Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-379

Az országgyűlés képviselőházának 37 9. ülése 1930 április J^-én, pénteken. 445 csinálják úgy a keresztény, mint a szociáldemokrata szakszervezetek, vagy pedig a meglévő Hirsch-Dunker-féle szervezetek. Nekünk tehát, igen t. Ház és igen t. szociáldemokrata képviselő urak, ebben a nehéz harcban is útját és módját kell találnunk annak, hogy ha kell, együttesen hozzuk meg a kollektív szerződéseket éppen a munkavállalók érdekében. En ezekután kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr részéről kettős javaslat fekszik a Ház előtt. Az egyik része egy ajánlás, a másik egy törvényjavaslat, amelyet Genfben 1928 június havában fogadtak el és pedig — ahogyan az indokolás mondja, hogy Magyarország részéről a kormány kiküldöttei a szavazásban nem vettek részt. Itt Tobler t. képviselőtársam részéről azt hallottuk, hogy az egyik kiküldött a javaslat mellett, a másik ellene szavazott. Nem tudom, hogy melyik az igaz, de hajlandó vagyok — minthogy Tobler képviselőtársam személyesen volt ott jelen — hitelt adni annak, amit Tobler képviselő úr mond. Lehet, hogy itt az indokolásban van tévesen az, hogy a kiküldöttek nem szavaztak, vagy pedig talán a nagykapitalistákkal szemben a magyar kormány nem akarta bevallani azt, hogy egyik kiküldöttje Genfben a javaslat mellett szavazott. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ugyan!) mert a jelenlévő munkaadóerdekeltség Genfben a javaslat ellen foglalt állást. T. Képviselőház! Amikor erről a kérdésről itt a magyar parlamentben szó van, hogy tudniillik törvényjavaslat állapítsa meg a különböző szakmákban a minimális, a legalacsonyabb munkabéreket, akkor nagyon sok körülményről kell beszélnünk, amely körülmények azt mutatják, hogy itt is, úgy mint sok másban, a magyar kormány eltévesztette a sorrendet. Hogy lehet egy törvényjavaslatot, még ha azt Genfben el is fogadták, itt Magyarországon életbeléptetni, ha az előfeltételek ahhoz nincsenek meg? Hogyan fogja a magyar kormány ellenőrizni tudni azt, hogy azok a minimális munkabérek, amelyek majd valamikor elfogadtatnak — nem tudom még, hogy mikor, mert hiszen még egy külön törvényjavaslattal kell a kereskedelemügyi miniszter úrnak a Ház elé jönnie, azt el kell fogadtatnia és csak akkor emelkedik törvényerőre ez az előterjesztés, amely ma itt a Ház előtt fekszik — be fognak-e tartatni? Kérdem én, hogy hogyan lehet majd ellen őrizni azt, hogy ezeket a legalacsonyabb munkabéreket betartják-e, amikor kollektív szerződések ebben az országban — azt kell mondani — nincsenek, mert csak nagyon kevés olyan szakmánk van, ahol ilyen kollektív szerződések fennállanak és betartatnak. A kollektív szerzőseket a munkaadók és munkások kötik, zöld asztal mellett tanácskozva, egymást kapacitálva kölcsönösen elfogadják azt és ezeknek a szerződéseknek olyan alapjuk van, hogy ezek arra az időre, amelyre kötik, minden törvényi és minden kormányhatalmi beavatkozás nélkül alkalmasak arra, hogy ha betartják őket, helyesen rendezzék a viszonyokat. Itt ebben az országban elsősorban azt kellene látni, 'hogy a kormány ezeket a kollektív szerződéseket törvényerőre emeli és ha ezeöü gyökeret vernek, akkor lehet majd szó arról, hogy a magyar kormány ellenőrizheti, és az otthoni ipart, vagy olyan szakmákat, ahol annak ellenére, hogy a kollektív szerződés törKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXVI. vényerővel