Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

496 Az országgyűlés képviselőházának 31 csak két évre nyert elintézést. 1929. évi augusztus hó 14-én azonban letelt az engedélyezett két év. Akkor Schwartz Ignác újra jelentkezett és kérte, hogy hosszabbítsák meg az ő engedélyét az eredeti szerződésnek megfelelően 1931 augusztus 14-éig. Elutasították a kérvényét. Nem is volt szerencséje, mert időközben megszületett a szent Ibusz., és most már azok az urak, akik ott intézik az ügyeket, úgy látszik, erélyesebben tudták megvédeni érdekeiket. A tárgyalások során hamar kiderült, hogy az Ibusz. áll szemben ezzel a régi vállalattal, és az eredmény a következő volt. Amikor látta ez a Gyümölcs árusító Rt., hogy nem sikerül újra meghosszabbítani az eredeti szerződésnek megfelelően a maga koncesszióját, akkor beadott egy következő beadványt (Olvassa): «Mielőtt a Tekintetes Igazgatóság mással tárgyalna», — nyilvánvalóan tudta már, hogy mással tárgyal — «kötelezően felajánljuk a Máv. pályaudvarain való friss- és déligyümölcsárusításnak szerződésben biztosított kizárólagos jogáért bruttó forgalmunk 10%-át, ez a 10% azonban évi 20.000 pengőnél kevesebb nem lehet. Tisztelettel felajánljuk, hogy a Tekintetes Igazgatóság által delegált egy vagy két igazgatósági tagot beválasztjuk igazgatóságunkba, hogy a nevezettek útján, valamint esetleg a szerződésben való biztosítás mellett Máv. alkalmazottak útján az árusítás a legteljesebb és legszigorúbb ellenőrzés alatt legyen foganatosítható. Tisztelettel felajánljuk, hogy az árusítást úgy, mint a múltban is — a lehetőség szerint Máv. alkalmazottak családtagjaival fogjuk végeztetni. Felajánljuk a Máv. legteljesebb ellenőrzését az egész árusításnál.» T. Ház! Ezt a kérvényt beadták június 11-én, június 27-én megkapták rá az elutasító választ, és július 12-én, tehát pár hétre rá megkötötték az Ibusz-szal a szerződést, azzal a különbséggel, hogy nem 10%, hanem 2% bruttó ellenében átadták ugyanezt a koncessziót a nélkül, hogy a minimum-klauzulát, a 20.000 pengőt is kikötötték volna. (Baracs Marcell: Az állami vagyon hűséges kezelése!) A miniszter úrnak megmondhatom pontosan a számokat is: megkötötték 1929. július hó 12 -en. az Államvasutakkal F. 62.035/1929. szám alatt, amely szerint 10 évre átadták ezt a koncessziót, két évre állapították meg a bérfizetési összeget, évi 2% bruttó bér ellenében, szemben az ott fekvő és elutasított javaslattal, amely évi 10%-ot ajánlott fel és minimális klauzulával 20.000 pengő bért biztosított. (Mozgás.) Azt mondottam, hogy nyilt monopóliumukat adományoztak és ezáltal a Máv-ot s ezen keresztül a magyar államot megkárosították. De nemcsak nyilt monopóliumot kaptak; ezeknek az uraknak megvolt a kellő összeköttetésük ahhoz is, hogy maguknak burkolt monopóliumokat is biztosítsanak. Méltóztatnak emlékezni, hogy felolvastam a Filmszállítási Részvénytársaságot, mint amely beolvadt az Ibusz-ba. Magyarországon a filmszállításra tarifális kedvezmény van az Államvasutakon. Itt van az Államvasutak díjkedvezményfüzete. Ennek a díjkedvezményfüzetnek egyik tétele szól a filmszállítási kedvezményről, de annak ellenére, hogy van benne 200—300 díjkedvezményi tétel, — átolvastam — egyetlenegyet sem találtam olyant, mint amilyen itt a filmszállításnál fennforog. Nem tudom, a kereskedelmi miniszter úr tudja-e, hogy mi van a díjszállítási kedvezményben. Semmi egyéb, mint ki van mondva, hogy a fuvarlevélben címzettnek az Általános . ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. Beszerzési és Szállítási Részvénytársaság filmszállításának kell szerepelnie. Mit jelent ez gyakorlatilag? Ez gyakorlatilag azt jelenti. hogy Magyarországon filmszállítással pedig semmiféle spedició nem foglalkozhatik, mert ez 48—50%-os kedvezményt és előnyt jelent az Ibusz-nak, a Filmszállítási Részvénytársaság keretén belül. T. Ház! Bocsánatot kérek, nem lehet ezeket az állapotokat megtűrni. Amikor elmennek az érdekeltek a Máv. igazgatóságához, és tiltakoznak ellene, mert ez nemcsak hogy sérelmes, hanem a fennálló elvekbe és szabályokba is ütközik, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) hiszen minden díjkedvezménynél az alaptétel az, hogy minden félnek egyformán rendelkezésére álljon, akkor egyszerűen azt mondják: ehhez a kérdéshez nem lehet hozzányúlni s ez változatlanul fennáll. Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy az Ibusz. befolyása végződik az Államvasutaknál. Itt van a kezemben a székesfőváros tanácsának egy határozata. Az Ibusz. ugyanis ugyanezekre a filmszállításokra megkapta a kedvezményt a vámkötelezettség alóli felmentésben is. Tudvalevő dolog, hogy a székesfővárosnál sem iparpártolás címén, sem egyéb címeken vámkedvezményt nem lehet kapni. Mégis az Ibusz., illetőleg jogelődei hat éven keresztül élvezték ezt a kedvezményt. Amikor egy konkurrens cég végre jelentkezett a fővárosnál, hogy neki is adják meg azt a kedvezményt, hogy a 2 pengő 31 fillér díjtétel helyett 28 fillér bélyeg lerovása ellenében szállíthassa a filmeket, akkor a főváros tanácsa a követ; kező határozatot hozta: «A tanács a folyamodó céget kérelmével elutasítja, mert a városi vámokról szóló 127/899. számú közgyűlési határozat értelmében a vasúton Budapestre érkező minden szállítmány városi vám köteles. Ezen oknál fogva a tanács az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság filmszállítása részére az 1924. évben kiadott városi vámmentességet is 40.450/930. tanácsi szám alatt megszüntette». T. Ház! Ez azt jelenti, hogy itt az Ibusz. éveken keresztül megspórolt a vámmentesség révén — ahogy én informálva vagyok — körülbelül 28—30 ezer pengőt. Méltóztassék ezt hattal megszorozni s méltóztatik látni, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy az Ibusz. egy, a szabályzatokban meg nem állapítható kedvezményben részesült, hanem Budapest székesfővárosa körülbelül 100.000 pengő veszteséget is szenvedett. (Zaj.) Ezen előzmények alapján kérdezem mármost az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy hajlandó-e véget vetni az Ibusz. gazdálkodásának? Hajlandó-e végre eljutni oda, hogy ez az Ibusz. nem valami különálló, szent dolog, hanem egyszerű állami üzem, amelyért ő felelős, a Máv.-on keresztül! Hajlandó-e az igen t. miniszter úr úgy az idegenforgalom szempontjából történő, lehetetlen állapotnak véget vetni, valamint véget vetni ezeknek a nomopolisztikus törekvéseknek, amelyek veszteségekkel járnak, de ha nem is járnak veszteségekkel, ez a magánkereskedelemnek legbrutálisabb, majdnem azt mondhatnám, leggonoszabb megsértése. (Ügy van! Ügy van! — Friedrich István: Az államszocializmus felé való menetel!) Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr nekünk őszinte képet nyújtani ennek az Ibusz.-nak gazdálkodásáról és üzletmenetéről, hajlandó-e képet nyújtani az ott élvezett fizetésekről (Felkiáltások: Ez az! — Zaj, —