Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-379

456 Az országgyűlés képviselőházának 37 9. ülése 1930 április A-én, pénteken. (Buday Dezső: Annak sem volt jó dolga!) Igen, annak sem volt jó^ dolga, bizony annak is elég kijutott a munkából, csak jellemző' az emberek gondolkozására, hogy több érzékkel bírnak az állatok iránt, mint saját embertársaik iránt. Ez talán onnan van, hogy az állat nekik nem veszélyes, mert nem kér több bért, de a munkás esetleg több bért kér és a több bért kérő munkás mindig ellenszenves azoknál, akik dolgoztatnak. Tömegét lehetne felsorolni ezeknek a muuká soknak, akik nálunk idehaza is végzik egyes nagy cégek részére a hímzési munkákat. Készítenek elegáns zsebkendőket, amelyeiket 3_4_5 pengőért árusítanak, de amelyek elkészítéseért a legnevetségesebb összegeket adják, sokszor filléreket fizetnek. Láthatunk drágahímzésű asztalterítőket, függönyöket és egyéb, szinte műipari értékkel bíró munkákat, amelyeknek elvégzői a mellett, hogy időelőtt megvakulnak, alig bírják megkeresni, nemcsak a szóval mondott száraz kenyeret, hanem tényleg csak a száraz kenyeret keresik meg. Ezeknek a munkásoknak és munkásnőknek védelmét célozza elsősorban .az a javaslat, amely itt van a Ház előtt. Most kérdem, feltéve, hogy a magyar kormánynak és a kereskedelemügyi miniszternek tényleg komoly szándékában van, hogy ezt a nemzetközi egyezményt végrehajtsa, miképpen kívánja azt végrehajtani! Melyek azok a szervek, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt a törvényjavaslatot végre tudják hajtani? (Bartos Andor: Erre külön törvény kell.) En tudom azt, hogy erre külön törvényt kell hozni és abban meg kell határozni mindazokat^ a rendelkezéseket, amelyeket a magyar kormány át kíván venni. Hiszen ez az egész rendelkezés, úgy ahogy itt fel van véve, tulajdonképpen csak igen labili« dolog és csak keret, amely keretből azután mindenki kiveheti azt, amit szükségének tart, hogy tudniillik, mely iparágra kívánja kiterjeszteni ezeket a rendelkezéseket és mi módon kívánja azokat végrehajtani. Szinte furcsán hat, hogy itt felvesznek egy rendelkezést, amely szerint lehetővé kell tenni, hogy a munkás esetleg bírói úton is érvényesít hesse követelését munkáltatójával szemben. Ez a joga^ ma is fennáll, e tekintetben külön rendelkezéseket felvenni nem kell. De hogyan kívánja a magyar kormány végrehajtani ezeket a rendelkezéseket, feltéve újból, amit én nem hiszek, hogy tényleg végre akarja hajtani, hiszen a munkáltatók befolyása nálunk sokkal erőteljesebb, mint más államokban. Ez a befolyás nem itt nyilatkozik meg a plénum ban, nem is a sajtóban. Nem, ez a befolyás megnyilatkozik a hivatalos^ ankéteken, különböző beadványokban és egyébb módon, azonkívül megnyilatko zik ez a munkaadói felfogás azokon a pénzinté zeteken keresztül, amely ezeket az ipari vállalatokat finanszírozzák, amelyek — hogy úgy mondjam — gazdái ezeknek az ipari vállalatoknak. Ezeknek az intézeteknek és ennek az irányzatnak befolyása sokkal erősebb nálunk, mint más hol. Nem akarok rátérni arra, hogy miért, hi szén ennek sok minden előzménye van, főképpen az az antidemokratikus kormányzás, amely szerint nálunk az országot kormányozzák. Mert ott, ahol demokratikus alapokon nyugszik az egész alkotmány, egy ilyen befolyás kevésbbé bír olyan erővel, mint nálunk. Németországban, Ausztriában és más államokban a helyzet egészen más. De feltéve, hogy a magyar kormány komolyan