Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-379
Az országgyűlés képviselőházának 379. csak most, utólag sikerült megállapítanom, hogy Várnai Dániel képviselő úr Kéthly Anna képviselőtársunk beszéde alatt egy közbeszólásában a miniszter úrral szemben sértő kifejezést használt. Ezért a képviselő urat utólag rendreutasítom. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! A nemzetközi törvényhozás még gyerekcipőkben jár. A törvényhozásnak az a része is, amely mint Népszövetség működik, de az a része is, amely a szociális kérdések elintézésére hivatott: a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, mint a Népszövetség egyik szerve. A hiba abban van, hogy a törvény szerkesztésénél, illetve a békeszerződések megalkotásánál ezt a kérdést nem írták körül világosan es határozottan, illetőleg olyan módon oldották meg, hogy a határozatok hozatala igen körülményes és nehézkes, legalább az olyan határozatok hozatala, amelyek kötelező erővel bírnak. Ezt a hiányt érezzük valamennyien a Népszövetségnél is, de még jobban érezzük a nemzetközi munkaügyi konferenciák tanácskozásain, amely konferenciák összetétele nem teszi lehetővé, hogy ott tényleg az érdekeltségek véleménye jusson kifejezésre. Ezekre a konferenciákra minden évben minden állam négy delegátust küld, akik közül kettő kormánydelegátus, egy a munkaadók delegátusa és egy munkásdelegátus. Az, akinek alkalma van e tanáéskozásokon résztvenni, megfigyelheti, hogy a munkáltatók képviselői milyen egységesen, milyen szervezetten vonulnak fel, kellő szakértők kíséretében, mindenre felkészülve, és minden javaslat tárgyalásánál felsorakoztatják azokat az érveiket, amelyeket szükségeseknek tartanak felemlíteni az éppen szőnyegen lévő javaslattal szemben. Alig került még a nemzetközi munkaügyi konferencia elé valamely javaslat, amelyet a munkaadóknak legalább nagyrésze ne ellenzett volna, éppen azért teljesen alaptalan az a szemrehányás,^ amely itt, az előttem felszólalt képviselő úr részéről hangzott el a hivatal vezetője ellen, aki tagja a genfi szociáldemokratapártnak is, de a francia szociáldemokratapártnak is, akinek egyéni kezdeményezése sok munkát hozott már felszínre, azonban részben a kormánydelegátusok, részben a munkaadó delegátusok ellenállása miatt kénytelen volt e javaslatokat vagy visszavonni, vagy nem volt képes olyan többséget szerezni, amely többség szükséges a törvény" szerint ahhoz, hogy egy egyezmény egyáltalában elfogadtassék. (Csik József: Igen derék és objektív ember!) A nemzetközi munkaügyi konferencia a maga határozatait, amelyek az egyezményekre vagy ajánlatokra vonatkoznak, nemcsak szótöbbséggel, hanem kétharmad szótöbbséggel kell hogy meghozza, már pedig, ha figyelembe méltóztatik venni, hogy a konferencia tagjainak fele, tehát 50%-a kormánydelegátus, egynegyedrésze munkaadódelegátus és egynegyedrésze munkásdelegátus, akkor nagyon óvatosan kell ott a törvényt szerkeszteni, hogy ez a konferencia kétharmad többségben ezeket a javaslatokat el is fogadja. Nekem alkalmam volt ismételten résztvenni e konferencia tanácskozásain és így közelről láttam azt az ellenszenvet, amelyet a munkaadók minden alkalommal kifejezésre juttatnak, amidőn olyan kérdés tárgyalásáról van szó, amelyről íigy hiszik, hogy az ő hatalmi érdekeiket veszélyezteti, legyen az a kérdés olyan, amely szervezkedési szabadságot kíván biztosítani, —amit a legélesebbén elleneztek az egyik konferencián, úgyhogy végül olyan korcs javaslat született ! volna meg, amelynek napirendre tűzését a