Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-379
440 Az országgyűlés képviselőházának è korolják, abszolúte nem látom semmi szükségét annak, hoggy megint visszaállíttassák a régi állapot, megint kapjanak az egyes törvényhatóságok rendeleteket, hogy ilyen és ilyen szövegű szabályrendeleteket hozzanak. Ez nem komoly dolog, nem méltó a mai időkhöz, nem méltó ahhoz a törekvéshez, hogy a közigazgatás egyszerűsíttessék. Úgyis központilag tárgyalják az egész kérdést és bármennyire híve is lehet valaki a decentralizációnak, ebben a kérdésben, az autobuszvállalkozás^ az árufuvarozás kérdésében mégis arra a célszerűségi álláspontra kell helyezkednie, hogy legjobb megoldás az, ha az engedélyezési eljárás a központban, a miniszter kezében van. A Felsőháznak ezt az állásfoglalását tehát én teljesen felesleges valaminek tekintem, abszolúte nem látom szükségét annak, hogy a régi állapotot visszaállítsuk s ebből kifolyólag a 10. §-t nem fogadom el. Elnök: Szólni senki sem kíván. A vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani ! Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Én visszaemlékszem a törvényjavaslat vitájára, amikor Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam abban a tekintetben, hogy a kormány az egész kérdést kezében tartsa, sokkal messzebb ment, mint én és a törvényjavaslat. (Szilágyi Lajos: Ma is ezen az állásponton vagyok!) Igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy ma is ezen a véleményen van, én tehát nem is akarok a kérdésnek evvel az elvi részével vitatkozni. Itt nem centralizálásról van szó. Ma is fennáll az a kötelezettség és kötelesség, hogy a törvényhatóságok ilyen szabályrendeletet alkossanak; ebben a formában történt — mint Barthos Andor t. képviselőtársam mondotta — a legtöbb ipari szabályrendelet alkotása is. Mivel itt végeredményben sokkal meszszebbmenő jelentőségről van szó, mint az egyes ipari szabályrendeletek megalkotásánál, tudniillik a közönség óriási érdekeiről van szó, azt hiszem, csak helyeselni lehet, hogy a kereskedelemügyi miniszter kezében van ennek a kérdésnek rendezése. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy ma is nem történnek ilyen szabályrendelet alkotások. Hiszen három-négy nappal ezelőtt írtam alá Győr városa részére a szabályrendeletet, amely ezzel a törvényjavaslattal tulaj donképpen^ majdnem teljes egészében konform. Ha tehát minta lesz, mit jelent ez? Abban meglesznek azok az általános elvek, amelyeket mindenkinek követnie kell; ehhez jönnek azután a helyi érdekek, a helyi elvek, amelyeket alkalmazni kell. Ez lesz az eltérés a mintától, de természetesen ezeket az eltéréseket is összhangba kell hozni a nagyközönség érdekeivel. Ezért kérem a Felsőház módosításának fenntartását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárul. Következik a 17. §. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 17. §4.) Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Szilágyi Lajos szólásra jelentkezik.) Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Ház! A 17. szakaszhoz a Felsőház a következő módosítást fogadta el (olvassa): «Ha az elsőbbségre jogosult a járatot a hatóság által megállapított méltányos határidőn belül a közérdekű igényeket kielé9. ülése 1930 április U-én, pénteken. gítő módon nem létesíti, elsőbbségi joga megszűnik és engedélyét más vállalkozónak ki lehet adni.» Ez világos és félre nem magyarázható határoz vány. Ámde, aki a dolog lényegét ismeri, tudja, hogy a közhasználatú gép jármű vállalatoknál az engedély a hazai gyártmányú gépjárművekhez van kötve. Minden engedély tehát úgy szól, hogy az engedményes csak hazai gyártmányú gépjárművet használhat. Mármost a gyakorlatban ez a kérdés úgy alakul, hogy hazai gyáraink még nincsenek akként berendezve, hogy rövid terminusra autóbuszokat szállítani tudnának. Igen gyakran előfordul, hogy amikor a kérelmező az engedélyt megkapja, az engedélyes okiratban olyan határidő állapíttatik meg számára az üzem megkezdésére, hogy addig az ideig a hazai gyárak részéről az általa kívánt típus nem szállítható. Van idő, amikor nincs ilyen akadály, die vannak olyan hónapok, amikor ilyen akadályok vannak. A törvény szövegének mindenre kiterjedő gondossággal kell szólni, így tehát én, amikor a Felsőháznak ezt z, módosítását egyébként elfogadom, azt a kérelmet intézem az igen t. kereskedelemügyi miniszt^ pírhoz, hogy az engedélyokiratban annak h határidőnek a megállapításánál, amely hatá ri HÉí re a gépjárművállalkiozók gépjárniűvelj|^ üzflmbehelyezni tartoznak, miniden egyes " ^ftben méltóztassék gondolni arra is, vájjon képes-e az az engedélyes arra a meghatározott időre hazai gyártmányú autóbuszt vagy hazai gyártmányú teherautót a forgalomba beállítani? A Felsőház által elfogadott módosítás másik bekezdését, amely szerint a kedvezményezettel szemben csak méltányos és üzemgazdasági szempontból helytálló kikötéseket szabad tenni, a legnagyobb örömmel magamévá teszem. Tény az, hogy előfordult, Ihogy egy vármegye a kérelmezővel szemben olyan kikötéseket tett, amelyek abszolúte semmi vonatkozásban nem állottak e vállalkozások természetével. Ismerek például olyan töirvényhatóságot, amely leventeadók fizetését Ikövetelte az autobuszvállalkozóktól és amíg ezt a kikötést nem vállalta, az engedélyt számára nem állította ki. Azt hiszem, a jövőben ilyesmi nem (fog előfordulni, mert az új gépjárműtörvény ennek lehetőségét kizárja. De, úgy látszik, a Felsőházban mégis felmerült olyan aggodalom, hogy akadhatnak^ olyan törvényhatóságok, amelyek az alkudozás során, mielőtt a'kérvényezőnek kezéhe adnák az engedélyokiratot, meg nem engedhető és a szabályokkal szembenálló lkakötéseket tesznek. Ebből kifolyólag a Felsőháznak ez a módosítása csak megnyugvással hathat a vállalkozásra és elősegítheti azt fejlődésében. Mivel ez a módosítás ilyen természetű, ebből kifolyólag azt elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Örülök annak, hogy Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam a Felsőháznak ezt a módosítá: sát magáévá tette. Remélem, hogy a Ház is elfogadja azt s én csupán a következő megjegyzést fűzöm hozzá. Először egészen méltányos az a kérés, hogy a vállalatok olyan határidőt kapjanak, amely alatt a hazai gyártmányú kocsikat beszerezhetik. Hozzá kell azonban ehhez tennem és ki is jelentem, hogy a jövőben nem vagyok hajlandó
