. Bocsánatot kérek. Elnök: Meg vagyok győződve, hogy csak szóhiba volt a képviselő úr részéről. Malasits Géza: T. Képviselőház! A magyar államnak, ennek a megcsonkított f Magyarországnak érdekében áll, hogy munkásai az^ emberi megélhetésnek olyan fokára kerüljenek, amely lehetővé teszi számukra a munkánál elvesztett erejük pótlását, lehetővé teszi szamukra gyermekeik tisztességes felnevelését, lehetővé teszi azt, hogy ne tizenhatan lakjanak egy szobában a keresztény erkölcs nagyobb dicsőségére, hanem szülők és serdülő gyermekek legalább külön-külön lakjanak, lehetővé teszi számukra, hogy takarékossággal öreg napjaikra félretegyenek valamit és ezzel a nemzeti vagyont szaporítsák. Ezt tehát lehetővé kellene tenni és meg kellene tenni úgy, hogy ne kelljen a magyar államnak a pénztárba belenyúlni, hanem egyet kellene tennie, lehetővé kellene tenni törvényes határokon belül a szervezkedést, nem kellene a kapitalista érdekeltséget egyoldalú védelemben részesíteni és nem volna szabad megengedni, hogy serdülő gyermekek, leányok és fiúk nyomorúságát kihasználva, ezek a kapitalista vállalatok milliókat préseljenek ki elgyengült gyermekek munkaerejéből. Hogy azonban idejussunk, ahhoz a szociális belátásnak olyan mértéke kell, aminőt én, sajnos, ebben a Házban nem tapasztaltam, csak talán tegnap, amikor ez a vita folyt, villant fel valami, hoery az urak érzik a lelkiismeretfurdalást. érzik, hogy valamit tenni kell, mert nem lehet érdeke a magyar államnak, hogy egy marék kapitalistának, akinek semmi 'más érdeme nipcs. mint az. hogy egy t>ár piszkos arannyal jött a^z országba, kiszolgáltassák _ a magyar munkást,, a magyar munkasnőt. a jövő generációt. Kivel akarják öntik Nagy-Magyarországot visszahódítani? Ezzel a csenevész generációval, amely hetenként 8—10 pengőért robotol a kani talistá.knak'? Mondjanak le az urak az ilyen illúzióról, de mondjanak le főleg arról, hogy egypár kenettel jes szóval, kenetteljes magyarázattal a helyzeten változtatni lehessen. Ahhoz, hogy ezen a helvzeten változtassunk, kemény elhatározás kell. Es itt meg kell még említenem, hogy az urak valahogy egy bizonyos dologra vannak felhangolva és ezt állandan hangoztatják. Napok óta hallom a t. túloldalon ülő képviselő uraktól, nemcsak itt a Házban, hanem a Házon kívül is, hogv hát mit akartok tőlünk. ott van Anglia, ott elvtársaitok vannak kormányon és mégsem tudták a munkanélküliség kérdését megoldani 1 ? Ezzel akarják az urak lázongó lelkiismeretüket megnyugtatni? Hisz: az angol munkanélküliségnek egészen különleges okai vannak. Már 1912—13-ban, tehát a háború előtt ugyancsak nagy volt a munkanélküliség Angliában, de az angol munkanélküliség az angol államot nem érinti katasztrofálisan, mert hiszen a munkanélküliek kapnak munkanélküli segélyt s így valamiképpen a vízen felül tudják magúkat tartani, de mi a helyzet nálunk? Mi tegnapelőtt tartottunk egy csomó gyűlést, de nem mertünk beszélni a gyűléseken, mert majdnem kitört ä torkokból a kiáltás, hogy uram, még nem ebédeltünk. Meg vagyok róla győződve, hogy az angol munkáskormány megtalálja a módját annak, hogy munkaalkalomhoz juttassa azt a 250.000 munkanélkülit. A munkanélküliek támogatására valószínűleg nem fog 250.000 pengő értékű közmunkát elrendelni, hanem olyant, amely a munkások tízezreit fogja foglalkoztatni. Németországban már csökken a munkanélküliség. Ausztriában 30.000-rel csökkent és az osztrák állam, amely munkanélküli segélyt fizet, a belső tőkegyűjtés tekintetében mégis sokkal jobban áll, mint a magyar állam. Mindent összefoglalva, arra kérem a t. Ház tagjait, hogy necsak időközönként, amikor a miniszter udvariasságból és külpolitikai látszatból jön ide egy ilyen törvényjavaslattal, buzogjon fel az urakban a szociális lelkiismeret, hanem minden alkalommal, amikor a munkásságról van szó. (Pakots József: Beszélhetsz jó vitéz.) En nem azért mondom ezt az uraknak, mintha mi inferioris emberek lennénk, gyengék, akik az urak kegyére volnánk utalva, hanem azért mondom, mert a válság súlyosabb, mint önök, politikusok hiszik. Itt nemcsak gazdasági válság van, hanem súlyos szociális válság kontúrjai is mutatkoznak, a társadalom felbomlásának, a magyar társadalom atomizálódásának olyan képei tárulnak elénk, amelyek hovatovább fenyegetővé válnak nem reánknézve, akiknek semmink sincsen, tehát nem is veszthetünk semimit, hanem azokra nézve, akiknek van valamijük, van vesztenivalójuk. Akiknek van valamijük, kissé menjenek hátra igényeikkel. Nagyon helyesen mondotta Pronper t. képviselőtársam, hogy a bankigazgató úr nem akar lemondani igényeiről, az alatta lévő igazgatók ugyancsak nem akarnak lemondani, egy gyárban, amelyben békében egy igazgató volt, ma hat igazgatót találunk, mindenütt százezer pengőnél magasabb fizetésekkel. A sárvári cukorgyár igazgatója 200000 nengőt kap egy esztendőben fizetéssel, jutalékkal együtt, a munkás pedig 20 fillér órabért kap. Senki sem akar tehát lemondani Most mi történik? Lefelényomás és ehhez a lefelényomásthoz a magyar kormány hathatós támogatást ad azzal, hogy lehetetlenné teszi a munkás szervezkedését, a védekezést a felülről jövő Itanitalista nyomás ellen. Azt méltóztatik gondolni, hogv ennek a Bedáux-rendszernek. vagy Taylorrendszernek, vagy más^ bérfizetési rendszernek az a céllá, hogy racionálissá tegye a termelést? Az a célja, hogy 30%-kai többet produkáltasson a munkásokkal. 20%-kai kevesebb bér mellett. Ez a helyzet azért, hogy ne kelljen egy igazgatót elbocsátani és a vezérigazgató életstandardjából ne engedjen le egy fityinget sem. Csak a munkás, a kisiparos, a kisember vetkőzzék le nőrére. szenvedje végig ennek a gazdasági válságnak minden baját és nyomorúságát, a felsőbb társadalmi rétegek, mint a miniszterelnök úr magát kifejezte, szőrmentén maradjanak, szárazon úszszák át a gazdasági vízpzönt, amely nyakunkra szakadt. Ez, uraim, nem fog menni. Egy ideig türelmesek az emberek, egyideig lehet őket vigasztalni azzal, hogy irne a kormány, hoz majd törvényjavaslatot, amelyben megállapítják a legalacsonyabb munkabért, egyideig lehet