mun- '• KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVI. ülése 1930 április h-én, pénteken, 453 kásérdekeltség maga sem kívánta — vagy legyen az bármely munkabérszabályozást célzó javaslat: minden egyes alkalommal elhangzik a legélesebb bírálat, a legélesebb ellenállás ezekkel a javaslatokkal szemben. Ha valaki meg akar győződni arról, hogy egy osztály milyen öntudatosan védi a maga érdekeit, annak el kell mennie Genfbe és megnézni, hogy a kapitalizmus milyen fejlett nemzetközi szervezetbe van tömörülve és milyen anyagi és erkölcsi erőkre támaszkodva igyekszi k a maga érdekeit megvédeni. Ott lehet látni az osztályharc tipikus megnyilatkozásait, midőn az egyik oldalon a munkáltató érdekeltség minden egyes kérdésben egységesen foglal állást, a legtöbb esetben a legmerevebben minden szociális törvényintézkedés kiterjesztése ellen. Egységesen foglalnak állást azoknak az államoknak képviselői, akik nemrég még a legélesebb ellentétben álltak egymással, sőt ma is bizonyos kérdésekben egymással szemben állnak, legyen az akár a francia, akár a német, az angol, a belga, vagy az olasz kapitalizmus képviselője. Ezekben a kérdésekben teljesen egységesen foglalnak állást és azt hiszem, csak egyszer volt rá példa, — ha jól emlékszem — India munkaadóinak képviselője szavazott egy ízben a munkásdelegációval. A munkásság képviselői nem ilyen egységesek világnézeti szempontból, de ennek ellenére sikerült ott egy egységes együttműködési lehetőséget teremteni és ennek az együttműködésnek következménye az, hogy legalább azok a javaslatok meg tudják kapni a szükséges többséget, amelyeket mint minimumot állandóan reklamálunk és amelyeket igyekszünk a gyakorlatban megvalósítani. A közelmúltban az egyik konferencia tárgyalta a kényszermunka szabályozását, helyesebben rabszolgamunkának kellene ezt mondani. Magyarországot talán kevésbbé érinti ez a kérdés, de érinti azokat az államokat, amelyeknek gyarmatuk van. Még ennek a kérdésnek tárgyalásánál is csak a kormánydelegátusokkal sikerült egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely egyezmény védelmet nyújt a gyarmatokon élő és teljesen védtelen félvad embereknek kizsákmányolásával szemben. Ennek a nemzetközi törvényhozásnak azonban még egy súlyos baja van és ez az, hogy azok a határozatok, amelyek már ott a konferencián végre megkapták a kétharmad többséget, nem bírnak kötelező erővel a tagállamokra nézve, hanem még ezek után is minden egyes tagállamnak módjában^ van ezekhez az egyezményekhez való hozzájárulását megtagadni azáltal, hogy nem ratifikálja és ez esetben az elfogadott egyezmény ránézve semmiféle kötelezettséggel nem jár. A magyar kormány számtalan egyezmény ratifikálását tagadta meg, a 8 órai munkaidőtől kezdve a mezőgazdasági munkások kötelező biztosításáig, amely legutóbb került a Ház elé; közben egész csomó javaslat van, amelynek elutasítását javasolta a kormány, vagy, amely egyáltalában nem került még ide, a Ház elé, és ezekben a kérdésekben nem is adatott még mód az állásfoglalásra. De feltéve, hogy valamelyik javaslat a Ház által ratifikáltatik, akkor is meg kell nézni nagyon közelről, hogy annak végrehajtása miként történik. En láttam, hogy azokon a tabellákon, ahol kimutatják, melyik állam hány egyezményt ratifikált, végig sötét négyszögletes kockák vannak berajzolva az Összes egyezmények mellett annak igazolásául, hogy az az állam ratifikálta a nemzetközi munkaügyi konferencia ezen egyezményeit. Minden .javaslatot, akár vonatkozzék az a nők éjjeli munkájára, akár a 64