Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

54 Az országgyűlés képviselőházának 3< napirenden levő tárgyhoz miképpen szólhassanak hozzá a bizottsági tagok, pártok és hivatali állások szerint, ezt szabályozta volna az ügyrend. Ez némiképpen pótolta volna a jogoknak azt a konfiskálását, amelyre mindegyik szakasznál rámutattunk. Itt azonban — úgylátszik — agyába Ötlött valakinek, hogy ha mi nem gondoskodunk itt a törvényben arról, hogy ki mikor szólalhasson fel, ki miképp indokolhassa meg indítványát, a közgyűlés negyven tagja miképpen érvényesítse azt az akaratát, hogy rendkívüli közgyűlés tartassék, ezt miképpen indokolja meg és mikor határozzon e felett a közgyűlés, akkor mi kiszolgáltatjuk magunkat a törvényhatóság autonóm elhatározásának, annak a szabályrendeletnek megalkotása tekintetében, amely az ügyrendet szabályozza. Kegyeskedjék csak, t. Képviselőház megnézni, hogy csakugyan így van. Yan egy külön szakasza a miniszter úr javaslatának, a 41. §

; amely a kormányzati előrelátásnak, amelyet a miniszter úr ma közhelyként alkalmazott, a «gouverner c'est prévoir» elvét (belevitte ennek a szakasznak a taglalásába. Ez ott megtalálható. A 41. § ugyanis gondoskodott arról, hogy a közgyűlés maga határozza nieg a tanácskozási rendet; nem szükséges tehát helevinni e kerettörvénynek szövegébe olyan intézkedést, amely a közgyűlés autonóm hatáskörétől, szabályrendeletalkotási jogától ezt a lehetőséget elvonja. Íme, ez a célja ennek a módosításnak. Ez ismét egy olyan rendelkezés és módosítás, amely megcsonkítja a közgyűlés hatáskörét, amely megnyirbálja még abban a tekintetben is, hogyan nézzen ki a jogaiból amúgyis kiforgatott közgyűlés hatásköre azon ügyrend tekintetében, amelyet felállítani akar. De maga a szövegezés is tömérdek pongyolaságot mutat fel még abban a formában is, amelyben elénk került, A miniszter úr azt mondotta, mikor az "' egyik felszólalást koncedálta. hogy ezt csak azért teszi, mert félreértés forgott fenn, hiszen nem azt célozta ez a módosítás, ez a szövegezés, amit az ellenzék neki imputait. En vagyok bátor utalni, mélyen t. miniszter úr, a következőkre. Arra az esetre, ha benyújtják a kérelmet a rendkívüli közgyűlés Összehívása iránt, és jizt összehívják, a miniszter úr, illetőleg az előadó úr javaslatában ez a kitétel van: «bármilyen címen való felszólalás kizárásával». Nem áll tehátaz az értelmezés, amelyet méltóztatik tulajdonítani ennek a szövegezésnek, hogy ez mást célzott, mert olyan apodiktikusan és olyan minden más értelmet kizáró módon tette be a szövegbe az előadói módosítás azt, hogy semmiféle jogcímen, semmiféle módon nem engedi meg a felszólalást, annyira nyilvánvalóan megtiltani kívánta ezt, hogy a miniszter úr kellett, hogy felzúdulásunkat honorálja. A miniszter úr^tehát a szöveget nem helyesbítette, hanem megváltoztatta. S én itt az ellenzék e győzelmének elkönyvelésénél meg kell hogy állapítsam, hogy legalább sikerült átvinni a köztudatba, hogy amit mi követelünk és amire zúgolódás közepette rámutatunk, az érinti a törvényjavaslat lényegét és ekkép kellett változtatni rajta. Ami a felszólalásokat illeti, e tekintetben közelebb állok még Kéthly Anna t. képviselőtársunk felfogásához, mint Buday Dezső képviselőtársunk indítványához. Bátor vagyok ezt néhány szóval kifejteni. Az esetben^ ha egyéni választás alapján ül össze egy törvényhatóság, elegendő, ha van az illető tagoknak egy közös megbízottjuk, aki benyújtja az indítványt és a másik oldalról is . ülése 1930 március 14.