Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

49Ó Az országgyűlés képviselőházának 380 és ne méltóztassék rossznéven venni, lia ezt látom, és világos előttem, hogy százezrek men­nek tönkre. (Igás! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem a jót hozza, hanem igazán a másik ol­dalon az elégedetlenséget szaporítja. Hiszen ami most ebben a szerencsétlen országban van, azt jórészt köszönhetjük annak a nyomorult helyzetnek, hogy időjárásunk ilyen volt és e miatt haszon nélkül, kereset nélkül maradt a munkás is. Mind'amellett én bízok abban, hogy a földmíves múnlkás majd csak eléri azt az időt, amikor a két karja után a kenyerét meg tudja keresni. (Pakots József: Addig éhen pusztul!) A munkabérek felemelése itt nem u. gazdáktól függ, hanem az időjárástól. Méltóz­tassék ezt megtanulni. Pár hét mnlva, két hó­nap múlva, amikor az idő eljön, az idő fogja parancsolni, hogy mit kell tenni és mit kell fizetni és aki bírja, az munkáltatja a földjét és fizet, (Úgy van! Jobb felől) aki pedíig nem munkáltatja a földjét, az maga is elpusztul és a miunkás is elpusztul. Ez a kettő össze van feiötve egymással, egymás nélkül nem élhet. Ebben a dologban tovább nem akarok menni. Egyedrül csak azért szólaltam fel, hogy ne méltóztassék azt hinni, hogy nem fáj annak az embernek, akiben lelkiismeret van, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy ez a nyo­morult helyzet fennáll ebben az országban. Ezt mi mindnyájan látjuk és fájlaljuk. De azt is meg kell mondanom, hogy vannak városok, az enyém is, amelyek túlterhelik magukat adós­sággal, amennyi adósságot csak lehetett kapni, azt felvették, csakhogy a munlkát megindítsák, hogy a munkanélkülieket kenyérhez juttassák. Annyi terhet vett magára az én városom is, hogy két esztemd'ő alatt sem tudija azt kiegyen­líteni. Ez így van és nem úgy áll a bál, (Derült­ség) hogy itt szándékosan esinálgatjuk vagy idézzük fel a munkások nehéz helyzetét. Nem szabad ezt így felfogni, mert ha önök azt a gyári tőkét nemcsak ma, hanem régebben is .abriehtolták volna (Derültség.) és a kormány figyelmét határozottan felhívták volna rá, ak­kor sokkal előbbre volnánk a munkáskérdéssel, de önök a nagytőkét nem mindig bántották. (Derültség a jobboldalon. — Viczián István: Egy listán szavaztak vele!) En a szavazásra nem adok semmit, hanem lárra adok valamit, amikor megegyezünk a nagy gyárral, hogy: «Hallod-e, lesz-e haszon, vagy nem, különben sztrájkba léptetem a (munkásokat», az aztán tisz­tességes üzlet. CReyer Károly: Magyarázza, meg, hogy mi ez?!) Bocsánatot kérek, én nem szere­tek a maguk dolgába belenyúlni tovább, de sok­szor előáll az a tétel, hogy a munkáskérdést is becsületesen, a tőkekérdést is becsületes szigor­ral kell képviselni, mert máskülönben a kettő egymásra mászik és határozottan tönkreteszi a népet. (Farkas István: Jó, de maga támogatja azt a tőkét! — Zaj.) Nem értettem, de mellékes. (Derültség a jobboldalon.) Én beszédemet azzal zárom be, hogy innen, ebből a pártból legyünk annyi energiával most már ebben a nehéz pillanatban, (Farkas István: Most már ideje volna! — Malasits Géza: Azért is ideje volna, mert közelednek a választások!) amikor már ott állunk, hoíry határozottan egy­egy perlekedés tönkreteszi a gazdát, tönkre­teszi százával, hogy kérjük a kormányt, hogy ennek már vessen véget. En nem vagyok jogász­ember, nem tudom a módját, bocsássanak meg ezért, de aki jogászember, fogja fel azt, hogy ezt meg kell csinálni, hiszen meg kell akadályozni, hogy a végrehajtásokkal szabadon garázdál­kodjanak, mert különben olyan kezekbe jutnak azok a birtokok, amelyek arra nem alkalmasak. . ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. Beszédemet ezzel befejezem. A javaslatot el­fogadom. (Éljenzés és twps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Krisztián Imre! Krisztián Imre: T. Képviselőház! Nem volt szándékomban ennél a törvényjavaslatnál fel­szólalni és imagát a javaslatot nem is kívánom elemezni. Ha mégis felszólalok, ezt azért teszem, hogy bizonyos szempontból válaszoljak Kabók Lajos t. képviselőtársamnak korábban elhang­zott beszédére, amelyben azt mondotta, hogy ma­gának a törvényhozásnak és felsőbb köreinknek is törődniök kellene a szociális kérdésekkel, azonban nem törődnek velük, sőt ellenszenvesek azok nekik. Nem áll ez a feltevés, nem pedig azért, inert azok a szervek, amelyek hivatva van­nak arra, hogy ezekkel a kérdésekkel parlamen­ten kívül is törődjenek, igenis törődnek velük, így például a Mezőgazdasági Kamara, — úgy a vidéki, mint az országos kamara is — körlevelet küldött szét tagjaihoz, hogy az azon a vidéken lévő munkabéreket statisztikai szempontból dol­gozzák fel, és hozzák tudomására a kamarának, hogy hol vannak badszélső kilengések, ahol -a helyzettel uraink és barátaink visszaélnek, hogy ott a kamara megkeresse az orvoslás módját. Nemcsak a Mezőgazdasági Kamara, hanem a Faluszövetség is foglalkozott e téren ezzel a kérdéssel a közelmúltban tartott igazgató-vá­lasztmányi ülésén és kimondotta, hogy azokon a helyeken, ahol ezek a szomorú állapotok ta­pasztalhatók, ahol nincsenek tekintettel arra a helyzetre, hogy a munkásnak is van létjogosult­sága, van joga az élethez, a kenyérhez, a ruház­kodáshoz és kulturális igényeihez, igenis oda fog hatni az illetékes tényezőknél, hogy az az állapot, amely eddig így volt és rosszul volt, megszüntettessék, és a bajok a kor szellemének megfelelően reparáltassanak. Itt van a kezemben erre vonatkozólag egy statisztika, több uradalom bérét illetőleg. Elis­merem, hogy ez a bér nem olyan, amilyennek lenni kellene, de szolgáljon mentségül az, amit itt Csontos t. barátom is mondott, hogy ez nem rosszakaratból, hanem abból a nehézségből fa­kad, amely úgy a termelő, minta munkás hely­zetét nagymértékben megnehezíti. Mert igazán nem azon a munkáson és még kevésbbé azon a birtokoson vagy a birtokos akaratán, a birto­kos szociális érzésén múlik az, bogy a mi termé­keink ára 87—88% körül mozog a békebelihez képest, az iparé pedig általában 128—130 pengő körül, desok esetben 500% körül mozog a béke­belihez képest, már tudniillik az aránynak meg­felelőleg. Ez a különbözet, ez a termelési és bér­különbözet, azután a részükre szükséges ruház­kodás, lábbeli és egyéb ipari dolgok általában azok, amelyek nehézzé teszik a helyzetet. Itt van több statisztika erre vonatkozólag. Ha figyelembe vesszük azokat a cselédbéreket, szomorú összeg jön ki belőle. Nem kívánom fel­olvasni, nehogy rosszat magyarázzanak ki be­lőle barátaink, de^ ha hozzászámítjuk a tehén­tartást, az apróléktartást... (Malasits Géza: Sőt még levegőt is szívhat.) Ha önöktől függne, még az sem volna meg azért, mert nem az önök táborába tartozik, {Derültség jobbfelöl. — Mala­sits Géza: Éljen tehát az üdvözítő nagybirtok, a garasos napszámmal!) Azért a magam részéről szükségesnek tartom azt, hogy vár­megyénként és járásonként időközönként életre­hivassék a munkabérek megállapítására hiva­tott szerv, amelyre nézve már van rendelkezés, hogy ne legyen se jobbra, se balra kilengés. Szükségesnek tartom, hogy ez a szerv időközön­ként összehivassák és a közös érdek megvédése

Next

/
Oldalképek
Tartalom