végre akarja ezeket a rendelkezéseket hajtani és valami védelmet akar nyújtani, melyek azok a szervek, amelyekkel ezeket végre akarja hajtani? Az ipar felügyelőség vagy a rendőrség? A magyar kormánynak nincsenek is szervei, amelyekkel ezt a kérdést végre tudja hajtani úgy, hogy ebben az országban ebből tényleg valami előny származzék azok részére, akiket meg akar védeni. Az iparfelügyeletről mi már ismételten elmondtuk véleményünket. Az iparfelügyelet Magyarországon csak papiroson létezik, (Propper Sándor: Kazánvizsgáló intézet!) annak működése nem elégít ki bennünket. Az iparfelügyelőket túlhalmozzák olyan munkákkal, amelyek nem is tartoznak az iparfelügyelők hatáskörébe. Maga a személyzet és az erre fordított összeg is, azonkívül mindaz, amire szükség van ahhoz, hogy komoly, érdemleges iparfelügyeletről lehessen beszélni, hiányzik. Az iparfelügyelőket tehát hiába bízzák meg a törvény rendelkezéseinek végrehajtásával, az iparfelügyelők ezeket nem hajtják végre. Számtalan más kérdés van, amelyeket az iparfelügyelők vagy indolenciából, vagy elfoglaltságból, vagy egyéb okoknál fogva nem tudnak vagy nem akarnak végrehajtani. (Csik József: Indolenciából is. — Görgey István: Az nincs!) Ott van a rendőrség. A rendőrségre bízzák, amely minden egyes panaszkodni merő munkásban mindjárt bolsevistát lát? Vidéken is vannak ilyen munkások tömegesen, tessék csak megnézni Baján, tessék megnézni más városokban azokat az asszonyokat, akik otthon hímeznek, vagy tessék megnézni Komáromban, vap-v máshol, ahol szövik vagy varrják ezeket a díszes kendőket, amelyekből vagonszámra exportálnak külföldre, azok közül merjen valamelyik egyszer panaszt tenni, miképpen fogják őt mindjárt az első fórumnál fogadni! Nem is szólva arról, hogy ahhoz, hogy valaki panaszkodni merjen, egészen külön természet kell, ahhoz nevelni kell és az a nép, amely így tengeti életét, olyan gyáva, olyan félénk, hogy még panaszkodni sem mer, mert attól fél, hogy azt is elveszíti, ami ma megvan neki. Ahhoz, hogy ebből a törvényjavaslatból tényleg valóság váljék, az egész magyar iparfelügyeletet át kell szervezni. Nem akarom említeni a rendőrséget, mert a rendőrségnek én nem adok semmiféle szociális munkát végrehajtás céljából. Maradjon a rendészetnél, — bár az ellenőrzésnél sokat tehetne s a rendőrnek kötelessége volna nemcsak azt megnézni, hogyha az utcán három ember csoportosul, miért csoportosul, hanem azt is megkérdezni, ha vasárnap egy tanonc egy kocsit húz, hogy miért dolgoztatnak vele vasárnap, felírná a gazdáját és megbüntetnék az illetőt, vagy más, ehhez hasonló ténykedést fejtene ki. A rendőrségnél is egészen más szellemet kellene bevinni, hogy legyen szociális érzékük. A külföldi rendőrségnek külön tanfolyamot tartanak, nagyon jól kiképezik őket, hogy miképpen kell a szociális törvények betartását ellenőrizni; ott a rendőrség nemcsak azt nézi, mint nálunk, hogy 10 órakor a kapu be van-e zárva és a járda le van-e söpörve, hanem éjjel valamely műhelyben munkást lát dolgozni, akkor megkérdezi, van-e engedély a túlórára, feltéve, hogy ott a munka szabályozva van és ilyen engedély kell, vagy ha életveszélyes műhelyt lát, akkor nem várja be, amíg — mint a Fecske-utcában történt — a celluloid felrobban és tömegével gyilkol le embereket, hanem előre jelentést tesz arról, hogy ott milyen körülményeket lát és ezzel nagvon sok bajnak veszi elejét. Legfeljebb tehát ebből a szempontból kell