Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-379

458 Az országgyűlés képviselőházának 37 nak kapcsolatba, de amelyek velünk egyáltalá- ; ban nincsenek összefüggésben. Éppen most van sztrájk a Ganz-Danubius j gyárban. En a magam részéről egyik szociálde mokrata képviselőtársam előtt igenis, kifejezésre juttattam, hogy teljes mértékben egyetértek a sztrájkoló munkásokkal, sőt a napirendi vita keretében szóvá is akartam tenni, hogy a kormány még máig sem tett sommit arra nézve, hogy ezt az áldatlan helyzetet megoldja és a munkásság törekvéseit támogassa. (Peyer Károly: Miért nem toloncolják ki az alkalmatlan idegen német, francia, orosz és cseh mérnököket, akik elveszik a magyar mérnökök kenyerét, akik 2500—3000 pengős fizetést kapnak 1) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Huszonnégy óra alatt el lebet intézni az egész problémát, az egész sztrájkot!) Csik József: Ugyanez a képviselőtársam maga is meglepetve újságolta nekem az egyik napon, hogy rólam azt beszélik, hogy az egyik újpesti munkásszervezet, amelynek én lennék valami díszelnöke vagy társelnöke, szállít sztrájktörőket abba a Ganz-Danubius-gyárba. hogy a munkások törekvéseit meghiúsítsa. En kifejezésre juttattam képviselőtársam előtt, de meg itt a t. Ház előtt is, hogy én nem vagyok semmiféle újpesti munkásszervezetnek elnöke, nem tudok róla; ha van ilyen szervezet, az nem keresztényszocialista szervezet és ha ilyen ^szervezet részéről megtörtént is a munkásszállítás egyéb munkásérdekek letörésére, azzal én nem hogy azonosítanám magamat, hanem igenis kárhoztatom ezt az eljárást. Ezt azért mondom, mert a mi nevünkké] kapcsolatban kerülnek ilyen kósza hírek forgalomba, ezt a mi rovásunkra írják, ebben pedig ártatlanok vagyun!fc és amikor Peyer Károly képviselőtársam, megengedem, a legjobb szándékkal reánk nézve ezt kifejezésre juttatta, megállapítom, hogy ebben ezeknek a kósza híreknek nagy szerepük volt. Ismétlem és ezzel ezt a kérdést le is zárom,: hogy valahányszor a munkásságnak igaza van, tekintet nélkül arra, hogy milyen szervezetben van és milyen világnézetet vall, mindig támogatjuk a munkást jogos törekvésében, különben nem érdemelnőttó meg azt, hogy akármilyen komoly munkásszervezetnek vezetői legyünk. Ami a törvényjavaslatot illeti, vannak talán olyanok, akik visszaemlékeznek arra, hogy a múlt év júniusában interpellációt monidtain el a Házban az ipari munkások legkisebb bérének törvényes megvédése tárgyában. Abban az interpellációmban követeltem, hogy azt a minimális munkabért, amely az élet szükségletéhez tartozik és amelynél kevesebbet adni nem lehet, törvényhozás útján iparkodjék meghatározni a [kereskedelemügyi miniszter úr, mert ha ezt nem teszi, akkor egy nagyon értékes osztályt dönt pusztulásba. T. Ház! Az akkori kersekedelemügyi miniszter úr még máig sem tartotta érdemesnek — nem a mostani kereskedelemügyi miniszter úrról van szó — addig, amíg meg nem bukott, — lia ugyan bukásnak lehet nevezni manapság, ha egy miniszter eltávozik a miniszteri székből — addig, amíg el nem távozott a miniszteri székből, nem tartotta érdemesnek azt, hogy erre az interpellációra válaszoljon. Pedig már akkor célszerű lett volna, ha a kormány mintegy elébe vág a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal e javaslatának. Akkor igazán látszott volna az, hogy nem bizonyos külföldi kényszerűség

