Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

Az országgyűlés képviselőházának 368. ülése 1980 március 14-én, pénteken. 47" akar lenni dr. Botos Gyula előadó közigazgatási bírónak, hogy merészelték a székesfőváros panaszát akceptálni, hogy merészeltek ítéletet hozni. Az ítélet január 28-án kelt, akkor azután február 18-án jött az előadó úr által javasolt szöveg szétosztása. Vádamat nemcsak hangoztatom, de bizonyítok is azzal, hogy mindaddig, amíg a közigazgatási bíróság ezt a főpolgármesterre vonatkozó megbélyegző ítéletet nem hozta, az előadó úrnak ilyen indítványa nem volt. amikor azonban a közigazgatási bíróság arra a vakmerőségre vetemedett, hogy a hatalmas Bethlen-kormánnyal szembeszállt^ akkor jött azután a törvényjavaslat módosítása és február 18-án szétosztása. Mivel nem ismeri a Ház a közigazgatási bíróság ítéletét, felolvasom azt a leckét, amelyet a közigazgatási bíróság ítéletének Indokolásában mondott. Előzményül röviden csak annyit mondhatok, hogy a vitás kérdés az volt, hogy 40 fővárosi bizottsági tag írásbeli kérelmére köteles-e feltétlenül egybehívni a főpolgármester a közgyűlést, igen vagy nem? A közigazgatási bíróság ítélete úgy szólt, hogy igen. Itt van egy rendelkezés, amely ezután megrendszabályozza ezt a kérdést s most már igazán ritkaság lehet, hogy valaki rendkívüli közgyűlést hívhasson egybe. Azt mondja az ítélet indokolása (olvassa): »Az ügyrendnek 1. §-a ezek szerint a törvénnyel nem ellenkező tartalmú és a kormányhatóság jóváhagyása folytán oly értelemben vált törvényes szabálylyá, hogy a törvényhatósági bizottságot 40 bizottsági tag írásban előterjesztett kérelmére Össze kell hívni éspedig tekintet nélkül arra, hogy a közgyűlés elnöke az összehívást indokoltnak tartja-e vagy sem«. Később azt mondja az ítélet (olvassa): »Ez az intézkedés, amelyet a főpolgármester hozott, a törvényhatóságra nézve sérelmes, mert az önkormányzatot gyakorló törvényhatósági bizottság tagjainak, mint az önkormányzat tényezőinek törvényes szabályban biztosított jogát és ezáltal egy önkormányzati ténykedésnek a törvényben megengedett módon való érvényesülését hiúsította meg.« Megállapítja tehát a közigazgatási bíróság, hogy a főpolgármester meghiúsította egy jog érvényesítését, egy törvényben biztosított jog érvényesítését. Azt mondja tovább (olvassa): «Az, hogy e felirati jogot a törvényhatósági bizottság rendes közgyűlésen is gyakorolhatta volna, a törvényhatóság sérelmét nem szünteti meg, mert a rendkívüli közgyűlés, amely csupán egy ügy tárgyalása céljából hivatik össze, ezzel az egy üggyel a dolog természete szerint alaposabban és a résztvevők nagyobb érdeklődése mellett foglalkozhatik». íme, az indokolás rögtön megadja a választ arra is, amivel vigasztalni akarnak a túloldalról bennüket, hogy rendes közgyűlés azonban, egybehívható. Ez az indokolás már előre megmagyarázza minden n agykorú felnőtt férfinak, hogy mi a rendes közgyűlés és a rendkívüli közgyűlés között a különbség és mennyire nem közömbös számomra az, hogy egy rendes közgyűlésen tárgyalom-e azt, amit óhajtok, vagy pedig egy rendkívüli közgyűlésnek egyetlen témájaként. Itt maga a bíróság oktatja ki mindazokat a tényezőket, akikmek számára még oktatás kell, mint elméleti oktatás felnőttek számára. Ezt mondja az ítélet (olvassa): «...ezzel az egy üggyel a dolog természete szerint egy rendkívüli közgyűlés