-én, pénteken. valaki még felszólal ellene. De ahol a törvényhatóság összealkotása már alapjában véve lajstromok szerint, pártok szerint való felvonulást jelent, ott helytelen az egyik pártnak — ha az tekintélyes is, vagy ha minoritást képvisel is, egészen mindegy — szónokát elzárni attól a lehetőségtől, hogy még egy érvet fesorakoztasson. (Pakots József: Ilyen finom nüansz iránt nincs érzéke a miniszter úrnak!) Ha már elkezdődött a belátás útja, méltóztassék tovább menni egy lépéssel és koncedálni Kéthly Anna képviselőtársunk óhajtását. Ez megfelel a lajstromos választás szellemének, amikor nem egyéni választás alapján állítják össze a törvényhatósági bizottságot, hanem a pártokba tömörült polgárság és munkásság választottait viszik a törvényhatóságba. Miért? Méltóztassék elgondolni, hogy egy párt, amely ötven tagból áll, maga kiállítja a negyven tagot, az összehíváshoz szükséges létszámot és benyújtja amaga kérelmét. Lehet a törvényhatóságnak négy-öt pártja és ezek közül lehet egy olyan, amely bizonyos okokból ellenzi ennek a rendkívüli közgyűlésnek a megtartását. Lehet azonban másik két olyan párt, amely olyan érveket tud felsorakoztatni, objektív, komoly érveket, amelyek sem az indítványban sem az ellenzésben nem foglaltatnak, amennyiben olyan új eshetőséget hoznak fel, amely pl. időközben állt elő, a rendkívüli közgyűlés összehívása és összeülése közötti időszakban. Például, azt senki^ kétségbe nem vonhatja, hogy az adózások kérdésében, az adóbehajtások kérdésében, amelyek az egész polgárságot érintikj van ok és jog arra, hogy rendkívüli közgyűlést hívjanak össze. Ha ez megtörténik, és időközben megjelenik egy miniszteri rendelet, amelyről az egyik pártnak már tudomása van, a másiknak nincs, vagy ez a rendelet expediálás alatt van, és az illető párt fel akarja sorakoztatni érveit az ilyen miniszteri intézkedés alapján, miért kelljen akkor olyan állapotot statuálni, amely kizárja azt, hogy azon szükségesség alapján, amely azon miniszteri intézkedés folytán időközben állott elő, meggyőzhessék a törvényhatóságot arról, hogy ezt a kérdést el kell intéznie. Talán lehetne ezt a rendelkezést olykép formulázni mélyen t. miniszter úr, hogy a rendkívüli közgyűlés megtartásának kérdésében egy közgyűlési napon kelljen határozni. Hiszen akkor nem vesz kárba semmi idő, akkor felesleges vitatkozás sem történhetik. Nagyon egyszerűen lehet a dolgon segíteni, úgy, hogy mind az öt párt egy-egy szónoka, vagyis az akkreditált pártok mindegyikének egy-egy képviselője hadd fejtse ki a maga nézetét. Nem történik ezzel semmiféle szerencsétlenség. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Hiszen ha már ott tartunk, (Pakots József: Logikus most már!), hogy egy kontradiktórius eljárást engedélyezünk, miért kell a klotűr olyan messzemenő fogalmát alkalmazni, amely még a felszólalások számát is olyanképpen korlátozza, hogy a pártokat kizárja? Hiszen egy olyan intézkedéssel, hogy ott, ahol például a közgyűlésen öt párt van, csak kettőnek engedik meg a felszólalást, abszorbeálva van az a kérdés is, hogy csak két pártnak az érvényesülését és a vitatkozását engedik meg, a harmadikét pedig kizárják. (Pakots József: A parlamentáris gyakorlat is az, hogy bizonyos kérdéseknél, pl. fontos napirend előtti kérdéseknél a pártok szónokai jelentkeznek! Ez az elnöki gyakorlat.is.) T. Képviselőház! Legyen szabad egy példára hivatkoznom. Amikor nagy kérdések megvitatásáról van szó, akkor a parlamentáris