Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-372

Az országgyűlés képviselőházának 872. \ Éppen ezért kérném, hogy a 46. § 3. bekezdését olyképpen méltóztassék megváltoztatni, hogy abban a g), h), %), k), n) pontok közül csupán az i) pont maradjon meg. Természetesen a következő bekezdés értelmében ezekben az ügyekben minden egyes esetben névszerinti szavazás is tartandó. Kérném indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Ami a törvényhatósági tanács nyilt vagy zárt ülésén való tárgyalásának kérdését illeti, legyen szabad itt megemlítenem azt, hogy a törvény előkészítői is bizonyára úgy fogták fel a dolgot, hogy vannak olyan kérdések, amelyeknek a nyil színen, nyil plattformon való tárgyalása nem kívánatos. Elhiszem azt, hogy egy szűkebb testületben fordulhatnak elő kérdések, amelyeket zárt ülésben kell elintézni, azonban azt nem tudom megérteni, miért szükséges, hogy a törvény eleve kényszerítse ezt a bizottságot arra, hogy zárt ülésben tárgyaljon olyan kérdéseket is, amelyeknek nyilt ülésben való tárgyalása még ennek a törvényhatósági tanácsnak is kellemesebb lenne. A szakasz tudniillik kimondja, hogy bizonyos esetekben zárt ülésben tárgyal és határoz a törvényhatósági tanács. Ha már minden áron ragaszkodik a t. túloldal ahhoz, hogy a zárt ülés rendszere meglegyen, akkor véleményem szerint legalább oda kellene enyhíteni ezt, hogy abban az esetben tárgyal zárt ülésben, ha akar zárt ülésben tárgyalni. De hiszen a felemlített pontok tárgyalása keretében is fordulnak elő tárgyak, amelyeket szivesebben tárgyalna a törvényhatósági tanács nyilvános ülésben, azonban a törvény ezt számára teljesen lehetetlenné teszi. Megítélésem szerint tehát ennél a szakasznál néni volna szabad imperative rendelkezni, hanem meg kellene adni legalább a módot arra, hogy még ezekben az itt felsorolt és zárt tárgyalás keretébe tartozó ügyeteben is tárgyalhasson a törvényhatósági tanács nyilvános ülésben, ha ennek szükségét látja. (Dafoasi Halász Móric: Nem ellenzem!) Annál inkább van szükség arra, hogy az ügyek túlnyomó része nyilt ülésben tárgyaltassék, mert hiszen a törvényhatósági tanács politikai hatáskört, jogkört tölt be és ennek következtében nem helyezhető egy rangsorba akármilyen bank, vagy részvénytársaság igazgatóságával, ahol^ üzleti titkok vannak, amelyeknek nyilt ülésben való hánytorgatása annak a társulatnak^ vagy társaságnak üzleti érdekeit sérti. A törvényhatósági tanács ülésein azonban ilyen természetű ügyek ritkán fordulnak elő. (Dabasi Halász Móric: De előfordulhatnak!) Elismerem, t. képviselőtársam, hogy előfordulhatnak olyan ügyek, amelyeknek zárt tárgyalásban való letárgyalása szükséges, de ne kényszerítsük azt a törvényhatóságig tanácsot arra, hogy akkor is zárt ülésben tárgyaljon, amikor sokkal szívesebben tárgyalná a szóbanforgó ügyet nyilvános ülésben és adná meg annak a nyilvánosságot. A legnagyobb hiba tehát szerintem ebben a szakaszban az, hogy akkor is zárt tárgyalást kényszerít a törvényhatósági tanácsra, amikor esetleg a zárt tárgyalást maga a törvényhatósági tanács sem tartja célszerűnek, észszerűnek és helyesnek. T. Ház! Ami a szakaszt egyébként illeti, többen elmondtuk már arról véleményünket az általános vita során is, éppen azért nem szándékozom ezzel az időt húzni, mert azt hiszem, hogy 'llése 1980 március 21-én, pénteken. 179 ezzel csak a kormánynak tennék szolgálatot. Mindazonáltal szükségét t érzem annak, hogy Szilágyi Lajos képviselőtársam indítványával szemben néhány szót mondjak. Nem tudom, mire alapítja t. képviselőtársam az ő indítványát. A nobile officium ideje már régen lejárt. Teljesen tarthatatlan állapot lenne az, hogy embereket dolgoztassunk és azt követeljük tőlük, hogy ezt a munkát ingyen végezzék. Kétségtelen az, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak fizetést adni nem lehet és nem szabad, de a törvényhatósági tanács tagjai olyan munkakört töltenek be, amely sokkal több időt vesz igénybe, mint maga a képviselői hivatás. (Petrovácz Gyula: Az bizonyos!) Ha tehát mi olyan hatáskörrel akarjuk felruházni a törvényhatósági tanács tagjait, amely — mondhatnám — egész idejüket lefoglalja, akkor, ha ezért fizetést nem adunk, csak gazdag emberek vállalkozhatnak e tisztség betöltésére, (Petrovácz Gyula: Ezt valljuk mi is!) vagy^pedig szegény ember csak abban az esetben vállalkozhatik erre, ha előre számol azzal, hogy ezt a tisztséget visszaélésekre, gseftekre fogja felhasználni. Éppen ezen oknál fogva egészen érthetetlennek tartom azt, hogy egy magát ellenzékinek nevező képviselő tesz ilyen indítványt. En tehát ennek az indítványnak elvetését javasolom. Egyébként a szakaszt jelenlegi szövegében nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát be- zárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! ((Halljuk! Halljuk!) Ennél a szakasznál két kérdés körül forgott a vita: elsősorban és lényegében a nyilvánosság kérdése felett s másodsorban a határozathozatalhoz és a. tanácskozáshoz szükséges taglétszám megállapítása körül. Előrebocsátom, hogy az Összes indítványok közül csak Halász Móric t. képviselőtársam indítványát fogadom el, míg a többi indítványhoz nem tudok hozzájárulni. Éppen ezért kérem, hogy egyébként az eredeti szöveget méltóztassanak a beadott indítványokkal szemben elfogadni. Ezek után rátérek_ az elhangzott kritikára és azzal szemben kifejezésre kívánom juttatni a magam álláspontját.^ Ami a nyilvánosság kérdését illeti, ez a kérdés nemcsak a sajtó kérdése; ez a kérdés sokkal mélyebben fekszik, semhogy a nyilvánosság kérdését kizárólag a sajtóval kapcsolatban tudjuk elbírálni. Maga a tanács két hatáskörben intézi a maga hivatását: egyrészt a közgyűléstől hozzá átutalt hatáskörben, másrészt pedig az eddigi tanács működéséből odajuttatott ügykörben. Ezenfelül a törvényben egyébként részére biztosított ügykörben lati a él^ a maga feladatát. Ha ebből a szempontból nézem, akkor tényleg bifurkálódik a nyilvánosság kérdése, mert abban a hatáskörben, amely a közgyűlés elé tartozott, a nyilvánosság megvolt, míg a tanácsülésből a nyilvánosság ki volt zárva. De ha a mérleget felállítom, hogy mely ügyek azok, amelyek túlsúlyban vannak, azt látom, hogy inkább a tanácsülesi ügyek azok, amelyek a törvényhatósági tanács hatáskörébe fognak tartozni, és hogy éppen a vagyoni ügyek azok, amelyek eddig a közgyűléshez tartoztak, az új rendelkezés folytán