Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-379
Az országgyűlés képviselőházának 37 mi olyan gazdasági viszonyok között élünk, amikor a kereslet igen kicsiny, ellenben a munkáskínálat olyan nagy, hogy talán még sohasem volt ilyen nagy ebben az országban. A munkáskínálat nagyságát emeli, létrehozza az a borzalmas munkanélküliség, amelv ma ennek az országnak gazdasági életében mutatkozik. Hogy milyen nagy mérveket ölt ez a nagy munkanélküliség, arra nézve egy pár adatot leszek bátor előhozni. Igen szomorú jelenség az, hogy nálunk a munkanélküliségre vonatkozólag nincsenek hivatalos kimutatások. Másra az igen t. miniszter úr nincs tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mennyi ma a munkanélküliek száma Magyarországon, pedig ez na^ betegsége ennek az államnak, amely elsősorban orvoslásra szorul. De hogyan lehessen egy bajt orvosolni, ha a diagnózissal sincs tisztában a kormányzat, az illetékes minisztérium?! Mellesleg legyen szabad kérnem a kereskedelmügyi miniszter urat, hoogy ezt a bajt minél előbb iparkodjék eliminálni és a munkanélküliek helyes számának megállapítására vonatkozólag valami hivatalos rendelkezést tenni. T. Ház! Itt van a Statisztikai Szemle. Ebben a kormány, illetve az a hivatalos társaság, amelynek ez a laoia. kimutatia, hogy például 1929. decemberében — ha jól emlékszem — 20.288 munkanélküli volt Magyarországon. Ha a külföld ezt olvassa, akkor szinte megirígyli Magyarország gazdasági helyzetét, mert alig van' európai állam, talán Franciaországot kivéve, ahol ennél kevesebb munkanélküli lenne. Téves azonban ez a megállapítás, mert — bocsánatot kérek a kifejezért — ez mintegy porhintés a külfölddel szemben, mert nem fedi a valóságot. Hogyan jön létre 1929. decemberében ez a 20.288-as munkanélküli szám. Ez úgy jön létre, hogy a statisztikai hivatalba két szakszervezet, szociáldemokrata és a keresztényszocialista szakszervezet beküldi a maga hivatalos kimutatását, ezeket összeadják és megvan a szám, amely hivatalos adatként a Statisztikai Szemlében megjelenik. Tudnunk kell azonban, hogy ez nem fedi a valóságot, mert a szakszervezetek saját kimutatásuk szerint mindössze csak 144.000 taggal rendelkeznek, nevezetesen a szociáldemokraták 89.000-rel, a keresztényszocialisták 55.000-rel, tehát tulajdonképpen a kimutatások mindössze 140.000 tagról számolnak be. A valóság pedig az, hogy a legújabb kimutatások szerint Magyarországon az ipari munkások száma 424.841, az ipari tisztviselők, <az üzemi tisztviselők száma pedig 28.856, tehát az összes érdekeltek száma 453.697. 453.697 ember helyett tehát 144.000 emberről szól a munkanélküliek statisztikai kimutatása, úgyhogy egészen bátran feltehetjük azt, hogy legalább háromszor annyi munkanélküli van Magyarországon, mint amennyi a Statisztikai Szemlében szerepel, sőt azt mondhatjuk, hogy ötször annyi is, mert valahogyan úgy van, hogy mégis a szakszervezeti munkások tudnak előbb munkához jutni, mint azok, akik a szakszervezeten kívül állanak. De vegyük azt, hogy háromszor annyi van, mint amennyi a Statisztikai Szemlében van; így legalább 60.000 azoknak az ipari munkásoknak száma, akik a jelen gazdasági viszonyok mellett munka nélkül vannak, ha nem számítom a részleges munkanélkülieket, akik nem dolgoznak annyi időt, mint amennyit dolgozhatnának, ha a 8 órai munkaidő megvolna. Nem számítom a minőségi munkanélküliek számát sem, akik ma is igen nagy számmal vannak. Minőségi munkanélkülieknek nevezzük azokat a munkakiese 1930 április A-én, pénteken. 