alaposabban és ia résztvevők nagyobb érdeklődése melllett 'foglalkozhatik, mint a néha száznál is több folyó ügy intézésével terhelt rendes közgyűlés; mert továbbá rendkívüli közgyűlésen az ügy rendszerint hamarább kerül tárgyalásra, mint a meghatározott időközökben tartatni szokott és ezenikívül tanácsi előkészítést igénylő rendes közgyűlésen és végül mert minden intézkedés, amely az önkormányzatot vagy aninak tényezőit a részükre biztosított, törvényesen biztosított bármely joggyakorlásától megfosztja, az önkormányzatra nézve már magában véve sérelmet jelent.» A közigazgatási bíróság tehát r merészelt így beszélni, merészelt jogfosztásról beszélni, merészelt jogojk érvényesítésének meghiúsításáról beszélni. Ezt a közigazgatási bíróságot tehát ennek a merészségnek a lehetőségétől meg kell fosztani, kell egy törvényt hozni. De lehetséges is, mert mindenre lehet embert kapni. Az előadó úr, azt hiszem, lelkesülten is vállalta ezt iá szakaszt, (Usetty Béla előadó: Honnan tudja!) amelyet a régi parlamentben nem Vállalt volna képviselő. (Éri Márton: Ki mondja ezt?) Ismételten rámutattam már arra, hogy ez a törvényjavaslat a nagy intelligenciájú székesfővárost alsóbbrendű helyzetbe hozza, mint a kevesebb intelligenciával rendelkező vidéki törvényhatóságokat. A belügyminiszter úr mindig tagadja ezt, és mindig újabb és újabb javaslattal jön elémk, amely az én álláspontomat igazolja. Vegyük elő a vármegyei törvényt, az 1929 :XXX, tc-et és annak a rendkívüli közgyűlésre vonatkozó t határozmányait állítsuk szembe ezzel az indítvánnyal, amelyet Usetty előadó úr terjesztett elő, akinek neve erősen hozzákapcsolódik ehhez az indítványhoz. Lesz gondunk rá, hogy a székesfőváros közönsége ennek a javaslatnak határozmányaitól soha ne szakíthassa el az igen t. előadó úr nevét. (Usetty Béla előadó: Legyen szerencsém!) Ezt fel fogjuk sorolni az életrajzi adtaiban. (Usetty Béla előadó: Milyen boldog leszek!) Itt mem lesz feledés. Ha összehasonlítjuk a vármegyei törvény határozimányait ezzel az indítvánnyal, ott a vármegyei törvényben azt látjuk, hogy a főispán, illetőleg az, i aki az 1. bekezdés szerint a közgyűlés összehívására jogosult, köteles a rendkívüli közgyűlést haladéktalanul összehívni, ha a törvényhatósági bizottság közgyűlése annak összehívását elhatározta, vagy ha az összehívást a törvényhatósági bizottság nem tisztviselő tagjainak legalább 25%-a vagy 50 nem tisztviselő bizottsági tag a tárgy megjelölésével írásiban kérte. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: T. Ház! Tíz perc meghoszszabbítást kérek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a tíz perc meghoszszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szilágyi Lajos: Ha Összehasonlítjuk a vármegyékre vonatkozó határozmányt a mostani javaslat tartalmával, megbotránkozással kell konstatálnom az óriási különbségtételt a székesfőváros hátrányára. Hiába tagadja tehát a belügyminiszter úr pontról-pontra, ez a törvényjavaslat, amelyet most képvisel, a nagy intelligenciájú székesfővárost alsóbbrendű helyzetbe hozza a vidéki törvényhatóságokkal szemben. Hogy miért van amott így, miért van emitt így, azt józan ész meg nem értheti. Nem tudja indokolni a belügyminiszter úr. Az előadó úrról nem is beszélve. (Elénk derültség. — Meskó Zoltán: Mind a ketten Kipka-pártiak! — Za

M Amikor az előadó úr érvelését hallgattuk,