Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-369
70 Az országgyűlés képviselőházának i Nemzeti Bank nyújtotta íhitel olyan drága közvetítéssel jusson el a hitel igénybevevőkhöz. (Ügy van! Ügy van!) A Nemzeti Bank vezetősége mind szigorúbb és szigorúbb eljárást követ ennek a helytelen eljárásnak ellenőrzésére. Nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan és konzekvensen jár el. Épp így a felügyeletem alatt működő Pénzintézeti Központ az ő tagintézeteivel szemben, különösen amelyeket ő lát el bizonyos pénzekkel, feltétlenül megkívánja, hogy egy bizonyos határon ezeknek a költségeknek a felszámításában túl ne menjenek. (Elénk helyeslés.) Ezekkel az eszközökkel automatikusan bele fognak kényszerülni ezek az intézetek abba, hogy egyesüljenek, fuzionáljanak. De nemcsak e téren vannak egészségtelen jelenségek, 'hanem a szövetkezeteknél is. (Egy hang a jobboldalon: De mennyire!) Altruista intézeteknél és részvénytársaságoknál, amelyek formailag ugyan részvénytársaságok, tényleg azonban olyan közfeladatokat végeznek közpénzeken, amelyek teljesen indokolják azt, hogy ezekbe a bajokba necsak betekintsünk, hanem azokat minél gyorsabban orvosoljuk is. (Elénk helyeslés jobb felől. — Bródy Ernő: Nemzeti ajándékok ! ) Ami az altruista intézeteket illeti, itt az első teendő az, hogy az egyik intézetnek, amely erre a legalkalmasabb, az Okh-nak megfelelő erősítésével lehetővé tegyük, hogy a szövetkezetek pénzügyi szükségletét tényleg ellássa; ellássa segítséggel és pedig úgy, hogy azokat a pénzeket, amelyek a tagintézeteknek és neki rendelkezésére állanak, az egyesített erőben rejlő előnyök kihasználásával, de facto azokra a célokra fordítsa, amelyek az ő altruista céljainak megfelelnek.^ (Elénk helyeslés és taps.) Ha ez a megerősítés megtörténik, akkor ezzel kapcsolatban kell 'bogy álljon ezeknek legszigorúbb irányítása és ellenőrzése; mert el van határozva a kormány arra, hogy nem fogja tovább tűrni, hogy itt «altruista lobogó alatt nemaltruista törekvések érvényesülhessenek. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a baloldalon.) Nem megyek bele a részletekbe, az nem az én feladatom. Az én feladatom >a javaslatokat hozni és ha a törvényeket meghozták, azokat végrehajtani. En nem az egyénekkel törődöm, akik esetleg visszaéltek, -— azok engem nem érdekelnek — engem az érdekel, hogy ezeknek az altruista intézmény éknek jól kell funkcionálniok, hogy pedig jól funkcionáljanak, meg kell őket erősíteni. És hogy jól funkcionáljanak, a rendelkezésre álló eszközöket nem adminisztratív kiadásokra, nem személyzeti kiadásokra, hanem azokra a nagy célokra kell koncentrálni, amelyeknek, érdekében alakultak. (Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Ugyanez áll azokra az intézetekre is, amelyeket, mint második kategóriát megjelöltem, amelyek közpénzekkel más törvényes formák között működnek. Szükséges ezeknek fokozott központilag való ellenőrzése, mert azt tapasztaltuk, hogy az autonómia körében ezeknek nincs megfelelő ellenőrzése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekre az intézetekre nézve azt a normát ivumot kívánjuk felállítani, hogy személyi kiadásaik^ nagyjában az állami adminisztrációban szokásos költségek körül mozogjanak. (Erdélyi Aladár: Helyes!) Több csak rendkívüli külön tehetséggel, vagy külön ismeretekkel bíró egyénnek, vagy pedig az elért üzleti tiszta eredmény arányában jusson bizonyos mérsékelt jutalék. (Elénk helyeslés és taps. — Friedrich István: Az álszövetkezeteknél is!) Ha ez önkéntesen nem megy, tör9. ülése 1930 március 18-án, kedden. vényjavaslattal fogok a t. Ház elé lépni, amelyben ezt szabályozni kívánom. (Elénk helyeslés. — Friedrich István: Az álszövetkezetekkel is le kell számolni! A vezérigazgató urakkal! — Gál Jenő: Egy párat kegyeskedjék felsorolni a miniszter úr!) A rendelkezésünkre álló segítségek között kínálkozott az úgynevezett gyufapénznek — bocsánat a rövid kifejezésért — harmadik részlete, «amely mint hosszúlejáratú hitel csak jövő évi január 15-én lett volna esedékes. Ezt már december hónapjában leszámitoltattam, s ma szétosztásra vár. Hogy ezt a kölcsönt december hónapban leszámitoltattam, annak oka az, hogy az előtt az út előtt, amelyre Hágába indultunk, kötelességem volt minél inkább megerősíteni valutakészleteinket, mert ez is erősítette a mi ellenállásunkat Hágában. Ez a pénz ma rendelkezésre áll és ennek szétosztásáról kell gondoskodni. Az utóbbi időben nagyon sok támadásnak voltam kitéve ebből az ügyből kifolyólag azért, mert ennek a pénznek egyrészét bizonyos birtokpolitikai akció céljaira kívántam fordítani. Méltóztassék megengedni, hogy evvel részletesebben foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak az a baj a mezőgazdaságban, hogy drága a rövidlejáratú hitel és nincs hoszszúlejáratú hitel, hanem az is baj, hogy földbirtokot nem lehet értékesíteni. Ha ma akár a természet rendje folytán, — osztály révén — akár kényszereladás folytán, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: Kötve van az elővásárlási joggal!) egy földbirtok eladóvá válik, eladni nem lehet, (Fábián Béla: Hát ki csinálta ezt?) arra nincs vevő. Nem azért nincs vevő, mintha nem volna vételkedv, hanem azért, mert nincs hosszúlejáratú hitel. (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: A kötöttség! — Baracs Marcell: Az állam elővásárlási joga! — Zaj. — Elnök csenget.) Soha, a legjobb időkben sem lehetett birtokvásárlást hosszúlejáratú hitel nélkül megoldani. Azt látom, hogy árveréseken, amely árveréseket a földbirtokra nem adótartozásból kifolyólag tűztek ki, — mert az elmúlt esztendőben egyetlenegy esetben sem volt ingatlan árverés adózás miatt (Fábián Béla: Hánynak kellett eladnia a földet, hogy kifizethesse az adóját!) — hanem azért, mert egyéb tartozásokból kifolyólag dobra került, ezeket a földeket nem lehet eladni.- Tudják azok a képviselő urak, akik ügyvédek is, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy háromszor, négyszer is sikertelenül tűzik ki az árverést. (Fábián Béla: A kötöttség! — Zaj és ellenmondás ok a jobboldalon. — Rubinek István: Amihez nem ért, ne szóljon hozzá! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Igazuk van, az ellenzék tehet róla!) Vannak kis-, középés nagybirtokosok, akiknek súlyos terheik vannak (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és ezektől a súlyos terhektől ők sem tudnak szabadulni. Nem segít rajtuk az, ha 11—12%-os kölcsön helyett néhány százalékkal olcsóbb kölcsönt is kapnak. (Ügy van!) Ezeken csak az segít, ha földjüket el tudják adni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a, középen.) ha azt értékesíteni tudják olyan részben, amilyen részben az az adósságaik rendezéséhez szükséges és a megmaradt részen összehúzódva, okszerűen gazdálkodva, meg fognak tudni élni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") Azt mondják, hogy a rendelkezésre álló összeg olyan égetően szükséges más téren, hogy az egész összeget oda kellene juttatni. Azért