1 hatása folytán, hanem .saját inicia9. ülése 1930 április J^én, pénteken. tivájából kifolyólag akarja ezt a fontos kérdést megoldani, de ez már a múlté. A magam részéről csak örülhetek annak, . hogy végre akármilyen formában ez a, kéndés at. Ház elé került és meg vagyok győződve arról, hogy ez a javaslat nemcsak mint javaslat fog beilleszködini a mi törvénytárunkba, hanem join egy másik törvényjavaslat is, amely azután tény leg szabályozza ezt a kérdést úgy, amint szabályozni kell törvényhozási szempontból. Mert ha alaki szempontból nézem ezt a törvényjavaslatot, akkor 100%-ig nem lehetek vele megelégedve, hiszen tudjuk azt, hogyha ezt a javaslatot törvénytárunkba beiktatjuk, ezzel a kérdést még nem vittük előbbre, még bizonyos szempontokat le kell szögeznünk egy másik .törvényjavaslatban. Ilyenek: a, panaszbizottságok és a büntető szankcióik vagy a visszatérítés kérdése. Szóval még egy törvényjavaslattal kell a minisztériumnak a Ház elé jönnie, amelyben ezek a kérdések véglegesebb és reálisabb megoldást nyernek, nem úgy, mint ebben a javaslatban, ahol teoretikus megoldást nyernek. T. Ház! Ez a munkabérkérdés a mai életben egyike a legfontosabb problémáknak nemcsak a munkásságra nézve, hanem a munkaadókra nézve, főleg pedig a kormányzatra nézve is. Tudjuk azt, hogy a munkabér az egyedüli eszköz a munkásnak az életre. Ha ez a munkabér hiányzik, akkor a munkás nem tud megélni; ha kicsi, .akkor rosszul és nyomorultul tud megélni. Fontos tehát a munkásság szempontjából a munkabérek mivolta és^ nagysága, de fontos a kormányzat szempontjából is, hiszen ha olyan tömegeket lát maga körül, amelyeknek exisztenciája a kellő munkabérrel nincs biztosítva, akkor esténként nem fekhetik le nyugodtan, mert nem tudja, hogy ezek a tömegek esetleg a konszolidáció szempontjából milyen merényleteket követhetnek el. Igazán lehet tehát örülni annak, — és ezt ismételten hangsúlyozom, — hogy ez a törvényjavaslat ide került a Ház elé, és van rá remény, hogy törvényhozásilag ez a kérdés megoldást nyer. Ami ezt a törvényi avaslatot anyagi szempontból illeti, azt mondhatom, hogy kevés ország van Európában, ahol olyan nagy szükség lett volna erre a törvényjavaslatra, mint éppen a mi hazánkban. Szükség van rá ebben áz országban elsősorban azért, mert nekünk nincs kellően megalapozott szociális törvényhozásunk. Nein akarom itt megemlíteni, t. Ház, azt, hogy például törvényhozási tekintetben el vagyunk maradva a békéltető vagy panaszbizottságokat illetőleg, a munkahiány esetére szóló biztosítást illetőleg, vaery a magánalkalmazottak jogviszonyait illetőleg, amelyeknek nemlétezése ma óriási nyomorral sújtja a munkást. Mondom, nem akarom ezt említeni, de e tekintetben is óriási hiány mutatkozott, amelyet énpen a jelen idők gazdasági viszonyai miatt igen gyorsan orvosolni kell. Ez a másik szempont a nehéz gazdasági helyzet, amely megkívánja azt, hogy ez a kérdés minél előbb rendeztessék. Tudjuk azt, hogy a munkapiac terén is úgy vagyunk, mint az árupiac terén. Ha sok az áru, akkor olcsó, ha kevés az áru, akkor nagy a kereslet és akkor az áru értéke nagy és az áru drága. így vagyunk a munkapiac terén is; ha sok a kínálkozó munkás, ha nagy a munkanélküliség, akkor ez a körülmény a munkabért erősen lenyomja. Ha a munkapiac terén kevés a kínálkozó munkáskéz, vagyis nincs munkanélküliség, akkor ez a bért rendszerint emelni fogja, mert ebben az esetben a kereslet nagy szokott lenni. Áz a helyzet, hogy