Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

Az országgyűlés képviselőházának 368 mét, nem látja és nem hallja azt, hogy milyen dübörgés kezdődött már el a kétségbeesett nép körében. Legalább azt célozta most egy igénytelen ellenzéki képviselő, hogyha már máskor nem, akkor ezen a szent napon, március 15-én kapjanak észbe a hatalom urai, kapjanak észbe a kormány férfiai és jöjjenek ide, hallgassák meg nem a sirámokat és panaszokat, hanem az érveléseket arról, hogy ebben az országban baj lesz akkor, ha a szabadságjogok teljessége helyre nem állíttatik. (Szuhányi Ferenc: Kenyér kell ide és megélhetés, nem jog!) Mert abban a nagy küzdelemben is, amikor a gazdasági kérdések és a szabadságjog kérdései szembenállottak egymással, a negyvenes évek nagy férfiai, az 1843-ik évi országgyűléstől kezdve mindaddig, amíg kirobbant a kossuthi diadalmas eszme, azzal érveltek, hogy előbb a gazdasági rendbehozás, azután a szabadság. Nincs e között válogatás, t. Képviselőház, mert egy országot szabaddá és gazdaggá tenni egyszerre kell a kormányzatnak. (Eri Márton: Nem lehet!) Igenis, lehet. Nem lehet, ha a protekcionizmus rendszere megmarad. (Bródy Ernő: Szegénnyé és koldussá teszik a népet! — Pakots József: A szabadság az élet levegője, elpusztul nélküle!) Igenis, ha nem a protekcionizmus szelleme fog élni, ha itt nem fognak egyesek több f állásból fizetést húzni olyankor, amikor a nép éhezik, ha itt nem fognak jogosítványokat adományozni kivételeseknek olyanok, akik közjogi erejüket érvényesítik akkor, amikor a maguk jogosítványait, színházjátszást és egyéb moziengedélyeket odaajándékoznak bizonyos kiválasztottaknak, akik nem a hazafias cél szolgálatába állítják be e vállalkozásokat. Rendre nézzék meg: a magyar gazdasági berendezkedés a szabadverseny eltiprásával, a kedvezményezettek felemelésével történt. Ilyen viszonyok között nem lehet elmenni a választók közé ünnepelni és nem lehet dicsérni az állapotokat. Telve elkeseredéssel, bántalommal és aggodalommal állunk itt (Bródy Ernő: Nyomorúsággal!), és én március 15-én ünnepélyes tiltakozást jelentek be ez ellen a rendszer ellen, amely lassan elsorvasztott minden exisztenciát, úgyhogy egyszerre leszünk koldusok és rabszolgák, jogok nélkül, szabadságjogok élvezete nélkül. Március 15-ére emlékezzenek t. képviselőtársaim, és váltsák valóra azokat a reménységeket, amelyeket 82 esztendővel ezelőtt nagymagyarok álmodtak. Most, amikor drága áron itt van az általuk áhított szabadság és itt van a függetlenség, hogyan élünk vele? Nézzék meg, minden demokratikus szellemmel szembehelyezkedve, úrhatnámság tombol és egy bizonyos réteg dúskál a javakban, a jólétben (Perlaki György: Maga ne beszéljen nyomorúságról! — Felkiáltások a jobboldalon: Kik azok?), a nagy tömegek pedig pusztulásnak indulnak. Aki ünnepelni és ujjongani tud ilyen időkben, az nem tudja, hogy a történelem ereje és logikája szörnyűségesen kopogtat a magyar kormányzat ajtaján, az elzárkózik annak lehetősége elől, hogy segíteni akarjon és segíteni tudjon. Kérem a t. Házat, fogadja el az általam indítványozott napirendet, jöjjünk itt össze holnap (Viczián István: Fecsegni!) és mondjuk el őszintén 1848 március 15-ének dicsérete hangjai mellett 1930 március 15-ének minden kínját, baját, nyomorúságát, és térjünk a jobb útra. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A napirendi javaslathoz szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Perlaki György! Perlaki György: T. Ház! Az elnök úr napiülése 1930 március 14-én, pénteken. 57 : rendi indítványát fogadom el Gál Jenő t. képviselőtársam indítványával szemben, mégpedig azért, mert holnap, március 15-én a vidéki kerületek képviselői a "kerületekben tartózkodnak... (Esztergályos János: Nem is mernek elmenni a nép közé!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Perlaki György: ...többet, mint ön — és a magyar néppel együtt ünnepelnek. Kimennek azért, hogy a magyar néppel együtt ünnepeljék március 15-ét. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Ez a kötelessége a magyar képviselőnek, s a magyar képviselő sokkal inkább teljesíti kötelességét, ha a magyar nép lelkével összeforrva, március 15-én ünnepel, mintha itt ülést tart. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Az az indítvány, amelyet Gál Jenő t. képviselőtársam előterjesztett, nincs semmi ellentétben azzal, amit Perlaki György t. képviselőtársam céloz és semmi akadálya sincs annak, hogy megvalósíttassék az, amit Perlaki t. képviselőtársam mond, hogy a holnapi napon a képviselők kimenjenek a választóközönség elé és ott, a választóközönséggel együtt ünnepeljék március 15-e jelentőségét. (Perlaki György: Délelőtt vannak az ünnepélyek. Templomban tartják az ünnepélyeket!) Ha a holnap délelőtt 10 órára meghirdetett ülésen t. képviselőtársaim velem együtt megjelennek, akkor még le tudjuk tárgyalni és meg tudjuk beszélni azokat a kérdéseket, amelyeket Gál Jenő t. képviselőtársam felvetett és semmi akadálya nincs e mellett annak, hogy még ,a korai délutáni órákban elmenjenek a képviselők a választópolgárok közé, leutazzanak kerületeikbe, (Nagy zaj és ellentmondások jobb felől. — Udvardy János: Hogyne! Pl. Biharba, Baranyába, Pécsre! — Bródy Ernő: Hirdessék, hogy^halott Kossuth!), hogy a választóközönség előtt is méltassák március 15-ének jelentőségét. Sajnos, oly kicsiny ez az ország, hogy a legtávolabb fekvő választókerület képviselője is még az esti órákban oda tud érni, együtt tudja tölteni az ünnepet választóközönségével. (Keischl Richárd: Próbáljon Letenyére menni!). Az tehát, amit Perlaki György igen t. képviselőtársam ellenérvül mondott, nem egyéb, mint üres kifogás. (Zajos ellentmondások jobbfelől. — Erdélyi Aladár: Na, de ez aztán tartalmas!) Semmi akadálya sincs annak, hogy a holnapi nauot itt a képviselők megünnepeljék, és hogy március 15-e jelentőségét méltassák. Ezt annál is inkább szükségesnek tartom, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy mindeddig április H-e volt a hivatalos ünnep és csak a múlt évben iktatták március 15-ét a törvényhozás útján mint nemzeti ünnepet törvénybe. Tehát, mikor még ez egészen új a magyar törvénytárban, nekünk, képviselőknek kellene itt jópéldával elölj árnunk és példát mutatnunk, és akkor ez a példa ragadós lenne az egész országban. (Zaj jobbfelől.) Ha március 15-ének jelentőségét itt méltatnánk és itt mutatnánk rá azokra a szempontokra, amelyekre rá kell mutatnunk, az sokkal nagyobb jelentőségű lenne, mintha Perlaki t. képviselőtársam elmenne a saját kerületébe és március 15-én ott beszélne. (Gál Jenő: Nacionalista ünnepet akar a nemzetközi szociáldemokrata és az egységespárt nem akarja! — Elénk ellentmondások jobbfelől. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Hiszi ezt a képviselő úr? Maga sem hiszi!) Azért szükséges ez, mert nem közömbös az, hogy ha egyes képviselőtársaim