Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-379

440 Az országgyűlés képviselőházának è korolják, abszolúte nem látom semmi szükségét annak, hoggy megint visszaállíttassák a régi állapot, megint kapjanak az egyes törvényható­ságok rendeleteket, hogy ilyen és ilyen szö­vegű szabályrendeleteket hozzanak. Ez nem komoly dolog, nem méltó a mai időkhöz, nem méltó ahhoz a törekvéshez, hogy a közigazgatás egyszerűsíttessék. Úgyis központi­lag tárgyalják az egész kérdést és bármennyire híve is lehet valaki a decentralizációnak, ebben a kérdésben, az autobuszvállalkozás^ az árufu­varozás kérdésében mégis arra a célszerűségi álláspontra kell helyezkednie, hogy legjobb megoldás az, ha az engedélyezési eljárás a köz­pontban, a miniszter kezében van. A Felsőháznak ezt az állásfoglalását tehát én teljesen felesleges valaminek tekintem, ab­szolúte nem látom szükségét annak, hogy a régi állapotot visszaállítsuk s ebből kifolyólag a 10. §-t nem fogadom el. Elnök: Szólni senki sem kíván. A vitát be­zárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani ! Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Én visszaemlékszem a törvény­javaslat vitájára, amikor Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam abban a tekintetben, hogy a kormány az egész kérdést kezében tartsa, sok­kal messzebb ment, mint én és a törvényjavas­lat. (Szilágyi Lajos: Ma is ezen az állásponton vagyok!) Igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy ma is ezen a véleményen van, én tehát nem is akarok a kérdésnek evvel az elvi részé­vel vitatkozni. Itt nem centralizálásról van szó. Ma is fennáll az a kötelezettség és kötelesség, hogy a törvényhatóságok ilyen szabályrendele­tet alkossanak; ebben a formában történt — mint Barthos Andor t. képviselőtársam mon­dotta — a legtöbb ipari szabályrendelet alko­tása is. Mivel itt végeredményben sokkal mesz­szebbmenő jelentőségről van szó, mint az egyes ipari szabályrendeletek megalkotásánál, tudni­illik a közönség óriási érdekeiről van szó, azt hiszem, csak helyeselni lehet, hogy a kereske­delemügyi miniszter kezében van ennek a kér­désnek rendezése. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy ma is nem történnek ilyen szabály­rendelet alkotások. Hiszen három-négy nappal ezelőtt írtam alá Győr városa részére a szabály­rendeletet, amely ezzel a törvényjavaslattal tu­laj donképpen^ majdnem teljes egészében kon­form. Ha tehát minta lesz, mit jelent ez? Abban meglesznek azok az általános elvek, amelyeket mindenkinek követnie kell; ehhez jönnek az­után a helyi érdekek, a helyi elvek, amelyeket alkalmazni kell. Ez lesz az eltérés a mintától, de természetesen ezeket az eltéréseket is össz­hangba kell hozni a nagyközönség érdekeivel. Ezért kérem a Felsőház módosításának fenntar­tását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom és kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárul. Következik a 17. §. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 17. §4.) Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Szi­lágyi Lajos szólásra jelentkezik.) Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Ház! A 17. szakaszhoz a Felsőház a következő módosítást fogadta el (olvassa): «Ha az elsőbbségre jogosult a jára­tot a hatóság által megállapított méltányos határidőn belül a közérdekű igényeket kielé­9. ülése 1930 április U-én, pénteken. gítő módon nem létesíti, elsőbbségi joga meg­szűnik és engedélyét más vállalkozónak ki le­het adni.» Ez világos és félre nem magyarázható ha­tároz vány. Ámde, aki a dolog lényegét ismeri, tudja, hogy a közhasználatú gép jármű vállala­toknál az engedély a hazai gyártmányú gép­járművekhez van kötve. Minden engedély te­hát úgy szól, hogy az engedményes csak hazai gyártmányú gépjárművet használhat. Már­most a gyakorlatban ez a kérdés úgy alakul, hogy hazai gyáraink még nincsenek akként berendezve, hogy rövid terminusra autóbuszo­kat szállítani tudnának. Igen gyakran előfor­dul, hogy amikor a kérelmező az engedélyt megkapja, az engedélyes okiratban olyan ha­táridő állapíttatik meg számára az üzem meg­kezdésére, hogy addig az ideig a hazai gyárak részéről az általa kívánt típus nem szállítható. Van idő, amikor nincs ilyen akadály, die van­nak olyan hónapok, amikor ilyen akadályok vannak. A törvény szövegének mindenre kiterjedő gondossággal kell szólni, így tehát én, amikor a Felsőháznak ezt z, módosítását egyébként el­fogadom, azt a kérelmet intézem az igen t. kereskedelemügyi miniszt^ pírhoz, hogy az engedélyokiratban annak h határidőnek a meg­állapításánál, amely hatá ri HÉí re a gépjármű­vállalkiozók gépjárniűvelj|^ üzflmbehelyezni tartoznak, miniden egyes " ^ftben méltóztassék gondolni arra is, vájjon képes-e az az engedé­lyes arra a meghatározott időre hazai gyárt­mányú autóbuszt vagy hazai gyártmányú teherautót a forgalomba beállítani? A Felsőház által elfogadott módosítás má­sik bekezdését, amely szerint a kedvezménye­zettel szemben csak méltányos és üzemgazda­sági szempontból helytálló kikötéseket szabad tenni, a legnagyobb örömmel magamévá te­szem. Tény az, hogy előfordult, Ihogy egy vár­megye a kérelmezővel szemben olyan kiköté­seket tett, amelyek abszolúte semmi vonatko­zásban nem állottak e vállalkozások természe­tével. Ismerek például olyan töirvényhatósá­got, amely leventeadók fizetését Ikövetelte az autobuszvállalkozóktól és amíg ezt a kikötést nem vállalta, az engedélyt számára nem állí­totta ki. Azt hiszem, a jövőben ilyesmi nem (fog elő­fordulni, mert az új gépjárműtörvény ennek lehetőségét kizárja. De, úgy látszik, a Felsőház­ban mégis felmerült olyan aggodalom, hogy akadhatnak^ olyan törvényhatóságok, amelyek az alkudozás során, mielőtt a'kérvényezőnek kezéhe adnák az engedélyokiratot, meg nem engedhető és a szabályokkal szembenálló lka­kötéseket tesznek. Ebből kifolyólag a Felső­háznak ez a módosítása csak megnyugvással hathat a vállalkozásra és elősegítheti azt fej­lődésében. Mivel ez a módosítás ilyen termé­szetű, ebből kifolyólag azt elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyi­latkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Örülök annak, hogy Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam a Felsőháznak ezt a módosítá: sát magáévá tette. Remélem, hogy a Ház is elfo­gadja azt s én csupán a következő megjegyzést fűzöm hozzá. Először egészen méltányos az a kérés, hogy a vállalatok olyan határidőt kapjanak, amely alatt a hazai gyártmányú kocsikat beszerezhe­tik. Hozzá kell azonban ehhez tennem és ki is jelentem, hogy a jövőben nem vagyok hajlandó

Next

/
Oldalképek
Tartalom