Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

78 Az országgyűlés képviselőházának l volt a múltban, ennélfogva én mint potestáns ember legteljesebb mértékben magamévá te­szem, sőt örömmel teszem magamévá Baránski tagtársam indítványát és indokolását az első betűtől az utolsó betűig. Egészen természetes dolognak tartom, hogy minden felkezet ön­maga válassza meg papját, saját legjobb meg­győződése és felfogása szerint.» (Bródy Ernő: Helyes!) «A protestáns felekezetek őszinte örömmel fogják támogatni az ily irányú indít­ványt, mert a protestánsok és a katholikusok közti igazi testvéri békés együttműködésnek ez is egyik biztosítéka.» (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) «Abban a reményben, hogy a felekezetek közti, de különösen a keresztény es keresztyén felekezetek közti békét ez indít­vány nagyban elő fogja mozdítani és a félre­értéseknek egy szálkáját fogja kihúzni, öröm­mel üdvözlöm újólag e javaslatot és lelkem, szívem egész melegével magamévá teszem». Ez volt az az emelkedett szellemű protes­táns felfogás, amely a katholikusok ezen ter­mészetes kívánsága mellett a közgyűlésen szót kapott. Ugyanakkor a zsidó felekezetű bizottsági tagok részéről Gál Jenő igen t. képviselőtársain szólalt fel hasonló szellemben és a következő­ket mondotta (olvassa): «Kétségtelen, hogy minden olyan elhatározás, amely a mai kiéle­zett körülmények közt» — ez 1920-ban volt, (Dabasi Halász Móric: Az a baj!) — «az érint­kezésnek a talaját simábbá teszi, amely a súr­lódási felületeket lecsiszolja, mindig meleg meghallgatásra talál. Különösen azért, mert azon más felekezetű polgártársaknál, akik a nemzetnek nagy hivatását, a kereszténység vi­lághivatását mindenkor elismerték, azok közt kell, hogy ilyen indítvány megértésre találjon. Kétségtelennek tartom, hogy felekezeti kérdé­sekben különösen mély jelentőséget kell tulaj­donítani annak, hogy a számbeli kisebbségnek a szerénységet is magára kell ölteni. Mi, dol­gozó más felekezetűek», — mondja Gál Jenő — «valljuk azt, hogy a vezetés szerepe nem min­ket illet, ihanem másokat, s e megértésben fo­gadjuk el a hazafias, magyar szellem garanciá­ját. Nem kívánunk első sorokat, de kívánjuk azt, hogy megértsék és elhigyjék nekünk, hogy azok szerény sorainkból, akik igyekeznek ki­venni a maguk részét a közélet szerepléséből és a magánélet becsületes dolgosságában is, nem kívánnak vezérszerepet és nem kívánnak töb­bet, mint ami őket számarányuknál fogva meg­illeti. Ha tehát innen a liberális gondolkodá­sunk egész erejével odaállunk a javaslat mellé és akarjuk, hogy ez megfelelően keresztül vites­sék és szívesen lemondunk azon jogunkról, amely bennünket megillet, belátva azt, 'hogy helytelen, és nincsen jussunk hozzá, örömmel fogjuk ezt az indítványt támogatni.» (Gál Jenő: Ma is ezt vallom!) Mélyen t. Képviselőház! Ilyen beszédek után a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy -a jö­vőben a katholikus papválasztás jogát átengedi teljesen a katholikus vallású bizottsági tagok­nak és_ a jövőben a bizottsági tagok összesége ilyen átruházott hatáskörben fogja az ő kegy­úri jogait gyakorolni. Mindez a főváros részéről tulajdonképpen rendben volna, ha azóta nem jöttek volna be a szociáldemokraták a főváros közgyűlésébe. A szociláldemokratapárt, amely a vallást tulajdon­képpen magánügynek hirdeti, minden egyes plébánosválasztásnál felszólalt és követelte a plébános választás jogát az egész közgyűlés szá­mara. Minden alkalommal, minden egyes plé­bánosválasztásnál