Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

58 Az országgyűlés képviselőházának 368. ülése 1930 március 14-én, pénteken. elmennek a választókerületekbe március 15-e jelentőségét megünnepelni, — szükséges és tudni szeretnők, — hogy vájjon ott hogyan ismertetik és vájjon ott hogyan méltatják március 15-e jelentőségét. Mert meg vagyok győződve róla és ismerem,^ különösen túloldali képviselőtársaim felfogását, (Pakots József: Nagy kurucok!), hogy amikor elmennek a választókerületekbe, akár politikai, akár gazdasági kérdésekben olyan nyilatkozatokat tesznek, olyan beszédeket hangoztatnak, amelyek a legszélsőbb ellenzéki felfogással is megegyeznek, de ha eljönnek képviselőtársaink ide, akkor itt mind hajbókoló, fejbólintó Jánosokká változnak át és mindazokat a törvényjavaslatokat... (Pakots József: Smolen Tónik!) Elnök: A képviselő úr kijelentése nyilvánvalóan sértő a többségi pártra. Ezért rendreutasítom a képviselő urat. (Zaj a baloldalon.) Györki Imre: Itt megszavazzák mindazokat a törvényeket és mindazokat a javaslatokat, amelyek a közszabadságok elkobzására és az emberi szabadságjogok megnyirbálására vonatkoznak. (Viczián István: Tegnapelőtt meg azért szidtak ibennünket, mert leszavaztunk egy javaslatot!) Nem kell egyébre utalnom, t. képviselőtársaim, mint annak a törvényjavaslatnak tárgyalására, amely itt folyik. Mi ez? Nem más, mint a meglévő közszabadságok egy részétől való megfosztás, megint azok egy részének letörése. De nézzük végig. Szükséges lenne itt szembenézni és méltatni és felidézni azokat a törvényeket, amelyeket elődeink 1848ban megalkottak. Ha ezeket a törvényeket veszszük szemügyre, akár az 1848. évi VIII. tc.-et, amely a közös teherviselésről szól és amely kimondotta, hogy az országnak ' minden lakosa minden közterhet különbség nélkül és aránylagosan visel, akkor nagyon érdekes lenne ezekkel foglalkozni és a mai adózás kérdését is napirendre tűzni és megnézni az 1848. évben megalkotott törvények végrehajtását a gyakorlatban, hogy hogyan alakultak ezek és milyen igazságtalanságok történtek ezen a téren. Ugyanígy vagyunk az 1848. évi XVIII. tc.-kel, a sajtótörvénnyel. A sajtótörvény már 1848-ban megmondta, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Próbálja meg!) Hol vagyunk ezektől az 1848-ban már törvénybe lefektetett elvektől? Nagyon jól tudjuk, hogy a világháború lezajlása és a békekötés után több mint tíz esztendővel ez a kormányzat még mindig a kivételes hatalomra alapítja uralmát, még mindig a háborús időre teremtett állapotokat tartja fenn, imég mindig a sajtótörvénynek azok a rendelkezései vannak érvényben, amelyeket háború esetére szükségesnek tartottak megvalósítani, de még most sem látták elérkezettnek az időt, hogy azokat manapság megszüntessék, akár a sajtó terjesztésére vonatkozzanak, akár egy új lap megindítására, akár valamely lap betiltására. Ma tizenkét évvel a világháború lezajlása után és tíz évvel a békekötés megkötése után még mindig itt tartunk, holott a sajtószabadságnak szép és nemes elvét .már 1848-ban törvénybe iktatták. Ma sokkal messzebb vagyunk ezeknek az elveknek a gyakorlatba való átvitelétől, mint voltak elődeink 1848-ban. De továbbmegyek a közszabadságok terén. Itt van az egyesülési és gyülekezési jog. Méltóztassék csak visszagondolni és összehasonlítást tenni a múltbeli állapotokhoz képest. Láttuk a tegnapi képviselőházi ülésen, mikor interpellációk kapcsán tették szóvá képviselőtársaim hogy a t. belügyminiszter úr miképpen értelmezi az egyesülési és gyülekezési jogot. De itt van egy másik kérdés is, amely ugyancsak a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, amely nagyon fontos lenne éppen március 15-ike megünneplésével kapcsolatban, mert egy része a közszabadságnak s ez a magyar állampolgárság kérdésénak elrendezése. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársaim, önök talán nem tudják, mi van ezen a téren. Emberek ezrei és ezrei szaladgálnak ebben az országban s élnek teljes hontalanságban. Nem tudják hova tartoznak. Mikor az országot feldarabolták, mikor az országnak jelentékeny . részét lemetszették ennek az országnak a testéről, akkor nem az a legfőbb törekvése ennek a kormányzatnak, hogy elősegítse azoknak az állampolgári minőséghez való jutását, akik itt maradtak, hanem minden törekvéssel igyekeznek, hogy minél jobban csökkentsék a magyar állampolgárok számát s azokat a szerencsétleneket, akiknek mégis lehetővé teszik az állampolgárság megszerzését, lehetetlen módon vexálják, üldözik, kellemetlenkednek nekik s éveken keresztül tart, amig ezek az emberek megnyugváshoz tudnak jutni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez már mind nem igaz!) Ebben a kérdésben is intézkedni kellene és március 15-én egy előkelő, nemes gesztussal le kellene zárni ezeket a kérdéseket, és azt a sok szerencsétlent, aki itt él ebben az országban és fűhöz-fához megy állampolgárságának rendezése végett, állampolgársághoz kellene juttatni. Mondom, ebben a kérdésben is rendet kellene teremteni. Ha már a közszabadságok kérdéséről van szó, egy további kérdés a titkos választójog törvénybe iktatása. Erről is kellene beszélni. Ez is olyan pont és olyan kérdés, amely, sajnos, nem veszítette el aktualitását Magyarországon. Azt kell mondanom, i képviselőtársaim, hogy nincs már az egész világon egyetlenegy ország sem, ahol a titkos választójog kérdése még mint politikai kérdés szerepelne az egyes államok törvényhozásában, csak nekünk kell foglalkoznunk ezzel az idejétmúlt kérdéssel és^ reklamálnunk ennek napirendé tűzését. (Eri Márton: Például Szerbiában is megvan?! — Pakots József: Ott diktatúra van!) Igenis, megvan, t. képviselőtársam, tessék tudomásul venni, hogy megvan. (Eri Márton: Gratulálok! Akkor menjen oda! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Micsoda beszéd az, hogy menjen oda? Egy magyar törvényhozónak hogy mondhat ilyet! — Farkas István: Miért nem megy maga? — Éri Márton: En magyar ember vagyok. — Pakots József: Szegyei je magát, micsoda beszéd ez! Patentírozott magyar! — Eri Márton : Az vagyok ! — Zaj.)

t Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Patentírozot hazafi! Szereti a mocsarat, mint a bivaly! — Nagy zaj minden

f oldalon.) Csendet kérek! Méltóztassék beszédét folytatni. Györki Imre : Itt van továbbá az amnesztia kérdése, amely az utóbbi napokban itt a parlamentben ismételten és ismételten szóvátétetett. Soha sem lehetne szebb napon ezt a kérdést nemes gesztussal elintézni, mint ahogy el lehet intézni március 15-én, amikor a megbocsátást kellene hirdetni és megbocsátást adni mindazoknak, akik politikai szempontból bármiféle bűncselekményt követtek el. Ezt árnál inkább meg kellene tenni, t. képviselőtársaim, mert hiszen az az ember, akinek neve egybeforrott március 15-ével, Kossuth Lajos is súlyos börtönbüntetést szenvedett politikai állásfoglalása miatt, súlyos börtönbüntetést mértek rá olyanok, akik ma más politikai felfo-