Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-369
Az országgyűlés képviselőházának nem osztottuk még szét, t. Ház, mert csak akkor akarjuk szétosztani, ha már az említett másik nagy, rövid lejáratú hitel is rendelkezésünkre áll, mert ha az rendelkezésünkre áll, akkor bátran merjük ezt a különben a törvény által is földbirtokpolitikai célokra rendelt öszszeget részben és fokozatosan arra felhasználni, hogy az eladásra kerülő birtokokat megvéve, ezeket olyan földvételre hajlandósággal bíró, rendesen már földtulajdonos kisebb birtokosoknak juttassuk, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) akiknél megvan a hajlam, az erő, az akarat és^ a tehetség arra, hogy ha megfelelő hosszúlejáratú hitelt kapnak, akkor erősebb, egészségesebb exisztenciákká fejlődjenek. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Végrehajtottunk a közelmúltban egy birtokpolitikai reformot, amely birtokpolitikái reformot azonban nem úgy hajtottak végre, mint ahogy az tervezve volt, hanem különböző okokból, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki a felelős érte?!) amelyeket nem akarok rekriminálni, hiszen nehéz helyzetet kellett a reform végrehajtásánál orvosolni, de facto nem a meglévő birtokexisztenciák erősítésére, hanem új birtokosexisztenciák kreálására használták fel. A reform a ; mi kisbirtokos-osztályunkat nem kellőleg erősítette meg, hanem földhözjuttatott olyanokat, akikből egészséges exisztenciákat teremteni nagy gondunkba kerül. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Miért csinálták 1 ?) Ez a reform erősen belevágott a magángazdaságba, a magántulajdonba; kényszer rendszabályok révén történt. Földet vettünk el olyanoktól, akik nem akartak földet eladni és földet vettünk el olyanoktól^ akiknek gazdasági exisztenciája is ezzel veszélybe került. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Ki csinálta? — Friedrich István: Ezt a rendszer csinálta! Önök csinálták!) Csak azért mondom ezt, mert arra akarok felelni, amit a sajtóban olvastam, hogy még be sincs fejezve az egyik földbirtokreform és már egy másik földbirtokreformot kezdeményezek. Nem, t. Képviselőház, nem ez a kormány célja! A kormány célja az, hogy ne erőszakos eszközökkel vegyük el a földeket, hanem megvegyük azoktól, akik el akarják adni, akiken segítünk, ha megvesszük tőlük és megfelelő kezekbe juttassuk a földet szisztematikusan, effektív birtoknolitikát folytatva, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ha kell, telepítési politikát is folytatva azokon a helyeken, (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) amely helyeken, ha ezt az alkalmat elmulasztjuk, az alkalom nem fog egyhamar visszatérni és amely helyeken egyszerűen bűn volna nemzetünkkel szemben egy percig is kihasználatlanul hagyni ezt a lehetőséget. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Sándor Pál: Ez ellenzéki beszéd!) Nem arról van szó, hogy egyes birtokosokon segítsünk, bár vagyok olyan demokrata, ihogy a középbirtokost és a nagybirtokost is bevonjam a nemzet testébe, és ha ezeken tudok segíteni, ezt épúgy kötelességemnek tartom, mint ahogy kötelességem (Zaj a baloldalon.) a kisembereken segíteni. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Nem arról van szó, hogy illegitim segítségek nyújtassanak, hanem arról van szó, hogy okos, szisztematikus, lassan, de biztosan és konzekvensen haladó birtokpolitikval (Helyeslés jobb felől.) azt az átalakulást, amely a világon mindenütt a nagybirtoknak és a középbirtoknak természetes sorsával kapcsolatban ez elaprózódásra vezet, a mi nemzeti igényeinknek megfelelőleg csináljuk meg. (Elénk helyeslés és taps '. ülése 1930 március 18-án, kedden. 71 a jobb- és a baloldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Mi lesz a hitbizományi reformmal? Kormányprogramul volt! — Túri Béla: Meglesz!) Városaink háztartása szintén zavarokba jutott, mert rövid lejáratú kölcsönöket vettek fel sürgős és — valljuk meg — kevésbbé sürgős beruházások, sőt nem is mindig beruházások céljaira abban a reményben, hogy majd újra hoszszúlejáratú kölcsönt fognak kapni. (Bródy Ernő: Nem tudják a tisztviselőket fizetni!) Hosszúlejáratú kölcsönt kell szerezni, mihelyt lehet; addig megfelelő kamatozású rövidlejáratú kölcsönnel kell erről a kérdésről gondoskodni és ezt meg is fogjuk a közel jövőben tenni. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy fel kell hagyni az oktalan költekezéssel. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) -Százszor is meg kell gondolni, hogy hol fogunk beruházásokat csinálni , a jövőben. A belügyminiszter úrral egyetértőleg a jövőben a legszigorúbb ellenőrzést még fokozottabban fogjuk gyakorolni. (Elénk helyeslés a baloldalon. — Gál Jenő: Eddig ki tékozlott? — Friedrich István: Az ellenzék tékozlásának véget kell vetni!) A városok autonómiáját nem akarjuk ezzel sérteni, csak a törvényes felhatalmazással kívánunk élni, amikor gondosabb revízió alá vesszük azokat a kiadásokat, amelyek nem a rendes bevételekből fedeztetnek. Méltóztassék megengedni, hogy telj es^ egyetértésben nemcsak az én igen t. közgazdasági minisztertársaimmal, hanem — hangsúlyozni kívánom — teljes szolidaritásban az egész kormánynyal az én társaim megbízásából még két kérdéssel foglalkozhassam részletesebben.^Erre kérem szíves türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a mi mezőgazdasági bajainkon való javításra vonatkozó terveink, a másik pedig a mi ipari és közlekedési politikánikra vonatkozó terveink. Voltam bátor említeni, — de ez közismert is — hogy a mezőgazdaság helyzete világszerte nem rózsás. Bennünket fokozottan sunt ez a világválság, mert átszervezés alatt ért. Mi egy nagy védett monarchia fogyasztópiacát élveztük, élveztük úgy, hogy különös szervezetekre nem volt szükségünk, hogy azokat a nagyobbrészt élelmiszereket és nyersanyagokat, amelyeket produkáltunk, ezen a védett helyen biztosan el is helyezhessük. Ebből a védett állásból egy kis exportáló állammá váltunk, amely ezekben a cikkekben, elsősorban a búzában állandó erős kivitellel bírt. A búza árának csökkenésével szemben tehát azokkal a szokásos eszközökkel, amelyekkel azok az államok élhetnek, amelyek vagy importáló államok vagy legalább a határán vannak annak, mi nem élhetünk, mert váimrendszabályokkal ezen segíteni természetesen nem lehet. A mi búzaárainkat nem a mi tetszésünk -szabja meg, hanem megszabják az azokon a fogyasztó-piacokon kialakult árak, -ahová a mi búzánkat kivihetiük. Itt tehát ne méltóztassanak vérmes reményeket táplálni, hogy egyszerűen talán kormányintézkedésekkel vagy törvényhozási intézkedésekkel ezen segíteni lehet. Lehet segíteni bizonyos mértékig, el lehet érni azt, hogy mi azt a világparitásos árat, amelyet a búza, elér azokon a fogyasztási piacokon, lehetőleg biztosítunk magunknak (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) és hogy ezt a paritásos árat biztosítjuk az utolsó faluig. (Helyeslés jobbfelől.) El lehet érni azt. hogy a mi produktumainkat- elsősorban a búzát, olyan minőségben termeljük, amely minőségben versenyképességünk emelkedik; el lehet érni azt, hogy azokon a niacokon eladható minőségeket adjunk el, és itthon fogyasszuk a kevésbbé jó minőséget; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) 10*
