Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. szék még visszatérni. (Tovább olvassa): «E vál­lalatok beolvasztásán kívül évről-évre több vál­lalatot von érdekkörébe. Az 1927. éyvégi és 1928. évvégi mérlegadatainak egybevetése alapján a tárcájában tartott részvényállomány egy év alatt 138%-kai gyarapodott. Érdekkörébe vonta így a 80.000 pengő alaptőkével bíró Könyvkeres­kedő Készvénytársaságot, amely a könyv-, pa­pír-, dohányzócikk és írószerkereskedelem terén tevékenykedik, továbbá az 1927-ben 300.000 pengő alaptőkével alakult és 11.398 pengő veszteséget kimutatott Arriba Csokoládéáru Automata Részvénytársaságot, a San Thome Csokoládé- és Cukorkaáru Rt.-ot, amely 1927-ben 9160 pengő veszteséget mutatott ki. Jelentékenyebb alapí­tásai még a Telefonautomata Részvénytársaság, amely a székesfővárosban felállított utcai auto­matatelefónok üzletkörét folytatja... (Farkas István: Hát minden privilégiumot ez kap meg? -Zaj.) ....._,., ' • Elnök: A képviselő úrnak beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérem beszéd­időmet meghosszabbítani a rendelkezésre álló idő erejéig. i ,, Elnök: Kérdem a t. Házat, méltő^tatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Rassay Károly: ... és az Allamvasuti R£.dió Részvénytársaság. E társaságnak húsz évre szóló koncessziója van a rádiónak üzem­bentartására, a Máv. vonalain és várócsarno­kaiban. Üzletköréhez tartozik (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) azonkívül mindennemű rádiófelsae­relések vétele és eladása. Az 1929. üzleti évet 86.629 pengő veszteséggel zárta. Az Ibusz. ér­dekkörébe tartozik a Rota. Részvénytársaság, amelv a Máv. szerződéses házhozszállító és vámközvetítő vállalata és a Gyorsárugyüjtő Részvénytársaság, melynek az üzeletköre az expressz-esomagforgalom, gyors- és teheráru­szállítmányozás. T. Ház! Ezzel befejeztem. Mindez hirte­len áttekintést nyújt arról, hogy tulajdon­képpen micsoda üzleteiket vont a maga körébe az úgynevezett Ibusz. részvénytársaság. Ezután áttérek interpellációmnak tulajdon­képpeni második témakörére. Mint méltóztat­tak látni, 80%-ban állami üzemről van szó. He­lyesnek tartja-e a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy <ma, amikor a kereskedelem és az ipar ilyen rettenetes válsággal küzd, egy 80%-ban állami pénzzel alapított vállalat (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) konkurrenciát csinál­jon neki, veszteségeit pedig esetleg fedezze azok­ból a jövedelmekből, amelyeket siker esetén a Máv, pénztárába kellene beszállítani, mint a főrészvényes pénztárába. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) T. Ház! Ez azonban nemcsak elvi kérdés. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy az Ibusz. működése burkolt vagy nyilt monopóliu­mok formájában egyenesen kizárja a magán­gazdálkodást bizonyos területeken, és nemcsak kizárja ezt, hanem az államot lényegesen és tetemesen megkárosítja. Tekintettel az idő rö­vidségére két példát fogok felhozni, amelyek ezt az állításomat igazolják. Az Ibusz. egyik üzlete a sok közül — amint bátor voltam fel­olvasni — a pályaudvarokon való kizárólagos gyümölcsárusítás joga. Ez a gyümölcsárusítási jog kalandos történetre tekinthet vissza. 1921-ben ezt a kizárólagossági jogot a Kansz. kapta meg. A Kansz. másfél évig dolgozott vele. Miért, miért nem, eladta, illetve átruházta ezt a jogot a Máv. hozzájárulásával — hiszen akkor Kelety Dénes volt a Máv-nak és a Kansz­ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. 