Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-368
46 Az országgyűlés képviselőházának 3> kívánják, 25 bizottsági tag kijátszhassa és puccsszerűen összehívhasson egy rendkívüli közgyűlést akkor, amikor a bizottsági tagoknak igen nagy része akadályozva van bizottsági tagsági kötelességeinek teljesítésében,^ En tehát ebben a tekintetben semmi néven nevezendő aggodalmat nem táplálok és minthogy a módosításnak bántó részét a belügyminiszter úr pótmódosításával kihúzta, és a szakasznak az előadó úr módosításával való elfogása mellett vagyok. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A házszabályok 128. §-a alapján kérem a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Elnök: A házszabályok értelmében intézkedni fogok az épületben tartózkodó képviselők megjelenése iránt. Ha öt perc múlva sem leszünk tanácskozóképes számban, az ülést fel fogom függeszteni. Addig a képviselő úr beszédét megkezdi. Szilágyi Lajos: T. Ház! őszinte sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy az előttem szólott képviselőtársamnak okfejtését magamévá tegyem (Propper Sándor: Semmiféle rendes ember nem lehet abban a helyzetben!) és hogy arra a konklúzióra jussak, amelyre ő jutott. A belügyminiszter úrnak az a nyilatkozata, amely szerint biztosítva van a redkívüli „közgyűlést egybehívok számára az a lehetőség, hogy egy szónok megindokolhatja az összehívást, kétségtelenül enyhítette a szakasznak hátrányait, ellenben abszolúte nem hozta a törvényhozást abba a helyzetbe, hogy ezt a módosító indítványt most már magáévá tehesse.. Végtelenül csodálkozom, hogy a keresztény községi párt tagjaival ebben a kérdésben megint szembekerültünk egymással. Megint csak hangsúlyoznom kell, hogy el sem képzeltem egy fővárosi vitát másképpen, minthogy a keresztény községi párttal együtt, egy fronton hadakozunk, és most sajnálattal azt kell látnom, hogy a keresztény községi párt tagjai országgyűlési képviselőit minőségükben a városiházának hátatfordítva, velünk szembeszállnak olyan kérdésekben, amely kérdésekben velünk kellene tartaniok, mert egész eddigi városházi magatartásuk és összes nyilatkozataik azt parancsolnák nekik, hogy az autonómia védelmében ők is az első sorban legyenek. Végtelenül sajnálom, hogy Petrovácz képviselő úr is odaadta magát és súlyát ehhez a játékhoz, amelyet ez a szakasz jelent. Ennek a szakasznak már beterjesztési módját is a leghatározottabban kifogásolnom kell. Négy és félhónapja tárgyalunk itt egy székesfővárosi törvényjavaslatot és például én, aki legrészletesebben foglalkozom ezzel a javaslattal, csak ma reggel értesültem arról, hogy az előadó úr ilyen módosítást tervez benyújtani. Miért? Egyszerűen abból az okból, mert abban a nyomtatott szövegben, amelyet a Ház elnöke egy elnöki nyilatkozat alapján kinyomatott és a Ház tagjai között széjjelosztatott, az előadó úr módosítása nem volt benne. Az előadó úr módosításait — megállapítottam a Ház irodájában — február 18-án osztották szét. Hogy milyen hanyagul osztották szét, az abból látszik, hogy például az én kezemhez ilyen nem jutott. Tehát február 18-án tárgyalás közben, amikor már igen előre haladott stádiumban volt a tárgyalás, történt ennek a módosításnak szétosztása. Már ebből az okból is teljesen, jogos és indokolt tehát az ellenzéki oldal felháborodása, ?. ülése 1930 március IJf-én, pénteken. sőt ez olyan eljárási mód, hogy ezt a többségi pártnak sem volna szabad fedeznie, mert a többségi párt csak nem régen alkotott új házszabályokat. Aki pedig új házszabályokat hozott, aki házszabályokat szigorított, arra kétszeresen hárul a felelősség, hogy a saját maga által hozott házszabályokat betartsa és lehetővé tegye a képviselők számára azt, hogy minden egyes kérdésben objektíven állást foglalhassanak. Én azzal vádolom itt nyilt színen az igen t. belügyminiszter urat, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez a szakasz, amelyet most az előadó úr beterjesztett, kesztyűdobás a közigazgatási bíróság felé. Én azzal vádolom a belügyminiszte urat, hogy a közigazgatási bíróság folyó évi január hó 28-án kelt ítéletére akar ez válasz. lenini. A hatalmas Bethlen-kormánynak hatalmas belügyminisztere meg akarja mutatni a közigazgatási bíróságnak, hogy a közigazgatási bíróság megtette azt, hogy egy olyan ügyben, ahol a főpolgármester volt a bűnös, ítélt és a közigazgatási bíróság ítéletének indokolásában benne van, hogy a belügyminiszter ár nyilatkozatot küldött a közigazgatási bírósághoz, mondván, hogy lényegben egyetért a főpolgármester állásfoglalásával, csak egy részletkérdésben nem. A belügyminiszter úr tehát azonosította magát a főpolgármester Ol J tH*ciS£Lval, amelyre pedig a közigazgatási bíróság január 28;án kimondotta, hogy a törvényhatóságra sérelmes és mivel sérelmes, ezt a főpolgármesteri intézkedést megsemmisítette. Kétségtelen, hogy ez a közigazgatási bírósági ítélet normális viszonyok között a régi parlamenti iskola meg nem írott szabályai szerint a belügyminiszter úrra szerfölött kellemetlen kellett volna, hogy legyen. A régi iskola tanításai szerint valakiknek ezután a konzekvenciát le kellett volna voamiok; sem valakik, sem valaki nem vonta le a konzekvenciát, sem a belügyminiszter úr, aki exponálta magát, sem a főpolgármester. (Usetty Béla előadó: Ezt szerették volna! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Természetesen! Jogi kérdés!) Mind a ketten maradtak helyükön, úgy, mint ha nem történt volna semmi. Ellenben ma reggel megadták a választ. Ma reggel: vissza a közigazgatási bíróságnak! Majd megtanítja a belügyminiszter úr a közigazgatási bíróságot kesztyűbe dudálni! Ma már aztán javasolja a megtorló intézkedéseket, hogy soha többé a közigazgatási bíróság abba a helyzetbe ne juthasson, hogy egy kormányt megtáncoltasson. Ha az igen t. miniszter úr ezt a munkát nevezi konstruktív munkának, ezt nevezi konszolidációs munkának, ezt a munkát nevezi a bíróság tiszteletével egybeforrott munkának, akkor nagyon téved Ez destruktív munka, ez rossz példa, zülleszteni fogja a magyar közéletet az, hogy egy bírói ítélet után következik egy törvényjavaslat, amely megmutatja a közigazgatási bíróságnak, hogy nem lett volna szabad azt cselekednie, amit megcselekedni merészelt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mit mutat meg?!i) Hát csak nem lehet eltűrni, hogy a közigazgatási bíróság azt mondja, amit itt az ítéletben mondott? Csak nem lehet eltűrni? Kell jönni egy javaslattal, hogy le legyen ragasztva annak is a szája. Ez a törvényjavaslat nagyméltóságú báró Wlassics Gyula úrihoz, mint a közigazgatási bíróság elnökéhez van címezve. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Elhiszi a képviselő úr, amit mond?) Ez a törvényjavaslat kioktatás
