Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-380
/ 486 Az országgyűlés képviselőházának 38( e feltevés mellett szól. Előttem szóló Propper Sándor igen t. képviselőtársam felszólalása éppen ezt tanúsította, erre vonatkozólag hozott fel érveket, és különösen bizalmatlansággal kell viseltetnem a komoly akarás iránt azért, mert nem látom azokat az előfeltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy itt tényleg a minimális munkabéreket védeni és megállapítani akar ja a kormány. Ezeknek- előfeltétele elsősorban az, hogy a legnagyobb veszedelemmel, a munkanélküliséggel szemben kell megtenni a szükséges lépéseket, a szükséges óvóintézkedéseket. Ezek közé tartozik, mint ahogy Propper Sándor t. képviselőtársam megemlítette, a nyolcórai munkaidőnek mielőbbi törvénybeiktatása, mert a ma korlátlanul alkalmazott munkaidő egyik lehetősége annak, hogy a munkanélküliség fokozódjék, vagy ebben a mai elviselhetetlen állapotában megmaradjon. Ha ellenben a nyolcórai munkaidő törvénybe^ van iktatva, vagyis a munkások ideje szabályozva van, • akkor ez is nem jelentéktelen mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a munkanélküliség enyhüljön. A munkanélküliség enyhülésének egyik alapfeltétele a minimális munkabérek megteremtése. Egy másik hasonlóan szükséges intézkedés^ amelynek megtétele nélkül nem lehet egyáltalában komolyan szociálpolitikai törvényt alkotni, a munkanélküliség elleni biztosítás. Es hiába unszimpatikus a t. Képviselőház^ tagjai előtt ez a kérdés, amíg a munkanélküliség ilyen méretű, és ,amíg ennek enyhülését munkaalkalmak szaporításával és állandósításával nem lehet elérni, addig igenis meg kell valamilyen úton-módon az önhibájukon kívül ebbe a helyzetbe kerülőket védeni, ha kell, törvényhozásilag is, és nem szabad őket elhagyni, nem szabad őket olyan rettenetes nyomorba jutni engedni, mint amelyben vannak, mert ez nemcsak a munkanélküliek baja, nemcsak a munkanélküliek nyomorúsága, hanem nagy közgazdasági katasztrófa, ez az egé C7 . ország baja. Egész gazdasági válságunknak is egyik oka ebben található, mert az ország lakosságának tekintélyes része munkanélkül van. a munkanélküliek pedig fogyasztóképtelenek és minél kevesebb a fogyasztóképes lakosok száma, annál nagyobb a gazdasági nyomorúság, annál nagyobb a gazdasági válság. Ha komolyan akarunk segíteni a gazdasági válságon, akkor igenis sietni kell ezzel a törvényes alkotással, szociálpolitikai alkotással is. Ha komolyan meg akarja teremteni a kormány a minimális munkabéreket, ezt csak úgy tudom hinni, ha a minimális munkabéreknek alapfeltételeit biztosítja, olyan szociális törvényeket alkot még ezenkívül, amelyek nélkül a minimális munkabéreket megteremteni vagy megtartani nem lehet. Méltóztassék csak elgondolni, a hónapokon keresztül, sőt ma már egészen határozottan lehet állítani, hogy esztendőkön keresztül rendes foglalkozás nélkül maradt munkás kétségbeejtő helyzetében mindenre képes, mindenre vállalkozik. Ha feltételezem azt, ami egyébként alig képzelhető el, hogy a minimális munkabérek megteremtéséről sürgősen gondoskodik a kormány, nem jogos-e az az állítás, hogy a minimális munkabérek veszélyeztetve vannak egy ilyen hatalmas, nagyarányú munkanélküliségben, amikor a munkanélkülieknek nem tízezrei, hanem százezrei vannak elviselhetetlen helyzetben. Ezek a minimális munkabéreket kénytelenek megtámadni, kénytelenek a minimális munkabéren alul is munkát vállalni, hogy az éhenhalástól megmeneküljenek, hogy nyomorúságukon segítsenek, változtassanak és is. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. merve a kapitalizmus természetrajzát, az pedig nem riad vissza attól, hogy az ilyen módon ajánlkozó munkásokat a minimális munkabéreken alul alkalmazza. Mert a kapitalizmusnak természetrajzához tartozik, hogy neki csak egy célja van és pedig az, hogy minél nagyobb legyen a profit. Hogy ezt miként éri el, az mellékes, törekvésében nem válogatós az eszközökben: ha kell, a nyomorúság kihasználásával, ha kell, a munkásoknak éhezésbe való döntésével éri el célját, mert a kapitalizmus előtt csak egy fontos és egy szent, hogy az elérhető haszon minél nagyobb legyen, tekintet nélkül arra, hogy milyen eszközökkel éri azt el. Ha tehát ezek a veszélyek állanak fenn, akkor igenis joggal lehet állítani azt, hogy ha a kormány komoly szociálpolitikai törvényalkotásba fog, ha tényleg komolyan meg akarja valósítani a minimális munkabéreket, akkor nem elég egy ilyen kirakat-törvényjavaslatot idehozni a képviselőház elé, akkor gyorsan meg kell alkotni azokat a szociálpolitikai törvényeket^ is, amelyek alappillérei a minimális munkabérek megtartásának, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ezek a munkabérek megmaradjanak, ha tudniillik gondoskodik a kormány arról, hogy a munkások munkaideje szabályozva legyen, ha gondoskodik a kormány arról, hogy az önhibájukon kívül munka nélkül maradottak törvényesen, intézményesen segélyezésben részesüljenek. Ha mindezek megvannak, akkor komolyan lehet hinni abban, hogy a kormány tényleg nemcsak kirakat-törvényalkotásba kezdett, hanem komolyan átérzi a helyzetnek fontosságát, átérzi azt a mérhetetlen nagyfokú kizsákmányolást, amely a munkások alkalmaztatásánál, munkabérük megállapításánál tapasztalható, s éppen azért, hogy a minimális munkabérek tényleg minimális munkabérek legyenek; megteremti ennek alapfeltételeit, Ezzel együtt még sok egyéb kérdést is rendezni és szabályozni kell. Szabályozni kell például a tanonckérdést, mert a tanonckérdlés szabályozása nélkül továbbra is veszélyeztetve van az esetleg megállapított minimális munkabér. Mert ha egyes iparágakat túlnagy számban lepnek el a tanoncok és nincsen meg a tanoncok elhelyezkedésének kellő és szükséges szabályozása, akkor egyes iparágaknál fellép az a veszedelem, hogy túlsók lévén a munkaerő, azokat alkalmazni, kellőképpen foglalkoztatni nem tudják. A munka nélkül lévő, hogy élhessen, hogy éhezésétől megszabaduljon;, kénytelen munkaerejét minimális munkabéreken alul is felkínálni, a tőkés pedig nem szentimentális, hanem, mint egyszer itt a Házban a népjóléti miniszter úr mondotta, irgalmatlan, kegyetlen, olyan mint egy gép, amely érzéketlenül leszakítja a munkás kezét, lábát. Ilyen a tőkés, és éppen ezért a tőkéstől nem lehet várni, hogy majd szentimentális lesz és azt mondja, hogy mert te nyomorúságban vagy, azért én nem foglak kihasználni. Kellenek tehát azok a biztosítékok, amelyek alappillérei annak, hogy ilyen szociálpolitikai törvényből tényleg törvény legyen és hogy azt a való életben alkalmazni lehessen. A női mumka szabályozása nem utolsó sorban tartozik a minimális munkabérek megtartásához, mert jól tudjuk, hogv a női munkaerőt hogyan, milyen módon állítják szembe a férfi munkaerővel és használják fel a női munkaerőt a férfi munkák elvégzésére pusztán azért,, mert a nő sokkal olcspbb. sokkal védtelenebb, mert á nő a maga érdekeit még anynyira sem tudja megvédelmezni, mint ameny-
