Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

w Az országgyűlés képviselőházának 380 fogják felhasználni az elkeseredett munkástömegeket arra, hogy ebben az országban olyan rendezetlen állapotok alakuljanak ki, amelyek majd fegyveres beavatkozást követelnek a kormány részéről? Éppen csak ez hiányzik ennek az országnak és akkor egészen készen leszünk. (Egy hang jobb felől: Ha így beszélünk, be fog következni! — Malasits Géza: Némán koplaljanak tovább? Az volna a jó? — Zaj. — Elnök csenget.) Ha a törvényhozás nem törődik az ilyen fontos ügyekkel, (Jánossy Gábor: Dehogy nem törődik!) ha a törvényhozás csak látszat-szociálpolitikai törvényalkotásokba fog, csak kirakatszociálpolitikai törvényeket alkot, akkor igenis be fog következni ez a romlás. Nem mi taszítjuk a munkásokat az utcára, a munkanélküliség és a munkáltatók hatalmi tobzódása növeli a munkanélküliek számát. Hiába iparkodnak reánk adresszálni, a veszedelmes helyzet nem a mi beszédeink következtében, hanem az általam megemlített okok következtében áll elő; éppen azért oda kellene állnia a törvényhozásnak, meg kellene akadályoznia az ilyen veszedelmeket, gátat kellene emelnie az ilyen társadalmi bajok elé. Önök előtt szinte már unalmas is, hogy egy kérdésben én annyiszor szólok, szólanom kellett azonban azért, mert nem látok az elmúlt egy hónap ellenére sem semmiféle intézkedést az illetékes gazdasági miniszter úr részéről. Teljesen nyugodt, talán egyáltalában azt sem tudja, hogy egy ilyen nagy gazdasági probléma van most, azt sem tudja, hogy egy ilyen nagy viszály van a Ganz-hajógyár munkássága és a gépipari kapitalizmus között. Azért hívom fel a figyelmét most újabban erre a kérdésre, azért emlékeztetem a^ 7 év előtt meghozott törvényre, hogy éljen a Képviselőház, a nemzetgyűlés által adott felhatalmazással, akadályozza meg a munkások kizsákmányolását, akadályozza meg a gépipari kapitalizmusnak határtalan tobzódását. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magára a törvényjavaslatra vonatkozólag pedig csak annyit mondok, hogyha nem teremtik meg az előfeltételeket a minimális 'munkabérek biztosításához, ha a Képviselőház nem alkotja meg mielőbb a 8 órai munkaidőről szóló törvényt, ha nem gondoskodik törvényalkotással az önhibájukon kívül munka nélkül maradottak segélyezéséről, ha a tail on ck érdest, a női munkát és az egyéb ezzel járó szociális problémákat nem szabályozza, ha nem segíti elő a kollektívszerződések kötésének lehetőségét, akkor bátran merem mondani, hoogy ez csak egy kirakat-szociálpolitikai törvényalkotás és ebben komolyan hinni nem lehet. Hogy mégis elfogadom és hogy pártom is elfogadja, ez csak annak tudható be, mert ebben találunk alkalmat arra, hogy a kormányt állandóan sarkaljuk szociálpolitikai tevékenységére, a Képviselőház által megszavazott törvények 'megvalósítására. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Nem szóltam volna hozzá ehhez a javaslathoz, ha a túloldalon nem látnám állandóan azt az irányzatot, amely azzal vádol bennünket, hogy mi a nemzet százezreivel, millióival nem foglalkozunk. Elképzelhetetlen, hogy mi, akik a nép között élünk, ne látnánk annak a baját, annak a mindennapi életét, a mindennapi nehézségeit. A túloldalon azonban nem gondolnak arra, hogy az alap bukott meg Magyarországon, az az alap, amely az egész nemzet fenntartására hivatott: a földmívelés. (Ügy van! jobb felől.) A gazdatársadalomnak bevétele úgyszólván KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XXVI, ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. 