ezt ia iharcot tehát a közgyű­9. ülése 1930 március 18-án, kedden. lésnek újra és újra meg kell harcolnia, újra és újra kell foglalkoznia egy kérdéssel, amellyel foglalkozni csak a legnagyobb szükség esetén és csak olyankor szabad, amikor a kedélyek egyéb­ként nyugodtak. Ez az indoka annak, hogy mi kértük és kérjük azt s ragaszkodunk ahhoz, hogy ez a kérdés törvényes szabályozást kapjon azért, hogy ez a matéria újból és újból, minden plébánosválasztásnál a főváros közgyűlésén, nem ilyen atmoszférában, mint amilyen itt van a parlamentben, hanem sokkal élesebb atmosz­férában, fel ne eleveníttessék. Ezért van szük­ség arra, hogy ez a kérdés abban az értelemben rendeztessék, ahogy azt a főváros közönsége sa­ját elhatározásával már rendezte. (Helyeslés jobbfelől.) Ami magát a kegyúri bizottságot illeti, hogy miért kívánjuk mi ezt egy kevesebb taglétszámú bizottságra átruházni, vagyis a már a katho­likus bizottsági tagok által átvitt hatáskör­ben gyakorolt jogot miért kívánjuk egy szű­kebb bizottságra ruházni, ezt talán nem kell túl­zottan indokolnom, csak felemlítenem azt, hogy egy nagy taglétszámú testület tagjai között megalázó helyzete van annak iá katholikus pap­nak, aki plébánosságra aspirál és kénytelen a bizottsági tagok számát végigkilincselni. {Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ebbe a megalázó helyzetbe nem kívánjuk hozni papjainkat és azért azt kívánjuk, hogy inkább egy szűkebb, kisebb testület legyen az, amely a plébános vá­lasztást végzi, hogy így a papi méltóságot, a papi tekintélyt meg tudjuk óvni a megszégye­nítő kilincselésektől. Mélyen t. Képviselőház! Ezekben látom én indokát annak, hogy kérjem a mélyen t. Házat, állítsa vissza ennek a törvényjavaslatnak ere­deti szövegét, azt a szöveget, amellyel az íbenyuj­tatott, amelyet a bizottságban módosítottak, s amely úgy szólt, hogy a kegyúri bizottságot a törvényhatósági bizottság katholikus tagjai kö­zül a katholikus tagok válasszák meg, mert ez a rendelkezés felel meg a kánonok szellemének, ez felel meg a magyar törvények és törvényes ren­delkezések szellemének, és ez felel meg a közgyű­lés ama emelkedett felfogásának, amelyről a napló felolvasásával tettem a Ház előtt tanú­bizonyságot. (Ügy van! a balközépen.) A szocialisták felé pedig engedje meg a mé­lyen t. Képviselőház, hogy egy szociáldemok­rata vezérférfiúnak mondását idézzem, a hol­land szociáldemokraták vezérének mondását, amelyet a hitfelekezeti iskolák törvényének tár­gyalása alkalmával az ottani katholikus nárt vezére felé intézett. r (Várnai Dániel: Egészen más helyzetben!) Más helyzetben, de lényegben erről volt szó. Meg fogja azonnal érteni t. kép­viselőtársam. Azt mondotta (olvassa): «Bará­taim, nektek jogotok van a szabadságra, és mi, a szabadság harcosai nem szavazhatunk más­ként, mint a ti szabadságjogotok mellett.» Ezt kérem én most is a szociáldemokratáktól. Sza­vazzanak ők mais a szabadság nevében a katholikusok egyházi szabadsága mellett. Kérem módosító indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Dabasi Halász Móric! Dabasi Halász Móric: T. Képviselőház! A 33. §-hoz két indítványt voltam bátor benyúj­tani. Ezek közül ez alkalommal csak a máso­dikat óhajtom indokolni, mert ennek indokolá­sában egyúttal első indítványom indokolása is bcnnfoglaltatik. A szakasz első öt bekezdésével nem óhajta­nék foglalkozni, azokat a magam részéről úgy, amint a törvényjavaslatban vannak, elfogadom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom