Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. szék még visszatérni. (Tovább olvassa): «E vállalatok beolvasztásán kívül évről-évre több vállalatot von érdekkörébe. Az 1927. éyvégi és 1928. évvégi mérlegadatainak egybevetése alapján a tárcájában tartott részvényállomány egy év alatt 138%-kai gyarapodott. Érdekkörébe vonta így a 80.000 pengő alaptőkével bíró Könyvkereskedő Készvénytársaságot, amely a könyv-, papír-, dohányzócikk és írószerkereskedelem terén tevékenykedik, továbbá az 1927-ben 300.000 pengő alaptőkével alakult és 11.398 pengő veszteséget kimutatott Arriba Csokoládéáru Automata Részvénytársaságot, a San Thome Csokoládé- és Cukorkaáru Rt.-ot, amely 1927-ben 9160 pengő veszteséget mutatott ki. Jelentékenyebb alapításai még a Telefonautomata Részvénytársaság, amely a székesfővárosban felállított utcai automatatelefónok üzletkörét folytatja... (Farkas István: Hát minden privilégiumot ez kap meg? -Zaj.) ....._,., ' • Elnök: A képviselő úrnak beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérem beszédidőmet meghosszabbítani a rendelkezésre álló idő erejéig. i ,, Elnök: Kérdem a t. Házat, méltő^tatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Rassay Károly: ... és az Allamvasuti R£.dió Részvénytársaság. E társaságnak húsz évre szóló koncessziója van a rádiónak üzembentartására, a Máv. vonalain és várócsarnokaiban. Üzletköréhez tartozik (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) azonkívül mindennemű rádiófelsaerelések vétele és eladása. Az 1929. üzleti évet 86.629 pengő veszteséggel zárta. Az Ibusz. érdekkörébe tartozik a Rota. Részvénytársaság, amelv a Máv. szerződéses házhozszállító és vámközvetítő vállalata és a Gyorsárugyüjtő Részvénytársaság, melynek az üzeletköre az expressz-esomagforgalom, gyors- és teheráruszállítmányozás. T. Ház! Ezzel befejeztem. Mindez hirtelen áttekintést nyújt arról, hogy tulajdonképpen micsoda üzleteiket vont a maga körébe az úgynevezett Ibusz. részvénytársaság. Ezután áttérek interpellációmnak tulajdonképpeni második témakörére. Mint méltóztattak látni, 80%-ban állami üzemről van szó. Helyesnek tartja-e a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy <ma, amikor a kereskedelem és az ipar ilyen rettenetes válsággal küzd, egy 80%-ban állami pénzzel alapított vállalat (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) konkurrenciát csináljon neki, veszteségeit pedig esetleg fedezze azokból a jövedelmekből, amelyeket siker esetén a Máv, pénztárába kellene beszállítani, mint a főrészvényes pénztárába. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) T. Ház! Ez azonban nemcsak elvi kérdés. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy az Ibusz. működése burkolt vagy nyilt monopóliumok formájában egyenesen kizárja a magángazdálkodást bizonyos területeken, és nemcsak kizárja ezt, hanem az államot lényegesen és tetemesen megkárosítja. Tekintettel az idő rövidségére két példát fogok felhozni, amelyek ezt az állításomat igazolják. Az Ibusz. egyik üzlete a sok közül — amint bátor voltam felolvasni — a pályaudvarokon való kizárólagos gyümölcsárusítás joga. Ez a gyümölcsárusítási jog kalandos történetre tekinthet vissza. 1921-ben ezt a kizárólagossági jogot a Kansz. kapta meg. A Kansz. másfél évig dolgozott vele. Miért, miért nem, eladta, illetve átruházta ezt a jogot a Máv. hozzájárulásával — hiszen akkor Kelety Dénes volt a Máv-nak és a Kanszülése 1930 április 10-én, csütörtökön. 495 nak is az elnöke, ha jól emlékszem — Schwartz Ignác debreceni konzervgyárosra. (Friedrich István: Fajvédő valószínűleg! — Derültség. — Friedrich István: Ez a• •• neiHjZeti szupremácia! -Zaj.) . : • s. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Aki ismerte az akkori levegőt és viszonyokat, az nem fog meglepődni, hogy ez az intranszigens egy^esület, intranszígens elnökével a háttérben megcsinálta ezt az üzletet, mert úgy látszik, a Kansz. a maga részéről közvetlenül nem tudott jövedelmet biztosítani ebből a koncesszióból. Átruházta tehát ezt a koncessziót a következő tíz évre, vagyis 1931-ig Schwartz Ignácra, illetőleg az Országos Vasúti Gyümölcsárusító és Kereskedelmi Részvénytársaságra. Ezt a részvénytársaságot ugyanis Schwartz Ignác debreceni konzervgyáros alapította. T. Ház ! Egy ideig, egy-két évig valamiképpen rendben ment a dolog, 1925 decemberében azonban váratlanul felmondták a Gyümölcs árusító Részvénytársaságnak a koncessziót azzal az indokolással, hogy egyes állomásokon a Máv. hozzájárulása nélkül átengedte az árusítás jogát. A Gyümölcsárusító Részvénytársaság nem fogadta el ezt a felmondást, tiltakozott ellene, kérvényezett, ezek a kérvények azonban egymásután kategorikusan vissza lettek utasítva. Bizonyos pontban azonban változás állt be. Méltóztassanak a dátumokat valamennyire figyelemmel kísérni. 1926 február 12-én, miután előzőleg visszautasították a felmondás hatálytalanítása iránti kérvényt, a következő nyugtát állította ki egy úr Schwartz Ignác számára (Olvassa): «Van szerencsém elismerni 10 millió korona, azaz Tíz millió korona átvételét, amely összeg előlegét képezi annak a 40 millió koronának, amely Összeget a Máv-val fennálló szerződésének újból leendő meghosszabbítása napján ki fog egyenlíteni.» (Baracs Marcell: Az aláírás?) Nincs értelme annak, hogy e pillanatban felolvassam. Másfél évig feküdt ez a nyugta az íróasztalfiókomban a többivel együtt, most át fogom adni a kereskedelemügyi miniszter úrnak. (Friedrich István: Minden ellenzéki képviselő fiókja tele van ilyenekkel. — Jánosa y Gábor: Az enyém is tele van, de nem ilyen írásokkal !) Ez a nyugta kelt február 12-én. Pár hétre rá ez a Gyümölesárusító Rt. Kelety elnök úr aláírásával megkapta a felmondott konceszsziónaik két évre való meghosszabbítását. Hogy mibe került ennek a koncessziónak megszerzése Schwartz Ignácnak, vagy másképpen a Gyümölcsárusító Rt-nak, azt én nem tudom pontosan kiszámítani. (Friedrich István: Tartóztassa le az ügyész. — Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő urakat méltóztassanak csendben maradni, hogy a képviselő úr kihasználhassa a rendelkezésére álló időt. (Friedrich István: Közben telefonon le lehetne tartóztatni!) Rassay Károly: Hogy ez mibe került, azt nem tudom. Még két testvérnyugta van itt, igen érdekes nevekkel. Azok iközül az egyiket — megvagyok róla győződve — Kelety Dénes tudta nélkül, de mégis Kelety Dénesnek nagyon közelálló családtagja írta alá. Mind a három nyugtát tisztelettel átnyújtom — miután most már nincs értelme, hogy megőrizzem azokat — a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék majd a maga részéről megvizsgálni azokat. T. Ház! Ezzel azonban ez a gyümölcsárusítási kérdés nem nyert elintézést, illetőleg — amint méltóztattak hallani, —