bír, ilyen kollektív szerződést mégsem tartanak fenn, kényszerítheti arra, hogy a legalacsonaybb munkabéreket megállapítsák. Az igen t. előadó úr többek iközött azt mondotta, hogy a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is a gyengébbet az erősebbel szemben támogatni és ezekkel a szavakkal ajánlotta ezeket a javaslatokat elfogadásra. Azt hiszem, az igen t. előadó úr nem volt egészen őszinte, amikor ezt monid'otta, mert neki bizonyára tudnia kell, hogy ennek a két javaslatnak elfogadásával magával nem érünk célt. Én sem ellenzem e két javaslat elfogadását, mert nem árt és

1 miután nem árt senkinek, el lehet fogadni, de hogy műkor fogjuk ennek a két javaslatnak a gyümölcsét látni, azt hiszem, ezzel az igen t. előadó úr is tisztában van, ha itt nekünk elmondotta, mi van Nagybritanniában és mi van Németországban. ; Igaz, hogy Németországra vonatkozólag tévesen mondotta a dolgokat, mert éppen Németországban nem mondják, hogy nem kell törvényesíteni a szakmák részére a kollektív szerződéseket, mert hiszen ott vannak a döntőbíróságok, amelyek az utolsó szót kimondják, ha azokban a szakmákban, ahol a kollelktív szerződések fennállanak, valamely esetben nem tudnak megegyezni és ez előtt mindkét félnek meg kell hajolnia. Tehát még Németországban is, ahol olyan erősek a szakszervezetek és ahol a kollektív szerződések törvényerővel bírnak, szükség van arra* hogy törvény támogassa ezeket a törekvéseket, mert egészen természetes, hogy magánúton száz százalékig érvényrejuttatni még a legjobbat sem lehet, csak a'klkor lehet érvényrejuttatni, ha törvényerőre emeljük. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr azonban nem fogja rossz néven venni tőlem, ha azt mondom neki, hogy meg akarjuk állapítani a legalacsonyabb béreket törvényes úton nálunk, abban az országban, ahol az állam sem jár jópéldával elől, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) ahol, amikor a kereskedelemügyi miniszter úr még pénzügyminiszter volt, éppen az ő kormányzása alatt az államnyomdában felrúgták a kollektív szerződést (Peidl Gyula: Ügy van!) és az államnyomdában nem tartják be a kollektív szerződést. Ilyen időkben, mint ma, amikor a munkanélküliség ilyen aránytalanul nagy, az államnyomdában inkább túlóra ztatják a munkásokat csak azért, mert szervezett munkásokat nem akarnak felvenni. Ebben a szakmában 98%-ig érvényben van a kollektív szerződés, csak éppen az állam nyomdáira nézve nincs érvényben, mert a kereskedelemügyi miniszter hatásköre alá tartozó postatakarékpénztári nyomdában szintén nincs kollektív szerződés. : Amikor ez a helyzet, akkor igazán kérdeznem kell, hogyan lehet ezeket a javaslatokat komolyan venni. (Peidl Gyula: Csak kirakatok számára készül!) Azért jönnek ezek a javaslatok, mert Magyarország is tagja a Genfben székelő Munkaügyi Hivatalnak és látszatra úgy teszünk, mintha valamit akarnánk tenni, de nem teszünk semmit. Nem tudom, mikor fog érvényesülni ennek a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr külön törvénnyel fog előállni, amely ezt életbelépteti. Nem tudom, ml akadálya van annak; hiszen, ha a kereskedelemügyi miniszter úr ma két t^őterjesi-lést téti, három előterjesztéssel is léphetett volna a Ház elé, s akkor mindjárt,itt lett volna annak a dokumentuma, hogy igenis, egészen komolyan kívánjuk ezt. Hiszen amúgyis a Genfben megtörtént bejegyzés után csak 12 hónán múlva lép életbe ez a javaslat. így nem 63