Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-379
Ag országgyűlés képviselőházának 379. tűrni semmi módon ennek a kérdésnek a kijátszását. Rendszerint megveszik az olcsó, elhasznált kocsikat és azokat akarják autóbusz-járatokra beállítani, amelyek tulajdonképpen sem a forgalom, sem az életbiztonság szempontjából meg nem felelnek. En tehát a jövőben határozottan ragaszkodni fogok hozzá, hogy csak hazai gyártmányú és előírt kocsitípus alkalmaztassák. A módosítás második részére azt jegyzem meg, hogy ez azért volt szükséges és azt hiszem, helyes is, mert annak idején a Ház a törvényjavaslatban olyan intézkedést fogadott el, amely könnyen félreértésekre is adhatott okot, mert tényleg olyan példák vannak, hogy alapjában véve nem él az illető a jogával, azonban olyan feltételeket kötnek ki, amelyeket előreláthatólag a másik vállalkozónak betartani nem lehet. Ezt akartuk kikerülni és ezért kérem a szakasz változatlan elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárul. Következik a 19. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 19. §-t). Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A 19., 26. és 48. ^-ban, tehát mind a három szakaszban azonos természetű módosítás van. Rendkívül érdekes a Felsőház állásfoglalása ebben a tekintetben. A törvényjavaslatnak, amelyet mi elfogadtunk, tudniillik az a hibája volt, hogy a kereskedelemügyi miniszter kezét több tekintetben megkötötte és feltételül kötötte ki, hogy intézkedése előtt minisztertársainak hozzájárulását tartozik kieszközölni. Ebben a három szakaszban—a 19., 26. és 48. §-ban — a kereskedelemügyi miniszter kötve volt ahhoz, hogy például csak a belügyminiszterrel egyetértőleg intézkedhetik. A Felsőházban nyilván a gyakorlati tapasztalatokból kiindulva, ezeket a szakaszokat megváltoztatták és kimondották azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter az érdekelt többi miniszter meghallgatása után intézkedhetik, tehát éles különbségtétel van, mert nincs kikötve az, hogy többi minisztertársával egyetértőleg tartozik eljárni, hanem csak azt mondja a törvény, hogy ezek meghallgatása után szabad intézkednie. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Saját felelősségére.) Mindazok, akik ismerik a közhasználatú gépjárművállalkozásokat, ezeket a határozatokat csak örömmel üdvözölhetik, örömmel üdvözölhetik abból a szempontból, mert mindezeknek a vállalkozásoknak régi kívánsága és óhaja volt az, hogy egy gazdájuk legyen. Minden egészséges vállalkozást agyonüt az, ha a vállalkozóknak több gazdája van. Itt az elmúlt esztendőkben sajnálattal kellett konstatálnunk azt, hogy a közhasználatú gépjárművállalkozás kérdésébe, amely a maga természete szerint a kereskedelemügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik, beleszóltak más^ miniszterek is, akiknek beleszólása pedig például csak rendészeti okokból volt indokolt. Nagyon helyes tehát, hogy a Felsőház belenyúlt ebbe a kérdésbe, mert így tisztázó dott a helyzet. A kereskedelemügyi miniszter úr nagyobb függetlenséget és önállóságot kapott az összminisztériiuim keretén belül, mert immár csak ahhoz van kötve, hogy meghallgassa a belügyminisztert, ellenben annak véleményétől eltérően szabadon intézkedhetik. Nem kívánok külön mind a három szakaszülése 1930 április 4,-én, pénteken. 441 hoz hozzászólni, hanem most hívom fel a Képviselőház figyelmét arra, hogy mindezekből kifolyólag úgy a 19., mint a 26. és a 48. §-oknál a Felsőház módosításai feltétlenül üdvösek és a gyakorlatban tőlük csak jó eredményeket lehet várni. Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárult. Következik a 26. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 26. §-t): Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha szólni senki nem kívám kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárult. Következik a 39. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 39. §-t): Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárult. Következik a 48. <§>. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 48. §-t.)\ Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárult. Ezzel a Ház a törvényjavaslatnak a Felsőház által módosított szakaszait letárgyalta és a módosításokhoz hozzájárult. Minthogy a Képviselőház a törvényjavaslatot annak idején már harmadszori olvasásban is elfogadta, így asz eddigi állandó gyakorlatnak megfelelően a Ház által most letárgyalt módosított szakaszoknak harmadszori olvasá sara nincs szükség. A Képviselőháznak az imént letárgyalt szakaszokra vonatkozó határozatáról a Felsőházat értesíteni fogom, a törvényt pedig kihirdetésének kieszközlése végett a miniszterelnök úrhoz teszem át. Napirend szerint következik az 1928. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 892, 905.) Görgey István előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! Régóta vitatott kérdés, vájjon a munkaadók és a munkavállalók között felmerült különböző vitás kérdések szabályozására joga van-e az államhatalomnak inányítólag befolyást gyakorolni vagy pedig ezeket a vitás kérdéseket a munkaadók és munkavállalók szervezetei vannak-e hivatva szabályozni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyengébb munkavállalókat az erősebb munkaadóval szemben sok esetben tényleg meg kell védeni, azonban a felfogások meg itt is igen eltérők, amennyiben azzal az állásponttai, amely azt vitatja, hogy az államhatalom beavatkozási joga csakis a munkavállalók szocia-