489 nincs. Bevétel nélkül pedig kiadást teljesíteni nem tudván, az iparnak vevője nem lévén a földmívestársadalomban, az ipar természetesen utána megy bukásban a mezőgazdaságnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Itt következik azután a nagykapitalisták mohósága. Akkor, amikor túlzásba vitték az ipari termelést a vámvédelem kedvezményei folytán... (Farkas István: Miért szavazták meg?) Bocsánatot kérek, ha arról van szó, hogy védjük a magyar ipart, akkor meg kell szavaznunk, amikor azonban a nagyipar túlmegy az emberség határán, amikor a gyáripar visszaél a nemzet jóságával, akkor vele szemben nem szabad kíméletet ismerni. (Farkas István: Helyes! Törvényt a kartellek ellen!) Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat. hogy mindazokat, akik a nemzet ellen munkálnak, akik kartellbe lépnek a nemzet milliói ellen, (Ügy van! a jobboldalon.) s akik azért lépnek kartellbe, hogy a hasznot csak a maguk számára biztosítsák s a nemzet millióit kihasználják, tessék erős kézzel megrendszabályozni! Ne higyjék, hogy nekünk jói esik, ha azt látjuk, hogy maguknál százezrével vannak a munkanélküliek. (Malasits Géza; Van az Alföldön is elég!) Ne higyjék, hogy nem fáj nekünk, ha odakint a mezőgazdaságban sem tudunk az embereknek munkát adni. Az igazság az, hogy most odalent bukott meg elsősorban az, ami nek a jövedelmi forrásától függene az egész nemzet sorsa; mert hiába, amikor a vásárlási erő m égősökként, megszűnt, akkor ez határo zottan magával ránt mindent. De ennek van mép- egy igazi orvoslása., még a sors csapása mellett is. Én most nem appellálok Trianonra, hogy mit csinál a búzaárakkal és mit csinál velünk, hanem appellálok a belső gazdasági viszonyainkra. Amikor a helyzet ilyen szerencsétlen ebben az országban, amikor a terménynek nincs ára s amikor a gazda nem tudja fedezni minden kiadását, akkor kell, hogy a kormány figyelmét felhívjam innen, errőí az oldalról arra, hogy legalább a bankokráciát szabályozza. (Malasits Géza: Ha merne hozzányúlni! Nebántsvirág az, nem munkásszervezet, amelybe bele lehet gázolni! — Zaj.) Kérem a pártot, amely a kormány háta mögött áll, figyelmeztessük iközös erővel az igazságügy miniszter urat arra, hogy szabályozza a bankoknak azt az eljárását, hogy a bankok nem érik be a nagy kamatokkal, hanem — mivel a birtoktestek értéke lejjebb szállt — a betáblázott összeget nem látván biztosítva, megvonnák a kintlévő tőkét és ezzel számtalan kisebb és nagyobb gazdát tönkretesznek. (Úgy van! jobb felől.) Arra hívom fel különösen az israzságügyminiszter úr figyelmét, utasítsa a bíróságokat arra, hogy az ilyen perlekedéseket . . . (Ka.bók Lajos: Független bíróság! — Malasits Géza: A független bíróságot utasítani! Milyen jó volna, úgy-e? — Jánossy Gábor: Nem úgy gondolja. Törvényt akar erre! — Zaj.) Kérem, hát kegyednek vagy a képviselő uraknak hova kellene menni, ha nem itt kérjük meg a kormányt, hogy tegyen olyan intézkedést, hogy a végrehajtások ne történjenek meg? (Malasits Géza: Kényszeríteni kellene erre, nem pedig alázatosan kérni! — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor ugyanis egy birtok le van zárva telékkönyvileg adóssággal, akkor egy 70—80 pengős oldaltartozás miatt megindítják a végrehajtást, amely mint a lavina, úgy jön és annak a gazdának elviszi az egész vagyonát, (Ügy van! a jobboldalon.) pedig a jó világbnn a feléből kitelt volna, vagy a fele sem ment volna rá. Itt kérem én a segítséget 69