495 nak is az elnöke, ha jól emlékszem — Schwartz Ignác debreceni konzervgyárosra. (Friedrich István: Fajvédő valószínűleg! — Derültség. — Friedrich István: Ez a• •• neiHjZeti szupremácia! -Zaj.) . : • s. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Aki ismerte az akkori leve­gőt és viszonyokat, az nem fog meglepődni, hogy ez az intranszigens egy^esület, intranszí­gens elnökével a háttérben megcsinálta ezt az üzletet, mert úgy látszik, a Kansz. a maga részé­ről közvetlenül nem tudott jövedelmet biztosí­tani ebből a koncesszióból. Átruházta tehát ezt a koncessziót a következő tíz évre, vagyis 1931-ig Schwartz Ignácra, illetőleg az Országos Vasúti Gyümölcsárusító és Kereskedelmi Rész­vénytársaságra. Ezt a részvénytársaságot ugyanis Schwartz Ignác debreceni konzerv­gyáros alapította. T. Ház ! Egy ideig, egy-két évig valamiképpen rendben ment a dolog, 1925 decemberében azon­ban váratlanul felmondták a Gyümölcs árusító Részvénytársaságnak a koncessziót azzal az indokolással, hogy egyes állomásokon a Máv. hozzájárulása nélkül átengedte az árusítás jo­gát. A Gyümölcsárusító Részvénytársaság nem fogadta el ezt a felmondást, tiltakozott ellene, kérvényezett, ezek a kérvények azonban egymás­után kategorikusan vissza lettek utasítva. Bizonyos pontban azonban változás állt be. Méltóztassanak a dátumokat valamennyire figyelemmel kísérni. 1926 február 12-én, miután előzőleg visszautasították a felmondás hatály­talanítása iránti kérvényt, a következő nyug­tát állította ki egy úr Schwartz Ignác számára (Olvassa): «Van szerencsém elismerni 10 millió korona, azaz Tíz millió korona átvételét, amely összeg előlegét képezi annak a 40 millió koro­nának, amely Összeget a Máv-val fennálló szer­ződésének újból leendő meghosszabbítása nap­ján ki fog egyenlíteni.» (Baracs Marcell: Az aláírás?) Nincs értelme annak, hogy e pillanat­ban felolvassam. Másfél évig feküdt ez a nyugta az íróasztalfiókomban a többivel együtt, most át fogom adni a kereskedelemügyi miniszter úrnak. (Friedrich István: Minden ellenzéki kép­viselő fiókja tele van ilyenekkel. — Jánosa y Gábor: Az enyém is tele van, de nem ilyen írá­sokkal !) Ez a nyugta kelt február 12-én. Pár hétre rá ez a Gyümölesárusító Rt. Kelety elnök úr aláírásával megkapta a felmondott koncesz­sziónaik két évre való meghosszabbítását. Hogy mibe került ennek a koncessziónak megszerzése Schwartz Ignácnak, vagy másképpen a Gyü­mölcsárusító Rt-nak, azt én nem tudom ponto­san kiszámítani. (Friedrich István: Tartóztassa le az ügyész. — Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő urakat méltóz­tassanak csendben maradni, hogy a képviselő úr kihasználhassa a rendelkezésére álló időt. (Friedrich István: Közben telefonon le lehetne tartóztatni!) Rassay Károly: Hogy ez mibe került, azt nem tudom. Még két testvérnyugta van itt, igen érdekes nevekkel. Azok iközül az egyiket — meg­vagyok róla győződve — Kelety Dénes tudta nélkül, de mégis Kelety Dénesnek nagyon közel­álló családtagja írta alá. Mind a három nyug­tát tisztelettel átnyújtom — miután most már nincs értelme, hogy megőrizzem azokat — a ke­reskedelemügyi miniszter úrnak. Kérem a mi­niszter urat, hogy méltóztassék majd a maga részéről megvizsgálni azokat. T. Ház! Ezzel azonban ez a gyümölcs­árusítási kérdés nem nyert elintézést, ille­tőleg — amint méltóztattak hallani, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom