Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-379
Az országgyűlés képviselőházának 37 a rendőrségnél odahatni, de a rendőrség mai anyaga, összeállítása, szelleme és a vezetők egész politikai elgondolása sem alkalmas arra, hogy oda ilyen szellem bemenjen. (Propper Sándor: A mai rendőrség csak verekedni tud!) A szociális törvények helyes és célszerű végrehajtására csak ott van lehetőség, ahol az érdekeltség megfelelő szervezettséggel ellenőrzi a törvények végrehajtását. Ahol az érdekeltség, a munkásság a maga szakszervezeteiben szervezve magának — hogy ezt a kifejezést használjam — megfelelő hátvédet tud biztosítani, ahol a jogvédelem kérdését, a segélyezés kérdését ki tudja építeni, ahol a szervezettségében rejlő erővel oda tud hatni, hogy a törvény betartására kényszerítse a munkáltatókat, ott van csak garancia arra, hogy a szociális trövények az életben tényleg éreztessék jótékony hatásukat. Hivatkozhatnám például a német törvényhozásra, ahol a döntőbíráskodás kérdését törvényesen szabályozták és ahol, ha nézzük a statisztikát, azt látjuk, hogy az évek folyamán a döntőbírósági ítéletek száma mindig csökkent, mégpedig^ olyan arányban, amilyen arányban a munkásság szervezkedett. A szervezkedés eredménye az, hogy a munkabérek kollektív szerződésben, vagy más módon nyernek szabályozást és ez azután biztosítja a munkásnak a minimális védelmet. Ezek azok a szempontok, amelyeket kötelességem volt ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál elmondani. Ez, ami itt van, csak arra jó, hogy a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal statisztikájába kocka kerüljön be, hogy Magyarország azt is ratifikálta. Miután ott számra dolgoznak, és azt mondják: az eddig elfogadott 30—40 egyezmény közül Magyarország ratifikált 12-t, vagy nem tudom mennyit — a magyar kormány nagyon ügyesen igyekszik a számot emelni a nélkül, hogy ezáltal lényegben valami változás történnék. Mi nemcsak a ratifikált egyezmények számát reklamáljuk; mi a, ratifikált egyezmények tényleges végrehajtását is reklamáljuk és éber figyelemmel fogjuk kísérni a dolgot. A költségvetési vita alkalmával rámutatunk majd arra, hogy hány egyezményt fogadott már el Magyarország a nélkül, hogy ezeknek az egyezményeknek komoly végrehajtása tekintetében intézkedések történtek volna, vagy; ha történtek is intézkedések, az életben magában ezek az egyezmények milyen keveset jelentenek. Tobler képviselőtársam felemlítette, hogy külföldön a keresztény szocialista szakszervezetek milyen együttműködést tudnak biztosítani a szociáldemokrata szakszervezetekkel. Ez tény, ennek mi ketten tanúi vagyunk ott kint a nemzetközi konferenciákon. De ha Tobler képviselő úr ezt reklamálja, akkor ezt ne nálunk reklamálja, hanem náluk. A német szakszervezeteknél tényleg megvan az ilyen együttműködés lehetősége, mert a különböző politikai felfogás ellenére is szakszervezeti szempontból egységesen járnak el és a szakszervezetek gazdasági politikájában alig van valamelyes eltérés. Ne csak nálunk reklamálják tehát ezt a szabadságot és lehetőséget, hanem tegyék lehetővé, hogy ez azokon a helyeken is megfelelő módon érvényesülni tudjon, ahol például a keresztényszocialista szakszervezeteknek van nagyobb befolyásuk: az állami üzemeknél, a dohánygyáraknál, a Beszkárt-nál s a többi üzemeknél, ahol nagyon nehéz volna ma valakinek azt mondani, hogy egy más irányú szakszervezet tagj cl? cl nélkül, hogy ezzel ne veszélyeztetné kenyerét. De főképpen egyet említek: a szakszervezeteknek van történetük. Nem olyan kérdés ez, ülése 1930 április A-én, pénteken. 