459 sokat, akik csak egy másik, alacsonyabb rendű szakmában tudnak munkához jutni és a saját szakmájukban munkát nem találnak. Ha ezeket is számítanók, akkor a munkanélküliek száma a százezret is meghaladná a munkapiacon, de szinte biztosra lehet venni, hogy a hivatalos kimutatással szemben, amely 20.000 munkanélküliről számol be, legalább 60.000 az ipari munkanélküliek száma. Érthető tehát, hogy a munkanélküliek ily nagy tömegének a munkapiacra való tolulása következtében a munkabérek leszorulnak, jobban, semmint az életnívót biztosítaná. Nem lévén kereslet a munkapiacon, a kínálat pedig nagy, magától adódik a munkabéreknek az életnívón alulra való süllyedése. Azt mondhatná valaki, hogy hiszen nem a munkabérek nagyságától függ egy munkásnak vagy bárkinek az életnívója, hanem attól, hogy milyen olcsón tudja beszerezni az élethez szükséges megélhetési kellékeket. Ez igaz: nemcsak attól függ, hogy egy munkás nyomorban van, hogy kevés bért kap, hanem attól^ is, hogy milyenek abban az időben a megélhetési viszonyok. A helyzet azonban az, hogy a munkabérek a munkapiac túltömöttsége folytán a legminimálisabbra redukálódtak, a megélhetés pedig nem olcsóbbodik, hanem napról-napra drágább lesz. Nem veszem momentán az utolsó hónapot, amely bizonyos századrésznyi indexváltozást mutat az olcsóság felé, hanem ha általában az Összes idevonatkozó kimutatásokat nézem, azt látom, hogy a drágulás felfelé, nem pedig lefelé menő tendenciát mutat. Legyen szabad itt annak a szomorú megállapításomnak kifejezést adnom, hogy különösen azt nem tudom megérteni, hogy amikor a mezőgazdasági termékek ára 80, sőt majdnem 100%kal esett, ugyanakkor a kenyérárak, a zsemlyeárak alig valamivel, (Graeffí Jenő: Semmivel!) sőt azt lehet mondani, egyáltalán nem olcsóbbodtak. (Graeffl Jenő: Drágábbak!^ Amikor a gazdaember kénytelen elkótyavetyélni fiatal barmát és megveszik tőle olcsó áron, ugyanakkor három-négyszeres árakon lehet megkapni annak a fiatal baromnak a húsát a henteseknél és mészárosoknál. Ezt nem értem. Amikor a mezőgazdasági termények ára folytonosan apad, — 80%-kai csökkent — ugyanakkor a kenyér, amely a legfontosabb életszükségleti cikk, a tej és egyéb cikkek ára folytonosan emelkedik, pedig a vidéken a gazda majdnem ingyen adja például a tejet. Legyen szabad felhívnom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, nézze meg, kik vesznek a legnagyobb mértékben az utóbbi időkben Budapesten házat; ha ezt megteszi, akkor rá fog jönni, hogy mi a drágulásnak az igazi oka, mert rá fog jönni arra, hogy a nyomornak is van konjunktúrája, amelyet egyes iparágak még ma is kihasználnak. Azt mondják, hogy nem lehet beavatkozni a magángazdaságba. Hát a háziurak a háza feletti sendelkezési jogába bele lehet avatkozni 1 ? Helyeslem, hogy így van, csak például hozom fel, hogy a háztulajdonos még mindig nem adhatja ki a lakásait úgy, ahogy akarná. Ha itt lehet a magántulajdonba beleavatkozni, akkor tessék itt is beleavatkozni, mert a nyomor konjunktúrájába fog belepusztulni ez az ország. Azt látjuk, hogy tönkremegy a földyagyon az olcsó árak mellett s ugyanakkor a másik oldalon az élelmicikkek, amelyek olcsóbbodásának kellene természetszerűleg e miatt bekövetkezni, egyáltalában nem olcsóbbodnak. Statisztikával szolgálhatnék a bérekre vonatkozólag, így például gyáripari statisztikával, a Társadalombiztosító kimutatásaival, a vas- és gépgyárak kimutatásaival.