457 amely ma keletkezett. Nálunk is vannak olyan szervezetek, amelyek 60 éve állanak fenn, amelyek lassanként fejlődtek, kis egyesületecskékből hatalmas nagy intézményekké váltak, olyan intézményekké, amelyek ma hetenként 10.000 pengőt adnak tagjaiknak segély fejében. Ez azonban munkások alkotása, munkások egyéni munkája és ezek élére munkásokat tettek, vagy munkások maguk választották meg munkásokból a vezetőket. Ez tradíció. Ez az, aminek hiányát látjuk ott, mert közéleti előkelőségek neveivel és személyével nem lehet szakszervezeti mozgalmat felvirágoztatni. Ha a magyar keresztényszocialista szervezetek azt .akarják, hogy velük tényleg együtt lehessen haladni, kövessenek olyan irányt, mint amiilyent látunk a német, holland és más hasonló irányú szakszervezeteknél. Ezt tehát ne nálunk reklamálja, hanem elsősorban ott. En tudom, hogy Tobler képviselő úr teljesen átérzi, amit én mondok, és igyekszik is ezen a téren a maga felfogását érvényesíteni; nem rajta múlik, hogy eddig ezt nem tudta megtenni. Eddig a hiba főképpen az volt, amit a munkás soha nem tud megbocsátani, bármilyen politikai elgondolása is legyen, hogy ha ő egy darab kenyérért sztrájkol, akkor egy másik szervezet sztrájktörőket verbuvál és küld be oda, amire talán nem most, de a múltban nem egy példa volt. Visszatérve magára a törvényjavaslatra, én ezt a törvényjavaslatot elfogadom. Genfben is elfogadtam, természetesen itt is elfogadom, újból hangsúlyozva azt, amit már Kéthly képviselőtársam is mondott, hogy ez nem jelent bizalmat a kormány iránt. Elfogadom, mint minimumot, mert tényleg minimumról van szó ebben, de ellenőrizni fogjuk azt, hogy a kormány ennek a törvényjavaslatnak végrehajtásánál legalább megteszi-e azt, . hogy az a minimum, amely kell, hogy kifejezésre jusson a gyakorlati életben, tényleg valamit jelentsen is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! Mielőtt beszédem érdemi részére érnék, legyen szabad néhány szóval reflektálnom Peyer Károly képviselőtársamnak beszéde végén elhangzott szavaira, amelyekben a keresztényszocialista szakszervezetek törekvéseit és céljait érintette. T. képviselőtársam Tobler képviselőtársamnak szavaira reflektált, aki hangsúlyozta azt, hogy abban a harcban, amelyet a munkások érdekében a tőke ellen folytatunk, világnézeti szempontok nélkül össze kell tartanunk, mert csak egyesült erővel lehet a munkavállalók igaz ügyeit diadalra juttatni. Peyer Károly képviselőtársam kárhoztatta, * hogy a múltban előfordultak bizonyos esetek, amelyek Tobler kép viselőtár samnak ezt a megállapítását nem igazolják. Erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy amint t. képviselőtársam is említette, minden szakszervezetnek megvan a maga története és természetesen a szakszervezeti mozgalom is embrióból fejlődik mindig hatalmasabbá és hatalmasabbá. Természetesen egy szakszervezet sem ment azoktól a gyermekbetegségektől, amelyek általában minden mozgalom kezdeténél tapasztalhatók. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam arról, hogy mi, akik a keresztény munkásmozgalmat, általában a munkásmozgalmat komolyan fogjuk fel, valahányszor látjuk azt, hogy a szociáldemokrata munkásoknak a kenyérért való küzdelemben igazuk van, ebben a törekvésükben őket csak támogatni fogjuk. Vannak azonban esetek, amelyeket a mi nevünkkel hoz-